2013, Október 10, Csütörtök, Naplóm Neked

Drága Szerelmem, Istennőm,Katikám!

Mint észrevehetted, az elmúlt héten pénteken írtam a Naplónkba utoljára, de ennek az volt az oka, hogy a régi szobámban  nem volt normális internetes csatlakozási lehetőség. Most ezen a héten szerdán átköltöztettek egy pár szobával előrébb itt a második emeleti folyosón, és ez a szoba szinte pontosan a szerverszoba fölött van, így viszonylag stabil az internet betöltés. Hát ezért merek most az írásra vállalkozni. De hogy kezdjem az elején. A hét első napján megint problémám volt (és még van is) a légszomjommal, ha kb. ötven métert megyek egyhuzamban.
Ezt a gondomat már az elmúlt héten is jeleztem a kezelőorvosom felé. Már csak azért is, mert otthon egyvégtében négyszáz métert le tudtam gyalogolni, most meg a nyolcadrésznyi távon fulladok. Ennek következtében még egy sor vizsgálatot beiktattak a programjaim közé, és egyenlőre "szobafogságra" kárhoztattak, plusz meghosszabbították az ittlétem idejét egy héttel. Tehát e hónap 15.-én visz haza a betegszállító. Addig meg úgy vigyáznak rám, mint az inkák kincsére.

Kedvesem, Tündérkirálynőm, így most esetleg több lehetőségem lesz a Naplónk írására.
Bár az itt lévő ülőalkalmatosság elég kényelmetlen, és ez miatt többet kell vízszintes helyzetben lennem,   de legfeljebb sűrűbben fogok pihenni. Ma két vizit is volt ebédig. Megállapították, hogy át kell vinni a majd (ha igaz, pénteken) a nagy kórházba, vérgáz vizsgálatra és pulmonológiára, de többet nem szűrtem ki a beszélgetésükből. Mindenesetre megint csak fent a szobában ehetek, nem engednek le az ebédlőbe. Pedig én nagyon szeretnék legalább a hét végén - mondjuk szombaton, vagy vasárnap - kisétálni egy kicsit a parkba. A friss, szabad levegőre, a gyönyörű fák közé, és ha lehet, napoznék is egy kicsit. Képzeld, egyre többször vagyok álmos, és az utóbbi időben éjjel is alszom mint a mormota. Tulajdonképpen most is bólintgatok, időnként majd ráejtem a fejem a gépre, és akkorákat ásítozom, hogy kiesek a számon. Most megint elfekszem egy kicsit, mert kezd fájni a hátam ettől a görnyedt tartástól, ahogy ezen a kínzóeszközön ülök.
Remélem, Rólad álmodhatok egy kis időre. 

Nos, délután úgy elaludtam mint a bunda. Háromig húztam a "lóbőrt", utána kimentem a folyosóra és gyakoroltam a járást. Figyeltem, meddig bírom légszomj  nélkül. A folyosó állítólag pont ötven méter, és szeretném egyszer azt elérni, hogy többször egymás után megtegyem ezt a távot. Most egyenlőre még ez nem megy igazán. Holnap átvisznek a nagy kórházba tüdőgyógyászatra és vérgáz vizsgálatra, azután majd eldöntik, hogyan tovább. A vizsgálatok végén visszahoznak ide.

2013, Október 04, Péntek, Naplóm Neked

Kedvesem, Drága Egyetlenem!

Mára virradó hajnalban - nagy örömömre - mintha egy kicsit beszélgethettünk volna. Legalább is nekem úgy tűnt, bár az is lehet, csak képzelődtem. Nos azzal kezdődött, hogy a velem hozott kispárnámmal, "pótkatával" csevegtem, hogy "mondja" Neked tovább, amit neki súgtam kettőnkről. Persze azt nem tudom, ez sikerülhetett -e neki de bízom benne, hogy igen, és meghallhattad kettőnk "csevegését". Arról elmélkedtem, milyen nagyszerű lenne, ha már ezen a héten átadhatnám Lévay Zoli barátomnak a "tarisznyámat" és ő tovább vihetné, amit reá testáltam. Velem kapcsolatosan már csak annyi lenne a dolga, hogy gondoskodik a hamvasztásomról, elrepül az óceán fölé és ott szépen "utamra enged", vagyis elszórja a hamvaimat. Nem kell nekem valami állandóan látogatható sírhely, aki szeretett és meg akar esetenként emlékezni rólam, az alkalom adtán gyújt az emlékemre egy gyertyát, és ez éppen elég.

Hogy visszatérjek az eseményekhez - ezt tegnap már nem is írtam - a  doktornőnk este kilenckor még benézett, megnézte a statisztikámat, mennyi folyadékot vittem be és mennyi volt a távozó folyadék. Jól le is kapott a tíz körmömről. A folyadékbevitel több mint öt liter volt aznap, és ez majdnem kétszer annyi, mint amennyi a normális mennyiség. Ez túlterheli a szívet. Mindennek ellenére a tegnap esti vérnyomásom 104/80, a mai reggeli kilenckor pedig 85//66, tehát még alacsonyabb volt. Pedig ennyi folyadékbevitel mellett emelkednie illene a vérnyomásomnak. Hiszen az orvosok általában közlik az alacsony vérnyomású pácienseknek azt mondják, igyanak több folyadékot. Most szigorúan be kellene tartanom a maximum folyadékbevitelt, és esetleg a vérnyomás csökkentő szerek valamelyikének az adagján kellene módosítani. Na, majd az ügyeletes adjunktus eldönti, mi  legyen. Most mindenesetre előbb tornázom, azután alszom ebédig, mert reggel "kilöktek" az ágyamból, pedig aludtam volna még egy kicsit. Hát én most ezt pótolni fogom.

Édes Drágám, Szerelmem!
Még alvás előtt lementem kerékpározni is hat percet és ezt az időt hatvan wattal végigtekertem.
Utána feljöttem a szobámba, lefeküdtem s szemem behunyva Rólad ábrándoztam. Megjegyzem, nagyon is élveztem azokat a képeket, amelyeket magam elé képzeltem Veled.  Nem is bánnám, ha már itt tartanánk megint, de türelmes vagyok és kivárom az időmet. El is aludtam háromnegyed egyig, mint egy mackó. Utána lassan magamhoz tértem, bár még tudtam volna aludni. Viszont jött az ebédnek az ő ideje, és levonultam az étterembe. Tulajdonképpen megint két adagra való második fogást faltam be, mert asztaltársam nem nagyon díjazta azt a halomnyi zöldséget, amit mind a ketten kaptunk, így az övét is én tettem magamévá, ő viszont kikönyörgött egy tányér káposztáskockát a felszolgáló hölgyek egyikétől. Most jöttem fel az étteremből a szobámba, megettem egy almát, és megint szundítok egy kicsit ebéd utáni  jutalomfalatként.

Kedvesem, nem keveset aludtam, és még jó, hogy vacsorára felébredtem, bár nagy baj nem történt volna, mert nem kellene híznom a hátam meg a szívem miatt. Persze ha annyit mérgelődök az internet lassúsága miatt, mint eddig, akkor hiába próbálok vigyázni magamra, a fölösleges morgolódás csak ronthat az egészségi állapotomon.  Viszont ami igazán nem jó, az egyetlen megmaradt kontaktlencsém valahogy annyira beszennyeződött középen, hogy nem tudom lemosni a tisztító folyadékkal sem. Így most csak akkor veszem fel, ha nagyon muszáj.

Drága Tündérkirálynőm, Szerelmem!
Mára zárom soraimat, és ha valamelyest megjavul az internet vételi lehetőség, többet fogok írni. Most arra kérem "Öregkorú barátunkat" és a túlpart összes őrangyalát vigyázzanak Rád.
Remélem éjjel "beszélgethetünk" egy kicsit.

Örökké hűséges párod, Feri

2013, Október 03, Csütörtök, Naplóm Neked

Egyetlen Szerelmem, Drága Istennőm!

Életem, Kedves Tündérem, Katikám!
Jól sejtettem, az elmúlt éjszakám nyugodt, sőt túlságosan is nyugodt volt. Fél három körül ébredtem fel először, majd valamikor fél hétkor. Közötte alvás, nagyon mély alvás, és amit nagyon szerettem volna, az csak nem akart jönni. Tudod mire gondolok?! Kettőnk "privát vonalára", nem volt kapcsolat, vagy térerő, vagy nem is tudom mi, de hogy hiányzott valami, az biztos. Remélem ma éjjel szakítunk ezzel a mostanság oly gyakran előforduló gyakorlattal. Lévay Zolival sem tudom, mi lehet. Már vagy két hete nem igazán tudok róla, bár írt egy rövid levelet, de hogy miként alakult a tanerői pályája, arról egy hangot sem tudok. 

Ma délelőtt volt orvosi vizit, és valószínűleg a jövő héten - ha semmi nem változik - a hét közepe felé már otthon vagyok.  Voltaképpen jól éreztem itt magam, de már tulajdonképpen mennék haza is. Otthon nincs ennyi gondom az internettel, és mindent sokkal gyorsabban elérek, tudom használni a skype-ot, sőt, az Esther anyagot is gyorsan és biztosan tölti be a gépem. Így amikor azt érzem, hogy hiányzik egy kis motiváció, akkor meghallgathatom őt is. Ma volt az utolsó alkalom, hogy az étkezéseket duplán kaptam. Este vacsorára már "csak" lent az étteremben kapok és holnap - az elmenetelemig - minden visszaáll az eredeti kerékvágásba. Sőt, holnap délelőtt lemegyek kerékpározni is, meg önkéntes alapon tornázni is fogok fent a szobámban. Tervbe vettem egy kiadós sétát is a parkban a hétvége alkalmából. Holnap este pedig  -  névnapi ajándékként magamnak - megnézek a laptopomon egy filmet.  Ma a fenti ebéd után mostam 
egy-két kisebb ruhaneműt, és mivel szépen sütött a nap, kiraktam őket száradni.

Most szeretnék megenni egy kopasz barackot, és egy kicsit elnyúlok az ágyamon,  hátha láthatlak álmomban. Szeretlek lelkem Szebbik Fele, de nagyon.

Drága Gyönyörű  Szerelmem,  sajnos már megint nem  sikerült aludnom. Közbejött minden, amire nem is  számítottam, de remélem, ha hazamegyek nem lesznek ilyen napok. Ráadásul  estére nagyon éhes lettem, így alig vártam a vacsorát, amit jóízűen megettem. Azután elmentem még vérnyomásmérésre és a doktornő közölte, a jövő héten lesz még egy röntgenvizsgálat. Most megint az ágyamban fekszem és neked írom a Naplómat. Mivel most nincs rajtam a kontaktlencse, kicsit nehezen látok. Ezért most befejezem az írást, és remélem éjjel most már csak tudunk beszélgetni a magunk módján!?  Amíg eljön az időnk, búcsúzom, és megkérem a túlpart összes őrangyalát, valamint az "Öregkorú barátunkat", hogy vigyázzanak Rád.

Millió csókkal várlak éjjel: örökké hű párod, Feri

2013, Október 01, Kedd, Naplóm Neked

Édes-Kedves Tündérkirálynőm, Egyetlen Szerelmem!

Mára virradó hajnalban és azt megelőzően éjjel egy kicsit mintha tudtunk volna beszélgetni.
Ennek örültem is nagyon. De általában a "pótkatával" beszélgettem meg a terveimet, arra gondolva, hogy valahogy majd csak a füledbe jut amit "neki" mondtam. Ha nem, akkor majd alkalomadtán ott Nálad a helyszínen elmondom Kettőtöknek. Neked és az "Öregkorú barátunknak"!

Kicsim, Drága szerelmem, Kedvesem, ma - 2013, Október 02-án folytatom a tegnap megkezdett Naplóírásomat. Tegnap délután azt gondoltam amikor elkezdtem, hogy egy kis pihenés után később, de még vacsora előtt megírom a nap eseményeit, de egy kissé megváltozott a program.
Az adjunktus asszony bejött  egy jó párszor - szegény szinte éjjel-nappal bent van - és a sokadik átvizsgálás és leletdiagnosztizálás után arra a megállapításra jutott, hogy késő délután elkezdenek egy vízhajtós infúzió  kúrát, mert a laboreredmények szerint a vesefunkcióim nem éppen a legjobbak. Ha a szervezet a vesén keresztül nem tudja kiüríteni a felesleges vizet, akkor az felhúzódhat a tüdőre és tüdőödémát is okozhat. Többek között ez is lehetett volna a vasárnapi nehezebb légzés oka. Nagyon remélem, most azért nem ez a helyzet. Nekem is van egy tippem, kíváncsi  vagyok mekkora a vérem oxigénfelvevő képessége, azaz a saturációs érték?! 

Nos, hogy folytassam,  18:45 perckor csapra vertek  azaz bekötötték az infúziót és kb. este kilencig  le is ment az előírt adag.  Ennek következtében egész éjjel ingajáratban közlekedtem az ágyam meg a fürdő között, és mértem, jegyzeteltem a bevitt és a kiadott folyadék mennyiségét. Szegény szobatársamat mindig felébresztettem, amikor felkapcsoltam az olvasólámpámat, hogy a mért eredményt felírjam. Ezekből az adatokból tudja a doktornő meghatározni a következő időszakban alkalmazandó gyógyszereket és a szükséges kezeléseket. Most egy kicsit abbahagyom az írást, mert nem akarom, hogy a vénámba bekötött infúziós szerelék sérüljön - nem szabad a kart sokáig behajlítva tartani - és egyébként jön a vizit.

Képzeld el Drága Szívem, alig lett vége a vizitnek, már itt is volt az ebéd. Megint felhozták nekünk. Mint a reggelit is, ezért mindenből  kétszer kaptam megint. Még vacsorából is. 
Egyébként az adjunktusnő leküldött egy újabb EKG vizsgálatra, ami tulajdonképpen lényegi elváltozásokat nem mutatott, csak a már ismert tünetek, illetve a valaha volt infarktusok meglétét igazolta. A mellkas röntgen viszont a doktornő szerint valamilyen pangó vizes foltot mutatott ki a tüdőmön, ami szerinte keringési rendellenességre utal. Tehát addig, amíg ezt nem teszik helyre, nem tornázhatok, semmi kerékpár, csak itt a közelben séta, stb,stb...!
Viszont egy jó hír, ma este nem kapok infúziót. Lehet, hogy nyugodtabb éjszakánk lesz, mint tegnap volt. 

Kicsi Tündérkirálynőm, Szerelmem, most búcsúzom estig, de csak addig, mert jó lenne "beszélgetni" megint Veled egy  kicsit. Addig vigyázzanak Rád a túloldali angyalok és az "Öregkorú barátunk".

Milliószor csókollak Kedvesem: örökké hű párod, Feri

2013, Szeptember 30, Hétfő, Naplóm Neked

Szépséges Gyönyörű Szerelmem!

Ma reggel a doktornéni megvizsgált, megkérdezte, hogy vagyok, és én az igazsághoz híven elmondtam neki a tegnapi parkbéli sétám közben tapasztalt negatív élményeimet. Csak hogy tudd, úgy ötven méter megtétele után mindig meg kellett álljak egy kis szusszanásra. Valahogy túl hamar elfogyott a levegőm, és időnként egy nyomást érzek a mellkasomban, ahol a koszorúérbe tágítás okán elhelyezték az öt stentet. De az később egy kis pihenés után máskor is el szokott múlni, viszont ezt a tompa nyomást most is érzem, miközben írom a Naplónkat. Persze az is igaz, hogy ha orvosi segítségért rohangálok, akkor nem tudok átmenni a "Hídon", és akkor hogyan találkozunk?! 

Nem engedett le az adjunktusnő az ebédlőbe sem reggelizni, sem ebédelni. Fölhozatta az adagokat. Ám a "bajban" nem voltam egyedül. Rosszullétre panaszkodott a szobatársam is. Őt most el is vitték valahová - egy külső szakrendelőbe - mert folyton emlegette, hogy " térképeket lát a szeme előtt", azaz némelykor különböző kis karikák ugrálása zavarja meg a látását.,  Meg gyengének érzi magát, és egyébként  is általánosságban szarul van. 
Bocsánat, ezt most szó szerint tőle idéztem.

Megnéztem egy mentálhigiénés szakvéleményét is, amit korábban készítettek róla. Közepesen súlyos szorongásos depresszióval kezelték és ma is kap erre kedély javítókat. Mondtam is neki, hogy túl sokat emészti olyan dolgokon magát, amire semmilyen ráhatása nincs, éjjel nem forgolódni, hanem aludnia kellene. Ahogy figyelem a különböző reakcióit, úgy látom laikus szemmel, a szobatársam nem is kicsit egy hipochonder és annyira beleéli magát abba a tudatba, hogy ő nagyon beteg, hogy előbb-utóbb tényleg azzá válik. Ebből a lelkiállapotából egy pszichiáter
talán kitudná rángatni. Persze kérdés, ő ezt mennyire akarja, hiszen ha otthon mindenki pátyolgatja, mint  "szegény nagybeteg férjem/apámuramat", akkor nem biztos, hogy erről a szerepről szívesen lemondana. Mindegy, ezzel neki kell megküzdenie, ez a feladata.

Tőlem is vettek vért, ultrahangozott, készítettek, megállapították, hogy a "szerkezet" már nem teljesen tökéletes, de ezt már tudtam. Most kíváncsi vagyok az adjunktusnő véleményére az eddigi leletek alapján, és remélem vacsorázni leenged az étterembe. A doktornéni öt és hat között jött is, de erről nem ejtett szót. Ami újdonság, az hogy holnap megmérik a súlyomat, és ha gyarapodás van, akkor a vízhajtót egy ideig infúzióban kapom. 

Egyébként lementem vacsorázni az étterembe a hölgyekhez, pedig egy adagot már kora este felhoztak a szobába. Gombapörkölt tarhonyával, nagyon finom volt, ezért másodszor is nagy kedvvel ettem meg. Ráadásul a hölgyek közül kettő olyan rendes volt, hogy a reggeli adagomat is felhozta, s mivel a pincérek is felhoztak egy adag reggelit, így már két adag reggelim volt, amikből az egyiket elraktam a hűtőbe ínséges időkre. Holnap délelőtt az egyik asztaltársam aki a jobb felemnél ül, holnap hazamegy a férjével. Egy nagyon szimpatikus hölgy, és művelt, okos, nem nagyképű. Az asztaltársaságunkból négyen voltunk, akik viszonylag jó emberi kapcsolatba kerültünk. Remélem az új  asztaltársunk is be tud majd illeszkedni közénk.

Drága Egyetlen Szerelmem, Katikám Édes!
Most zárom mai írásomat és az éjszakai   "találkozásunkig" elbúcsúzom. Kérem "Öregkorú barátunkat" és a többieket odaát, hogy addig vigyázzanak Rád!

Milliószor millió csókkal kívánok Neked nagyon jó éjszakát .hűséges párod, Feri

2013, Szeptember 29, Vasárnap, Naplóm Neked

Egyetlen Gyönyörűszemű Szerelmem, Katikám!

Ne haragudj rám azért, mert szombaton semmit nem írtam. Ennek két oka van. Az egyik sajnos nekem róható fel. Az internet hihetetlen  betöltési lassúsága nagyon megnehezítette a dolgomat, és a magánlevelezéseimmel nagyon elszúrtam az időt. Mint utóbb kiderült, teljesen feleslegesen. Helyette nyugodtan megírhattam volna a tegnapi Naplónkat. Ráadásul az internet lassúsága miatti bosszankodásom odáig fajult, hogy kezdtem igen csúnya stílusban beszélni nagyon sok esetben, ami teljes egészében helytelen. És nem akarom túlmagyarázni a bizonyítványomat, de úgy érzem,  a negatív viselkedésem még mindig a szeptember 11-12 közötti - a sógornőm házában töltött két nap - időszak következménye. Ha ez így van, elég nehezen heverem ki az  akkori rossz élményeimet. Most nagyon érzem a hiányát annak, hogy Esther Hicks anyagát az utóbbi időkben nem hallgattam meg. Ma délután megpróbálom, ha az internet betöltés is úgy akarja. Visszatérve a tegnapi nap eseményeihez, illetve eseménytelenségéhez, sajnos a bőségszarut szorongató  csalfa nőszemély - Fortuna - ismét alaposan mellélőt. Az ötből egy számot sem talált el. Kissé félrehord a célzókészüléke. Még van három lehetősége.

Ezen kívül egy érdemleges esemény történt. Jöttünk fel a parkból, és a lépcsőt választottam a felvonó helyett, amikor nagy kiabálást hallottam a lépcsőházból. Valaki nagyon kiabált segítségért a nővéreknek. Nosza, igyekeztem én is felfelé, talán én is tudnék segíteni. Hát látom ám, hogy a mi folyosónk egyik beutalt betege csücsül a hátsó felén a lépcsőn és innen harsog a segélykérés, de már négy nővér és egy ügyeletes orvosnő próbálta megállapítani, mi és hogyan történt, van-e szükség orvosi segítségre. Ahogy odaértem hozzájuk, már két méterről éreztem az italszagot. Mondanom sem kell, az egyébként nehéz járású, mozgásában erősen korlátozott jóember - ittléte idején immár másodszor - az egyik közeli vendéglőben szépen leitta magát, és a liftből kijőve nem a folyosónk felé vette az irányt, hanem ellenkezőleg a lépcsőkhöz egy kerekes járássegítő bevásárlókocsinak és ülőkének is használható segédeszközzel, amit vízszintes terepen elvileg jól lehet használni - még fék is van rajta - és ha elfárad a delikvens, még az ülőkerészt is használhatja pihenésként.

Nos ezzel a szerkentyűvel egyenesen nekiindult a lefelé menő lépcsőkarnak, ott azután megcsúszott a segédeszköz, a "jóember" meg nemes egyszerűséggel a fenekére huppant. És mivel nem volt kipárnázva a lépcsőfok, a meglepetés és az ütődés ereje következtében sajgott a hátsó fele. Az orvosnőnek és a nővérkéknek nem kevés vesződségükbe került a delikvenst egy kerekesszékbe beemelni, mert a saját lábán nem tudott megállni. Az mindenesetre furcsa volt számomra, hogy a nem éppen szalonspicces állapotát nem róták fel neki. Hallottam már olyan esetről, amikor egy "beteget" hasonló okok miatt rövid úton eltanácsoltak egy hasonló intézményből. Talán vele szemben is így kellett volna eljárni. Persze vannak ebből a "betegtípusból" szép számmal. Az egyik asztaltársam, egy nem túl magas hölgy, éppen egy mázsa és le kellene fogynia mert a szíve nem bírja ezt a nagytömegű  testet. Így hát a doktorok diétát írtak számára elő. A szóbanforgó hölgy ezzel szemben tömi magába az ételeket és pótlásként még vesz egy nagy mennyiségű ennivalót a város élelmiszer üzleteiben. Magyarul ő is nagy ívben fütyül az orvosok előírásaira. Ezeknek az embereknek nem itt volna a helyük.

Visszatérve a mai napra, ebéd előtt kipróbáltam, hogyan töltődik be az Esther anyag a laptopba. Hát meg kell mondjam, nagyon lassan, de a lényeg, hogy meg tudtam hallgatni. Este lefekvés előtt megint megpróbálom.Miután meghallgattam az anyagot, lementem az étterembe ebédelni és jól belaktam. Utána beszélgettünk egy kicsit a hallban az asztaltársaimmal, azután elmentem a parkba sétálni. Úgy negyed négy körül értem vissza, és most körmölöm a  Naplónkat. De délután egy kicsit le kell feküdnöm, mert már nagyon fáj a hátam. Most negyed öt van, lepihenek egy órányit, és talán megnyugszik a hátam.

Drága Kicsim, Egyetlen Szerelmem!
A Te hűséges és szerelmes párod egy nagy balfék. Ahelyett hogy délután lefeküdtem volna, nekiálltam a tegnapi kórházi eseményről egy cikket írni. Kotlottam is rajta vagy két órát egy ritka kényelmetlen kisméretű és rosszul formatervezett kisméretű, kényelmetlen karosszékben. Mire elkészültem, teljesen bemerevedett a hátam. Most fekszem az ágyon, és megpróbálok olyan helyzetet felvenni, hogy megpihenhessen az egész gerincem. De örülök, hogy sikerült a cikket megírnom és felraktam a Facebookra is. Azt mondta a szobatársam amikor elolvasta, hogy szerinte jól van megírva. Remélem, másnak is tetszeni fog.

Szépséges Istennőm, Gyönyörű Tündérkirálynőm!
Most mára abbahagyom a Naplónk írását. Szeretnék este megint "beszélgetni" Veled a saját vonalunkon.
Addig kérem  "Öregkorú barátunkat" és a többieket ott a túloldalon, vigyázzanak Rád!

A Te hűséges,és örökké szerelmes párod, Feri

2013, Szeptember 27, Péntek, Naplóm Neked

Szívem Legszebb Virága, Szerelmem!

Arra gondoltam, hamar megmosdom, rendet teszek és mielőtt lemegyek reggelizni  gyorsan írok Neked. Ám a lassú internet csatlakozás miatt alig pár sort tudok most leirkálni. 
Kedvesem, megreggeliztem.A pincérnők megint át akartak verni, mert tej helyett teát raktak elém. Szóltam érte, és érdekes módon rögtön rájöttek a tévedésre. A maradék kb. egy litert felhoztam a szobai hűtőnkbe, később a kávénkhoz nagyon jó lesz. 

Visszatérve a reggelre. Nem akaródzott felébredni, mert igaz, hogy valami furcsát álmodtam, de Veled együtt voltam. Elmentünk valami világűr körüli utazásra, majd erdőben sétáltunk, azután valahol a folyóparton andalogtunk, és tervezgettük a közös jövőnket. És boldogan szerettük egymást.  Hát egy ilyen álom után csoda, ha nem nagyon akartam felébredni? 

 De kénytelen voltam felkelni, mert indult a nap, és reggeli, meg torna, tizenegykor a szobakerékpár. A tornát magam tartottam magamnak, addig a gyógytornász hölgy és a szobatársam kellemesen elcsevegtek. Mivel tudom szinte az összes gyakorlatot és otthon is egyedül csinálom, nem volt számomra újdonság. Képzeld el, tegnap még a volt kolléganőm is keresett telefonon, majd írt, mert valamiért velem álmodott az éjjel, és azt hitte valami bajom van. Még alányomat is felhívta e miatt. Persze megértem, voltaképpen ő a fogadott húgom, már huszonhárom éve, és időközönként néha felhívtuk egymást, kivel mi van?! Vele nem beszéltem 2010 eleje óta. Nem is tudja, hogy nekem az év elején eltörött a gerincem, és júliusban kaptam megint egy szívinfarktust is, amit úgynevezett  "sent" beültetésekkel megoldottak  Rendes tőle, hogy felhívott. Bezzeg a "sógornőm" tesz a fejemre. Nem mintha ez különösebben meglepne.

Visszatérve a mai naphoz, borongós, hideg ősz végi időnk van ma is. A meteorológusok által jósolgatott indián nyár csak nem akar beköszönteni.  

Kedvesem, Szerelmem! 
Lementem ebédelné az étterembe. Megint nagyon jól laktam, mert levesből is két tányérral ettem, sőt sajtos tésztából is két adag jutott, mert az asztaltársnőm nem szereti ezt. Nos, én nem kérdeztem a tésztát, szeret-e engem, én bizony megettem az utolsó morzsáig. Sőt, két kefir és két szép alma boldog tulajdonosa lettem, amiket most délután meg is fogok enni!  Nos az almákat be is faltam, de a kefireket beraktam a hűtőnkbe. Azután egy ideig hallgattam a Vangelis lemezt, majd szépen elaludtam, annyira hogy délután ötkor ébredtem fel. Most uzsonnára megeszem egy doboz kefirt, és hét előtt egy pár perccel lemegyek vacsorázni az étterembe. Ezzel az internet sebességgel ami itt van, kész kínlódás rákapcsolódni a szerverekre. Olyan sokáig tölti be a megfelelő anyagot a gép, hogy sokszor kiírja, nem tud időben kapcsolatot létesíteni.
Remélem, ez csak itt Sopronban a szanatóriumban működik ilyen abnormális módon. Egyébként
holnap - szombat lévén - a nagyságos Fortuna kisasszony megint kísérletet tehet ama öt szám eltalálására. Tehát az általunk ismert okoknál fogva várjuk a kedvező híreket és drukkolunk a "szépasszonynak", hogy végre sikerüljön neki a mutatvány. Hát majd  meglátjuk, mi lesz.

Drága Szívem!
Megvacsoráztam, méghozzá nagyon nagy adagot ettem. Most tele a pocakom, és minden vér lement a fejemből a hasamba dolgozni. Kicsi Gyönyörű Tündérem, most elbúcsúzom estig. De akkor visszajövök "beszélgetni" Veled. Addig megkérem "Öregkorú barátunkat" és a többieket odaát, hogy vigyázzanak Rád  Szép Kedvesem.

Millió csókkal: örökké hűséges párod,Feri