Egyetlen Szerelmem, Drága Istennőm!
Életem, Kedves Tündérem, Katikám!
Jól sejtettem, az elmúlt éjszakám nyugodt, sőt túlságosan is nyugodt volt. Fél három körül ébredtem fel először, majd valamikor fél hétkor. Közötte alvás, nagyon mély alvás, és amit nagyon szerettem volna, az csak nem akart jönni. Tudod mire gondolok?! Kettőnk "privát vonalára", nem volt kapcsolat, vagy térerő, vagy nem is tudom mi, de hogy hiányzott valami, az biztos. Remélem ma éjjel szakítunk ezzel a mostanság oly gyakran előforduló gyakorlattal. Lévay Zolival sem tudom, mi lehet. Már vagy két hete nem igazán tudok róla, bár írt egy rövid levelet, de hogy miként alakult a tanerői pályája, arról egy hangot sem tudok.
Ma délelőtt volt orvosi vizit, és valószínűleg a jövő héten - ha semmi nem változik - a hét közepe felé már otthon vagyok. Voltaképpen jól éreztem itt magam, de már tulajdonképpen mennék haza is. Otthon nincs ennyi gondom az internettel, és mindent sokkal gyorsabban elérek, tudom használni a skype-ot, sőt, az Esther anyagot is gyorsan és biztosan tölti be a gépem. Így amikor azt érzem, hogy hiányzik egy kis motiváció, akkor meghallgathatom őt is. Ma volt az utolsó alkalom, hogy az étkezéseket duplán kaptam. Este vacsorára már "csak" lent az étteremben kapok és holnap - az elmenetelemig - minden visszaáll az eredeti kerékvágásba. Sőt, holnap délelőtt lemegyek kerékpározni is, meg önkéntes alapon tornázni is fogok fent a szobámban. Tervbe vettem egy kiadós sétát is a parkban a hétvége alkalmából. Holnap este pedig - névnapi ajándékként magamnak - megnézek a laptopomon egy filmet. Ma a fenti ebéd után mostam
egy-két kisebb ruhaneműt, és mivel szépen sütött a nap, kiraktam őket száradni.
Most szeretnék megenni egy kopasz barackot, és egy kicsit elnyúlok az ágyamon, hátha láthatlak álmomban. Szeretlek lelkem Szebbik Fele, de nagyon.
Drága Gyönyörű Szerelmem, sajnos már megint nem sikerült aludnom. Közbejött minden, amire nem is számítottam, de remélem, ha hazamegyek nem lesznek ilyen napok. Ráadásul estére nagyon éhes lettem, így alig vártam a vacsorát, amit jóízűen megettem. Azután elmentem még vérnyomásmérésre és a doktornő közölte, a jövő héten lesz még egy röntgenvizsgálat. Most megint az ágyamban fekszem és neked írom a Naplómat. Mivel most nincs rajtam a kontaktlencse, kicsit nehezen látok. Ezért most befejezem az írást, és remélem éjjel most már csak tudunk beszélgetni a magunk módján!? Amíg eljön az időnk, búcsúzom, és megkérem a túlpart összes őrangyalát, valamint az "Öregkorú barátunkat", hogy vigyázzanak Rád.
Millió csókkal várlak éjjel: örökké hű párod, Feri
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése