Drága Szerelmem, Istennőm,Katikám!
Mint észrevehetted, az elmúlt héten pénteken írtam a Naplónkba utoljára, de ennek az volt az oka, hogy a régi szobámban nem volt normális internetes csatlakozási lehetőség. Most ezen a héten szerdán átköltöztettek egy pár szobával előrébb itt a második emeleti folyosón, és ez a szoba szinte pontosan a szerverszoba fölött van, így viszonylag stabil az internet betöltés. Hát ezért merek most az írásra vállalkozni. De hogy kezdjem az elején. A hét első napján megint problémám volt (és még van is) a légszomjommal, ha kb. ötven métert megyek egyhuzamban.
Ezt a gondomat már az elmúlt héten is jeleztem a kezelőorvosom felé. Már csak azért is, mert otthon egyvégtében négyszáz métert le tudtam gyalogolni, most meg a nyolcadrésznyi távon fulladok. Ennek következtében még egy sor vizsgálatot beiktattak a programjaim közé, és egyenlőre "szobafogságra" kárhoztattak, plusz meghosszabbították az ittlétem idejét egy héttel. Tehát e hónap 15.-én visz haza a betegszállító. Addig meg úgy vigyáznak rám, mint az inkák kincsére.
Kedvesem, Tündérkirálynőm, így most esetleg több lehetőségem lesz a Naplónk írására.
Bár az itt lévő ülőalkalmatosság elég kényelmetlen, és ez miatt többet kell vízszintes helyzetben lennem, de legfeljebb sűrűbben fogok pihenni. Ma két vizit is volt ebédig. Megállapították, hogy át kell vinni a majd (ha igaz, pénteken) a nagy kórházba, vérgáz vizsgálatra és pulmonológiára, de többet nem szűrtem ki a beszélgetésükből. Mindenesetre megint csak fent a szobában ehetek, nem engednek le az ebédlőbe. Pedig én nagyon szeretnék legalább a hét végén - mondjuk szombaton, vagy vasárnap - kisétálni egy kicsit a parkba. A friss, szabad levegőre, a gyönyörű fák közé, és ha lehet, napoznék is egy kicsit. Képzeld, egyre többször vagyok álmos, és az utóbbi időben éjjel is alszom mint a mormota. Tulajdonképpen most is bólintgatok, időnként majd ráejtem a fejem a gépre, és akkorákat ásítozom, hogy kiesek a számon. Most megint elfekszem egy kicsit, mert kezd fájni a hátam ettől a görnyedt tartástól, ahogy ezen a kínzóeszközön ülök.
Remélem, Rólad álmodhatok egy kis időre.
Nos, délután úgy elaludtam mint a bunda. Háromig húztam a "lóbőrt", utána kimentem a folyosóra és gyakoroltam a járást. Figyeltem, meddig bírom légszomj nélkül. A folyosó állítólag pont ötven méter, és szeretném egyszer azt elérni, hogy többször egymás után megtegyem ezt a távot. Most egyenlőre még ez nem megy igazán. Holnap átvisznek a nagy kórházba tüdőgyógyászatra és vérgáz vizsgálatra, azután majd eldöntik, hogyan tovább. A vizsgálatok végén visszahoznak ide.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése