Kedvesem, Drága Egyetlenem!
Mára virradó hajnalban - nagy örömömre - mintha egy kicsit beszélgethettünk volna. Legalább is nekem úgy tűnt, bár az is lehet, csak képzelődtem. Nos azzal kezdődött, hogy a velem hozott kispárnámmal, "pótkatával" csevegtem, hogy "mondja" Neked tovább, amit neki súgtam kettőnkről. Persze azt nem tudom, ez sikerülhetett -e neki de bízom benne, hogy igen, és meghallhattad kettőnk "csevegését". Arról elmélkedtem, milyen nagyszerű lenne, ha már ezen a héten átadhatnám Lévay Zoli barátomnak a "tarisznyámat" és ő tovább vihetné, amit reá testáltam. Velem kapcsolatosan már csak annyi lenne a dolga, hogy gondoskodik a hamvasztásomról, elrepül az óceán fölé és ott szépen "utamra enged", vagyis elszórja a hamvaimat. Nem kell nekem valami állandóan látogatható sírhely, aki szeretett és meg akar esetenként emlékezni rólam, az alkalom adtán gyújt az emlékemre egy gyertyát, és ez éppen elég.
Hogy visszatérjek az eseményekhez - ezt tegnap már nem is írtam - a doktornőnk este kilenckor még benézett, megnézte a statisztikámat, mennyi folyadékot vittem be és mennyi volt a távozó folyadék. Jól le is kapott a tíz körmömről. A folyadékbevitel több mint öt liter volt aznap, és ez majdnem kétszer annyi, mint amennyi a normális mennyiség. Ez túlterheli a szívet. Mindennek ellenére a tegnap esti vérnyomásom 104/80, a mai reggeli kilenckor pedig 85//66, tehát még alacsonyabb volt. Pedig ennyi folyadékbevitel mellett emelkednie illene a vérnyomásomnak. Hiszen az orvosok általában közlik az alacsony vérnyomású pácienseknek azt mondják, igyanak több folyadékot. Most szigorúan be kellene tartanom a maximum folyadékbevitelt, és esetleg a vérnyomás csökkentő szerek valamelyikének az adagján kellene módosítani. Na, majd az ügyeletes adjunktus eldönti, mi legyen. Most mindenesetre előbb tornázom, azután alszom ebédig, mert reggel "kilöktek" az ágyamból, pedig aludtam volna még egy kicsit. Hát én most ezt pótolni fogom.
Édes Drágám, Szerelmem!
Még alvás előtt lementem kerékpározni is hat percet és ezt az időt hatvan wattal végigtekertem.
Utána feljöttem a szobámba, lefeküdtem s szemem behunyva Rólad ábrándoztam. Megjegyzem, nagyon is élveztem azokat a képeket, amelyeket magam elé képzeltem Veled. Nem is bánnám, ha már itt tartanánk megint, de türelmes vagyok és kivárom az időmet. El is aludtam háromnegyed egyig, mint egy mackó. Utána lassan magamhoz tértem, bár még tudtam volna aludni. Viszont jött az ebédnek az ő ideje, és levonultam az étterembe. Tulajdonképpen megint két adagra való második fogást faltam be, mert asztaltársam nem nagyon díjazta azt a halomnyi zöldséget, amit mind a ketten kaptunk, így az övét is én tettem magamévá, ő viszont kikönyörgött egy tányér káposztáskockát a felszolgáló hölgyek egyikétől. Most jöttem fel az étteremből a szobámba, megettem egy almát, és megint szundítok egy kicsit ebéd utáni jutalomfalatként.
Kedvesem, nem keveset aludtam, és még jó, hogy vacsorára felébredtem, bár nagy baj nem történt volna, mert nem kellene híznom a hátam meg a szívem miatt. Persze ha annyit mérgelődök az internet lassúsága miatt, mint eddig, akkor hiába próbálok vigyázni magamra, a fölösleges morgolódás csak ronthat az egészségi állapotomon. Viszont ami igazán nem jó, az egyetlen megmaradt kontaktlencsém valahogy annyira beszennyeződött középen, hogy nem tudom lemosni a tisztító folyadékkal sem. Így most csak akkor veszem fel, ha nagyon muszáj.
Drága Tündérkirálynőm, Szerelmem!
Mára zárom soraimat, és ha valamelyest megjavul az internet vételi lehetőség, többet fogok írni. Most arra kérem "Öregkorú barátunkat" és a túlpart összes őrangyalát vigyázzanak Rád.
Remélem éjjel "beszélgethetünk" egy kicsit.
Örökké hűséges párod, Feri
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése