Szépséges Gyönyörű Szerelmem!
Ma reggel a doktornéni megvizsgált, megkérdezte, hogy vagyok, és én az igazsághoz híven elmondtam neki a tegnapi parkbéli sétám közben tapasztalt negatív élményeimet. Csak hogy tudd, úgy ötven méter megtétele után mindig meg kellett álljak egy kis szusszanásra. Valahogy túl hamar elfogyott a levegőm, és időnként egy nyomást érzek a mellkasomban, ahol a koszorúérbe tágítás okán elhelyezték az öt stentet. De az később egy kis pihenés után máskor is el szokott múlni, viszont ezt a tompa nyomást most is érzem, miközben írom a Naplónkat. Persze az is igaz, hogy ha orvosi segítségért rohangálok, akkor nem tudok átmenni a "Hídon", és akkor hogyan találkozunk?!
Nem engedett le az adjunktusnő az ebédlőbe sem reggelizni, sem ebédelni. Fölhozatta az adagokat. Ám a "bajban" nem voltam egyedül. Rosszullétre panaszkodott a szobatársam is. Őt most el is vitték valahová - egy külső szakrendelőbe - mert folyton emlegette, hogy " térképeket lát a szeme előtt", azaz némelykor különböző kis karikák ugrálása zavarja meg a látását., Meg gyengének érzi magát, és egyébként is általánosságban szarul van.
Bocsánat, ezt most szó szerint tőle idéztem.
Megnéztem egy mentálhigiénés szakvéleményét is, amit korábban készítettek róla. Közepesen súlyos szorongásos depresszióval kezelték és ma is kap erre kedély javítókat. Mondtam is neki, hogy túl sokat emészti olyan dolgokon magát, amire semmilyen ráhatása nincs, éjjel nem forgolódni, hanem aludnia kellene. Ahogy figyelem a különböző reakcióit, úgy látom laikus szemmel, a szobatársam nem is kicsit egy hipochonder és annyira beleéli magát abba a tudatba, hogy ő nagyon beteg, hogy előbb-utóbb tényleg azzá válik. Ebből a lelkiállapotából egy pszichiáter
talán kitudná rángatni. Persze kérdés, ő ezt mennyire akarja, hiszen ha otthon mindenki pátyolgatja, mint "szegény nagybeteg férjem/apámuramat", akkor nem biztos, hogy erről a szerepről szívesen lemondana. Mindegy, ezzel neki kell megküzdenie, ez a feladata.
Tőlem is vettek vért, ultrahangozott, készítettek, megállapították, hogy a "szerkezet" már nem teljesen tökéletes, de ezt már tudtam. Most kíváncsi vagyok az adjunktusnő véleményére az eddigi leletek alapján, és remélem vacsorázni leenged az étterembe. A doktornéni öt és hat között jött is, de erről nem ejtett szót. Ami újdonság, az hogy holnap megmérik a súlyomat, és ha gyarapodás van, akkor a vízhajtót egy ideig infúzióban kapom.
Egyébként lementem vacsorázni az étterembe a hölgyekhez, pedig egy adagot már kora este felhoztak a szobába. Gombapörkölt tarhonyával, nagyon finom volt, ezért másodszor is nagy kedvvel ettem meg. Ráadásul a hölgyek közül kettő olyan rendes volt, hogy a reggeli adagomat is felhozta, s mivel a pincérek is felhoztak egy adag reggelit, így már két adag reggelim volt, amikből az egyiket elraktam a hűtőbe ínséges időkre. Holnap délelőtt az egyik asztaltársam aki a jobb felemnél ül, holnap hazamegy a férjével. Egy nagyon szimpatikus hölgy, és művelt, okos, nem nagyképű. Az asztaltársaságunkból négyen voltunk, akik viszonylag jó emberi kapcsolatba kerültünk. Remélem az új asztaltársunk is be tud majd illeszkedni közénk.
Drága Egyetlen Szerelmem, Katikám Édes!
Most zárom mai írásomat és az éjszakai "találkozásunkig" elbúcsúzom. Kérem "Öregkorú barátunkat" és a többieket odaát, hogy addig vigyázzanak Rád!
Milliószor millió csókkal kívánok Neked nagyon jó éjszakát .hűséges párod, Feri
2013. szeptember 30., hétfő
2013. szeptember 29., vasárnap
2013, Szeptember 29, Vasárnap, Naplóm Neked
Egyetlen Gyönyörűszemű Szerelmem, Katikám!
Ne haragudj rám azért, mert szombaton semmit nem írtam. Ennek két oka van. Az egyik sajnos nekem róható fel. Az internet hihetetlen betöltési lassúsága nagyon megnehezítette a dolgomat, és a magánlevelezéseimmel nagyon elszúrtam az időt. Mint utóbb kiderült, teljesen feleslegesen. Helyette nyugodtan megírhattam volna a tegnapi Naplónkat. Ráadásul az internet lassúsága miatti bosszankodásom odáig fajult, hogy kezdtem igen csúnya stílusban beszélni nagyon sok esetben, ami teljes egészében helytelen. És nem akarom túlmagyarázni a bizonyítványomat, de úgy érzem, a negatív viselkedésem még mindig a szeptember 11-12 közötti - a sógornőm házában töltött két nap - időszak következménye. Ha ez így van, elég nehezen heverem ki az akkori rossz élményeimet. Most nagyon érzem a hiányát annak, hogy Esther Hicks anyagát az utóbbi időkben nem hallgattam meg. Ma délután megpróbálom, ha az internet betöltés is úgy akarja. Visszatérve a tegnapi nap eseményeihez, illetve eseménytelenségéhez, sajnos a bőségszarut szorongató csalfa nőszemély - Fortuna - ismét alaposan mellélőt. Az ötből egy számot sem talált el. Kissé félrehord a célzókészüléke. Még van három lehetősége.
Ezen kívül egy érdemleges esemény történt. Jöttünk fel a parkból, és a lépcsőt választottam a felvonó helyett, amikor nagy kiabálást hallottam a lépcsőházból. Valaki nagyon kiabált segítségért a nővéreknek. Nosza, igyekeztem én is felfelé, talán én is tudnék segíteni. Hát látom ám, hogy a mi folyosónk egyik beutalt betege csücsül a hátsó felén a lépcsőn és innen harsog a segélykérés, de már négy nővér és egy ügyeletes orvosnő próbálta megállapítani, mi és hogyan történt, van-e szükség orvosi segítségre. Ahogy odaértem hozzájuk, már két méterről éreztem az italszagot. Mondanom sem kell, az egyébként nehéz járású, mozgásában erősen korlátozott jóember - ittléte idején immár másodszor - az egyik közeli vendéglőben szépen leitta magát, és a liftből kijőve nem a folyosónk felé vette az irányt, hanem ellenkezőleg a lépcsőkhöz egy kerekes járássegítő bevásárlókocsinak és ülőkének is használható segédeszközzel, amit vízszintes terepen elvileg jól lehet használni - még fék is van rajta - és ha elfárad a delikvens, még az ülőkerészt is használhatja pihenésként.
Nos ezzel a szerkentyűvel egyenesen nekiindult a lefelé menő lépcsőkarnak, ott azután megcsúszott a segédeszköz, a "jóember" meg nemes egyszerűséggel a fenekére huppant. És mivel nem volt kipárnázva a lépcsőfok, a meglepetés és az ütődés ereje következtében sajgott a hátsó fele. Az orvosnőnek és a nővérkéknek nem kevés vesződségükbe került a delikvenst egy kerekesszékbe beemelni, mert a saját lábán nem tudott megállni. Az mindenesetre furcsa volt számomra, hogy a nem éppen szalonspicces állapotát nem róták fel neki. Hallottam már olyan esetről, amikor egy "beteget" hasonló okok miatt rövid úton eltanácsoltak egy hasonló intézményből. Talán vele szemben is így kellett volna eljárni. Persze vannak ebből a "betegtípusból" szép számmal. Az egyik asztaltársam, egy nem túl magas hölgy, éppen egy mázsa és le kellene fogynia mert a szíve nem bírja ezt a nagytömegű testet. Így hát a doktorok diétát írtak számára elő. A szóbanforgó hölgy ezzel szemben tömi magába az ételeket és pótlásként még vesz egy nagy mennyiségű ennivalót a város élelmiszer üzleteiben. Magyarul ő is nagy ívben fütyül az orvosok előírásaira. Ezeknek az embereknek nem itt volna a helyük.
Visszatérve a mai napra, ebéd előtt kipróbáltam, hogyan töltődik be az Esther anyag a laptopba. Hát meg kell mondjam, nagyon lassan, de a lényeg, hogy meg tudtam hallgatni. Este lefekvés előtt megint megpróbálom.Miután meghallgattam az anyagot, lementem az étterembe ebédelni és jól belaktam. Utána beszélgettünk egy kicsit a hallban az asztaltársaimmal, azután elmentem a parkba sétálni. Úgy negyed négy körül értem vissza, és most körmölöm a Naplónkat. De délután egy kicsit le kell feküdnöm, mert már nagyon fáj a hátam. Most negyed öt van, lepihenek egy órányit, és talán megnyugszik a hátam.
Drága Kicsim, Egyetlen Szerelmem!
A Te hűséges és szerelmes párod egy nagy balfék. Ahelyett hogy délután lefeküdtem volna, nekiálltam a tegnapi kórházi eseményről egy cikket írni. Kotlottam is rajta vagy két órát egy ritka kényelmetlen kisméretű és rosszul formatervezett kisméretű, kényelmetlen karosszékben. Mire elkészültem, teljesen bemerevedett a hátam. Most fekszem az ágyon, és megpróbálok olyan helyzetet felvenni, hogy megpihenhessen az egész gerincem. De örülök, hogy sikerült a cikket megírnom és felraktam a Facebookra is. Azt mondta a szobatársam amikor elolvasta, hogy szerinte jól van megírva. Remélem, másnak is tetszeni fog.
Szépséges Istennőm, Gyönyörű Tündérkirálynőm!
Most mára abbahagyom a Naplónk írását. Szeretnék este megint "beszélgetni" Veled a saját vonalunkon.
Addig kérem "Öregkorú barátunkat" és a többieket ott a túloldalon, vigyázzanak Rád!
A Te hűséges,és örökké szerelmes párod, Feri
Ne haragudj rám azért, mert szombaton semmit nem írtam. Ennek két oka van. Az egyik sajnos nekem róható fel. Az internet hihetetlen betöltési lassúsága nagyon megnehezítette a dolgomat, és a magánlevelezéseimmel nagyon elszúrtam az időt. Mint utóbb kiderült, teljesen feleslegesen. Helyette nyugodtan megírhattam volna a tegnapi Naplónkat. Ráadásul az internet lassúsága miatti bosszankodásom odáig fajult, hogy kezdtem igen csúnya stílusban beszélni nagyon sok esetben, ami teljes egészében helytelen. És nem akarom túlmagyarázni a bizonyítványomat, de úgy érzem, a negatív viselkedésem még mindig a szeptember 11-12 közötti - a sógornőm házában töltött két nap - időszak következménye. Ha ez így van, elég nehezen heverem ki az akkori rossz élményeimet. Most nagyon érzem a hiányát annak, hogy Esther Hicks anyagát az utóbbi időkben nem hallgattam meg. Ma délután megpróbálom, ha az internet betöltés is úgy akarja. Visszatérve a tegnapi nap eseményeihez, illetve eseménytelenségéhez, sajnos a bőségszarut szorongató csalfa nőszemély - Fortuna - ismét alaposan mellélőt. Az ötből egy számot sem talált el. Kissé félrehord a célzókészüléke. Még van három lehetősége.
Ezen kívül egy érdemleges esemény történt. Jöttünk fel a parkból, és a lépcsőt választottam a felvonó helyett, amikor nagy kiabálást hallottam a lépcsőházból. Valaki nagyon kiabált segítségért a nővéreknek. Nosza, igyekeztem én is felfelé, talán én is tudnék segíteni. Hát látom ám, hogy a mi folyosónk egyik beutalt betege csücsül a hátsó felén a lépcsőn és innen harsog a segélykérés, de már négy nővér és egy ügyeletes orvosnő próbálta megállapítani, mi és hogyan történt, van-e szükség orvosi segítségre. Ahogy odaértem hozzájuk, már két méterről éreztem az italszagot. Mondanom sem kell, az egyébként nehéz járású, mozgásában erősen korlátozott jóember - ittléte idején immár másodszor - az egyik közeli vendéglőben szépen leitta magát, és a liftből kijőve nem a folyosónk felé vette az irányt, hanem ellenkezőleg a lépcsőkhöz egy kerekes járássegítő bevásárlókocsinak és ülőkének is használható segédeszközzel, amit vízszintes terepen elvileg jól lehet használni - még fék is van rajta - és ha elfárad a delikvens, még az ülőkerészt is használhatja pihenésként.
Nos ezzel a szerkentyűvel egyenesen nekiindult a lefelé menő lépcsőkarnak, ott azután megcsúszott a segédeszköz, a "jóember" meg nemes egyszerűséggel a fenekére huppant. És mivel nem volt kipárnázva a lépcsőfok, a meglepetés és az ütődés ereje következtében sajgott a hátsó fele. Az orvosnőnek és a nővérkéknek nem kevés vesződségükbe került a delikvenst egy kerekesszékbe beemelni, mert a saját lábán nem tudott megállni. Az mindenesetre furcsa volt számomra, hogy a nem éppen szalonspicces állapotát nem róták fel neki. Hallottam már olyan esetről, amikor egy "beteget" hasonló okok miatt rövid úton eltanácsoltak egy hasonló intézményből. Talán vele szemben is így kellett volna eljárni. Persze vannak ebből a "betegtípusból" szép számmal. Az egyik asztaltársam, egy nem túl magas hölgy, éppen egy mázsa és le kellene fogynia mert a szíve nem bírja ezt a nagytömegű testet. Így hát a doktorok diétát írtak számára elő. A szóbanforgó hölgy ezzel szemben tömi magába az ételeket és pótlásként még vesz egy nagy mennyiségű ennivalót a város élelmiszer üzleteiben. Magyarul ő is nagy ívben fütyül az orvosok előírásaira. Ezeknek az embereknek nem itt volna a helyük.
Visszatérve a mai napra, ebéd előtt kipróbáltam, hogyan töltődik be az Esther anyag a laptopba. Hát meg kell mondjam, nagyon lassan, de a lényeg, hogy meg tudtam hallgatni. Este lefekvés előtt megint megpróbálom.Miután meghallgattam az anyagot, lementem az étterembe ebédelni és jól belaktam. Utána beszélgettünk egy kicsit a hallban az asztaltársaimmal, azután elmentem a parkba sétálni. Úgy negyed négy körül értem vissza, és most körmölöm a Naplónkat. De délután egy kicsit le kell feküdnöm, mert már nagyon fáj a hátam. Most negyed öt van, lepihenek egy órányit, és talán megnyugszik a hátam.
Drága Kicsim, Egyetlen Szerelmem!
A Te hűséges és szerelmes párod egy nagy balfék. Ahelyett hogy délután lefeküdtem volna, nekiálltam a tegnapi kórházi eseményről egy cikket írni. Kotlottam is rajta vagy két órát egy ritka kényelmetlen kisméretű és rosszul formatervezett kisméretű, kényelmetlen karosszékben. Mire elkészültem, teljesen bemerevedett a hátam. Most fekszem az ágyon, és megpróbálok olyan helyzetet felvenni, hogy megpihenhessen az egész gerincem. De örülök, hogy sikerült a cikket megírnom és felraktam a Facebookra is. Azt mondta a szobatársam amikor elolvasta, hogy szerinte jól van megírva. Remélem, másnak is tetszeni fog.
Szépséges Istennőm, Gyönyörű Tündérkirálynőm!
Most mára abbahagyom a Naplónk írását. Szeretnék este megint "beszélgetni" Veled a saját vonalunkon.
Addig kérem "Öregkorú barátunkat" és a többieket ott a túloldalon, vigyázzanak Rád!
A Te hűséges,és örökké szerelmes párod, Feri
2013. szeptember 26., csütörtök
2013, Szeptember 27, Péntek, Naplóm Neked
Szívem Legszebb Virága, Szerelmem!
Arra gondoltam, hamar megmosdom, rendet teszek és mielőtt lemegyek reggelizni gyorsan írok Neked. Ám a lassú internet csatlakozás miatt alig pár sort tudok most leirkálni.
Kedvesem, megreggeliztem.A pincérnők megint át akartak verni, mert tej helyett teát raktak elém. Szóltam érte, és érdekes módon rögtön rájöttek a tévedésre. A maradék kb. egy litert felhoztam a szobai hűtőnkbe, később a kávénkhoz nagyon jó lesz.
Visszatérve a reggelre. Nem akaródzott felébredni, mert igaz, hogy valami furcsát álmodtam, de Veled együtt voltam. Elmentünk valami világűr körüli utazásra, majd erdőben sétáltunk, azután valahol a folyóparton andalogtunk, és tervezgettük a közös jövőnket. És boldogan szerettük egymást. Hát egy ilyen álom után csoda, ha nem nagyon akartam felébredni?
De kénytelen voltam felkelni, mert indult a nap, és reggeli, meg torna, tizenegykor a szobakerékpár. A tornát magam tartottam magamnak, addig a gyógytornász hölgy és a szobatársam kellemesen elcsevegtek. Mivel tudom szinte az összes gyakorlatot és otthon is egyedül csinálom, nem volt számomra újdonság. Képzeld el, tegnap még a volt kolléganőm is keresett telefonon, majd írt, mert valamiért velem álmodott az éjjel, és azt hitte valami bajom van. Még alányomat is felhívta e miatt. Persze megértem, voltaképpen ő a fogadott húgom, már huszonhárom éve, és időközönként néha felhívtuk egymást, kivel mi van?! Vele nem beszéltem 2010 eleje óta. Nem is tudja, hogy nekem az év elején eltörött a gerincem, és júliusban kaptam megint egy szívinfarktust is, amit úgynevezett "sent" beültetésekkel megoldottak Rendes tőle, hogy felhívott. Bezzeg a "sógornőm" tesz a fejemre. Nem mintha ez különösebben meglepne.
Visszatérve a mai naphoz, borongós, hideg ősz végi időnk van ma is. A meteorológusok által jósolgatott indián nyár csak nem akar beköszönteni.
Kedvesem, Szerelmem!
Lementem ebédelné az étterembe. Megint nagyon jól laktam, mert levesből is két tányérral ettem, sőt sajtos tésztából is két adag jutott, mert az asztaltársnőm nem szereti ezt. Nos, én nem kérdeztem a tésztát, szeret-e engem, én bizony megettem az utolsó morzsáig. Sőt, két kefir és két szép alma boldog tulajdonosa lettem, amiket most délután meg is fogok enni! Nos az almákat be is faltam, de a kefireket beraktam a hűtőnkbe. Azután egy ideig hallgattam a Vangelis lemezt, majd szépen elaludtam, annyira hogy délután ötkor ébredtem fel. Most uzsonnára megeszem egy doboz kefirt, és hét előtt egy pár perccel lemegyek vacsorázni az étterembe. Ezzel az internet sebességgel ami itt van, kész kínlódás rákapcsolódni a szerverekre. Olyan sokáig tölti be a megfelelő anyagot a gép, hogy sokszor kiírja, nem tud időben kapcsolatot létesíteni.
Remélem, ez csak itt Sopronban a szanatóriumban működik ilyen abnormális módon. Egyébként
holnap - szombat lévén - a nagyságos Fortuna kisasszony megint kísérletet tehet ama öt szám eltalálására. Tehát az általunk ismert okoknál fogva várjuk a kedvező híreket és drukkolunk a "szépasszonynak", hogy végre sikerüljön neki a mutatvány. Hát majd meglátjuk, mi lesz.
Drága Szívem!
Megvacsoráztam, méghozzá nagyon nagy adagot ettem. Most tele a pocakom, és minden vér lement a fejemből a hasamba dolgozni. Kicsi Gyönyörű Tündérem, most elbúcsúzom estig. De akkor visszajövök "beszélgetni" Veled. Addig megkérem "Öregkorú barátunkat" és a többieket odaát, hogy vigyázzanak Rád Szép Kedvesem.
Millió csókkal: örökké hűséges párod,Feri
Arra gondoltam, hamar megmosdom, rendet teszek és mielőtt lemegyek reggelizni gyorsan írok Neked. Ám a lassú internet csatlakozás miatt alig pár sort tudok most leirkálni.
Kedvesem, megreggeliztem.A pincérnők megint át akartak verni, mert tej helyett teát raktak elém. Szóltam érte, és érdekes módon rögtön rájöttek a tévedésre. A maradék kb. egy litert felhoztam a szobai hűtőnkbe, később a kávénkhoz nagyon jó lesz.
Visszatérve a reggelre. Nem akaródzott felébredni, mert igaz, hogy valami furcsát álmodtam, de Veled együtt voltam. Elmentünk valami világűr körüli utazásra, majd erdőben sétáltunk, azután valahol a folyóparton andalogtunk, és tervezgettük a közös jövőnket. És boldogan szerettük egymást. Hát egy ilyen álom után csoda, ha nem nagyon akartam felébredni?
De kénytelen voltam felkelni, mert indult a nap, és reggeli, meg torna, tizenegykor a szobakerékpár. A tornát magam tartottam magamnak, addig a gyógytornász hölgy és a szobatársam kellemesen elcsevegtek. Mivel tudom szinte az összes gyakorlatot és otthon is egyedül csinálom, nem volt számomra újdonság. Képzeld el, tegnap még a volt kolléganőm is keresett telefonon, majd írt, mert valamiért velem álmodott az éjjel, és azt hitte valami bajom van. Még alányomat is felhívta e miatt. Persze megértem, voltaképpen ő a fogadott húgom, már huszonhárom éve, és időközönként néha felhívtuk egymást, kivel mi van?! Vele nem beszéltem 2010 eleje óta. Nem is tudja, hogy nekem az év elején eltörött a gerincem, és júliusban kaptam megint egy szívinfarktust is, amit úgynevezett "sent" beültetésekkel megoldottak Rendes tőle, hogy felhívott. Bezzeg a "sógornőm" tesz a fejemre. Nem mintha ez különösebben meglepne.
Visszatérve a mai naphoz, borongós, hideg ősz végi időnk van ma is. A meteorológusok által jósolgatott indián nyár csak nem akar beköszönteni.
Kedvesem, Szerelmem!
Lementem ebédelné az étterembe. Megint nagyon jól laktam, mert levesből is két tányérral ettem, sőt sajtos tésztából is két adag jutott, mert az asztaltársnőm nem szereti ezt. Nos, én nem kérdeztem a tésztát, szeret-e engem, én bizony megettem az utolsó morzsáig. Sőt, két kefir és két szép alma boldog tulajdonosa lettem, amiket most délután meg is fogok enni! Nos az almákat be is faltam, de a kefireket beraktam a hűtőnkbe. Azután egy ideig hallgattam a Vangelis lemezt, majd szépen elaludtam, annyira hogy délután ötkor ébredtem fel. Most uzsonnára megeszem egy doboz kefirt, és hét előtt egy pár perccel lemegyek vacsorázni az étterembe. Ezzel az internet sebességgel ami itt van, kész kínlódás rákapcsolódni a szerverekre. Olyan sokáig tölti be a megfelelő anyagot a gép, hogy sokszor kiírja, nem tud időben kapcsolatot létesíteni.
Remélem, ez csak itt Sopronban a szanatóriumban működik ilyen abnormális módon. Egyébként
holnap - szombat lévén - a nagyságos Fortuna kisasszony megint kísérletet tehet ama öt szám eltalálására. Tehát az általunk ismert okoknál fogva várjuk a kedvező híreket és drukkolunk a "szépasszonynak", hogy végre sikerüljön neki a mutatvány. Hát majd meglátjuk, mi lesz.
Drága Szívem!
Megvacsoráztam, méghozzá nagyon nagy adagot ettem. Most tele a pocakom, és minden vér lement a fejemből a hasamba dolgozni. Kicsi Gyönyörű Tündérem, most elbúcsúzom estig. De akkor visszajövök "beszélgetni" Veled. Addig megkérem "Öregkorú barátunkat" és a többieket odaát, hogy vigyázzanak Rád Szép Kedvesem.
Millió csókkal: örökké hűséges párod,Feri
2013. szeptember 25., szerda
2013, Szeptember 26, Csütörtök, Naplóm Neked
Gyönyörű Rabtartóm, Egyetlen Szerelmem!
Ma reggel boldogan ébredtem, mert a hajnali szendergésemben álomszerű események történtek velünk. Ha ez odaát beigazolódik, csodálatos napunk lesz. Legszívesebben hajtanám az idő kerekét, hogy gyorsabban forogjon, pedig tudom, nem lehet. Ahogy megelevenedett a jelenet, amikor ott álltunk a parton, és némán átöleltük egymást, az örömtől folyt a könnyünk. Ennél szebbet kívánni sem tudnék. Már nagyon várom ennek az eseménynek a napját. Szeretlek Te Égi Tünemény, és az idők végeztéig szeretni is foglak.
Más, hogy írjak a mai napról is egy pár sort. Reggel egy kissé kábán, de felkeltem, beágyaztam és elmentem a fürdőbe gyorsan rendbe tenni magam. Még reggeli előtt meg akartam kezdeni a mai nap leírását, de nagyon lassan tölt be a net, így csak a címzés és mintegy hat sor fért bele az időmbe. Azután torna, takarítónő és ez ügyben szobaelhagyás egy kis időre. De egyéb utánjárási akcióim is voltak, mert beszélni akartam a dietetikus nővérkével tejivászati lehetőség ügyében.
Sikerrel jártam, és holnap a reggelihez már tejet kapok. A gerinctörésem miatt annyi kalciumtartalmú ételt kell fogyasztanom, amennyihez csak hozzájutok. Ez erősíti a csontozatot.
Az ebéd bőséges volt, zöldségleves és rakott kel, de annyi rizzsel, hogy azt hiszem, este ferde szemmel fogom nézni a vacsorát. De jólesett, nem úgy mint az időjárás, merthogy az eső is eseget időnként, és szomorkás, borús, késő őszi idő néz rám kintről, ahogy az ablakból nézem a parkot.
Pedig ma szerettem volna egy kicsit sétálni odakint. Figyelni a kertben szép számban lakó mókusok szorgos eleséggyűjtő készülődését a valószínűleg hosszú tél miatt. Ma reggel nemtettem fel a kontaktlencsémet, mondván pihentetem a szemem, ezért közelről kell néznem a monitort, mert különben nem látom, mit is irkáltam. Csak az okoz némi gondot, hogy ilyenkor görnyedt háttal kell ülnöm a széken, és megfájdul a derekam. Most le is fogok feküdni egy kicsit, hogy kiegyenesíthessem a hátam és a derekam. Sőt, lehet, még akár alszom is egy kicsit.
Kedvesem, Drága Úrnőm, Szép Szerelmem!
Eljött a pillanat, és most lepihenek egy kicsit. Ha esetleg elalszom, remélem Veled álmodom valami nagyon szépet, és ha felébredek, megírom Neked!
Istennőm, Tündérkirálynőm! Sikerült a délutánt estig ellustálkodnom. Most vacsora után kezdtem írni az ágyban fekve és ritka sokat ügyetlenkedem szegény gépen. Szerintem sírva fog fakadni előbb-utóbb. És nagyon veszélyes a szituáció, mert a mobilnet pendrive-ot mindig kilökdösöm a csuklómmal, ezért most elköszönök Édes Szerelmem, legalább is estig, utána szeretnék megint "beszélgetni" Veled. Addig kérem "Öregkorú barátunkat" és a többieket, hogy vigyázzanak Rád
szívem Királynője!
Örökké hűséges párod, Feri
Ma reggel boldogan ébredtem, mert a hajnali szendergésemben álomszerű események történtek velünk. Ha ez odaát beigazolódik, csodálatos napunk lesz. Legszívesebben hajtanám az idő kerekét, hogy gyorsabban forogjon, pedig tudom, nem lehet. Ahogy megelevenedett a jelenet, amikor ott álltunk a parton, és némán átöleltük egymást, az örömtől folyt a könnyünk. Ennél szebbet kívánni sem tudnék. Már nagyon várom ennek az eseménynek a napját. Szeretlek Te Égi Tünemény, és az idők végeztéig szeretni is foglak.
Más, hogy írjak a mai napról is egy pár sort. Reggel egy kissé kábán, de felkeltem, beágyaztam és elmentem a fürdőbe gyorsan rendbe tenni magam. Még reggeli előtt meg akartam kezdeni a mai nap leírását, de nagyon lassan tölt be a net, így csak a címzés és mintegy hat sor fért bele az időmbe. Azután torna, takarítónő és ez ügyben szobaelhagyás egy kis időre. De egyéb utánjárási akcióim is voltak, mert beszélni akartam a dietetikus nővérkével tejivászati lehetőség ügyében.
Sikerrel jártam, és holnap a reggelihez már tejet kapok. A gerinctörésem miatt annyi kalciumtartalmú ételt kell fogyasztanom, amennyihez csak hozzájutok. Ez erősíti a csontozatot.
Az ebéd bőséges volt, zöldségleves és rakott kel, de annyi rizzsel, hogy azt hiszem, este ferde szemmel fogom nézni a vacsorát. De jólesett, nem úgy mint az időjárás, merthogy az eső is eseget időnként, és szomorkás, borús, késő őszi idő néz rám kintről, ahogy az ablakból nézem a parkot.
Pedig ma szerettem volna egy kicsit sétálni odakint. Figyelni a kertben szép számban lakó mókusok szorgos eleséggyűjtő készülődését a valószínűleg hosszú tél miatt. Ma reggel nemtettem fel a kontaktlencsémet, mondván pihentetem a szemem, ezért közelről kell néznem a monitort, mert különben nem látom, mit is irkáltam. Csak az okoz némi gondot, hogy ilyenkor görnyedt háttal kell ülnöm a széken, és megfájdul a derekam. Most le is fogok feküdni egy kicsit, hogy kiegyenesíthessem a hátam és a derekam. Sőt, lehet, még akár alszom is egy kicsit.
Kedvesem, Drága Úrnőm, Szép Szerelmem!
Eljött a pillanat, és most lepihenek egy kicsit. Ha esetleg elalszom, remélem Veled álmodom valami nagyon szépet, és ha felébredek, megírom Neked!
Istennőm, Tündérkirálynőm! Sikerült a délutánt estig ellustálkodnom. Most vacsora után kezdtem írni az ágyban fekve és ritka sokat ügyetlenkedem szegény gépen. Szerintem sírva fog fakadni előbb-utóbb. És nagyon veszélyes a szituáció, mert a mobilnet pendrive-ot mindig kilökdösöm a csuklómmal, ezért most elköszönök Édes Szerelmem, legalább is estig, utána szeretnék megint "beszélgetni" Veled. Addig kérem "Öregkorú barátunkat" és a többieket, hogy vigyázzanak Rád
szívem Királynője!
Örökké hűséges párod, Feri
2013, Szeptember 25, Szerda, Naplóm Neked
Istennőm, Örök Szerelmem, Katikám!
Mára virradóra egy kicsit tudtam hozzád kapcsolódni, és így távolból vallottam meg újra meg újra a szerelmemet. Nagyon hiányzol Kedvesem, legszívesebben már ott lennék a túlsó parton, ahol vársz rám. Hányszor de hányszor álmodoztam erről a pillanatról. Szinte átéltem minden percét ennek a csodának, amiről hiszem, hogy be fog következni. Ott a túlparton fogom megkérni s kezed, elfogadsz-e párodul egy örök életre, és tudom, igent fogsz mondani az "Öregkorú" előtt.
Tulajdonképpen itt a Földön már senki nem marasztal, már senki nincs, akiért maradnék. Ha az "Öregkorú barátunk" engedélyt adna rá, már ma otthagynám ezt a bolygót és vissza sem néznék.
Ha minden a kívánságaim szerint alakul, már indulok is Hozzád. Nem akarok Nélküled létezni semmilyen formában, alakban, vagy bárhogy, akár nemfizikai, akár fizikai testben. Ha nem lehetünk együtt, nem kell a létezés sem. Nélküled nekem üres az egész Univerzum, mint egy kietlen halott sivatag.
Tegnap késő délután egyedül voltam a szobánkban. Lefeküdtem az ágyra, magam mellé raktam a laptopot, bekapcsoltam Vangelis "Spirál" című CD-jét, A képernyőre kitettem a fényképedet, és ringatóztam a zene hullámain. Néztem két gyönyörű szemed,amelyből olyan gyengédség, szeretet, melegség árad, hogy a szívem szinte belefájdul, és sírni tudnék az örömtől, hogy mindezt láthatom, érezhetem nap, mint nap. Nagyon sokat gondolok Rád napközben is, amikor sétálok a parkban, vgy egy padon ülve olvasom kedvenc könyveim egyikét, Senecát. Időnként ölembe ejtem a könyvem és nézem a fákat, felettük az eget, a felhők játékát, és újra-meg újra és mindenről Te jutsz az eszembe. Minden Téged idéz. A lelkem csordultig tele az Irántad érzett szerelemmel.
Azért most írok egy pár sort a mai napról is. Egyenlőre szépen süt a Nap, bár túl sok meleget még nem ad. Viszont azt rebesgetik a hírharangok, hogy most jön az igazi indián nyár több fokos felmelegedéssel. Kíváncsi leszek, vajon meddig tart majd ez a szép megjósolt időjárás. Azért most még hűvös egy kissé a levegő. De azért délután elmegyek egy kicsit a parkba sétálni, és olvasgatni, ha lehet. Ma volt megint orvosi vizit, ahol megbeszéltük a doktornővel, hogy a jövő héten megnézzük a szobakerékpározású lehetőséget itt a szanatóriumban. És kiírt a kérésemre pszichológusi kezeléstis. Ez tulajdonképpen egy fél órás kötetlen beszélgetés a pszichiáterrel, akit mellesleg tavaly óta ismerek és nagyon jókat szoktunk beszélgetni. Én direkt kértem ezt a lehetőséget, mert egy nagyon értelmes, szimpatikus hölgy, és itt ritkán van alkalmam értelmes emberekkel beszélgetni. Most rövidesen félbehagyom az írást,mert lemegyek az étterembe ebédelni. Utána szeretnék egy órát aludni, és azt követően sétálni a parkban.
Ahogy feljöttem, rögtön tovább írom Neked a Naplónkat.
Kedvesem Egyetlen Szerelmem, felébredtem délutáni álmomból, de oly sokáig aludta, hogy már nem akartam lemenni a parkba, így elhatároztam, inkább írom a Naplónkat. Persze most is mint mindig Vangelist hallgatom. Egyszerűen nem tudok betelni vele. És ilyenkor úgy érzem itt állsz a székem mögött és időnként megsimogatod a hátam Ez nagyon jó érzést ad és örömmel írok még olyan dolgokról is, amik nem túl érdekesek. Példának okáért, ma délben két ebédet is ettem, mert az egyik asztaltársamnak nem tetszett az, amit kapott, így az egészet áttolta az én tányéromra. Így esett, hogy annyira jól laktam, mint egy medve. Aludtam is délután szépen. Most viszont perlekedek a szóköz ugrató billentyűzettel, mert akkor teszi csak a dolgát, amikor őméltóságának úgy tetszik. Ez főleg akkor bosszantó, amikor egy hosszú szöveget leírok, és utólag veszem észre, a nyavalyás nem léptetett, hanem az egész szöveg szóközök nélkül egyvégtében röhög a szemembe. Ilyenkor rá tudnék ütni egy nagyot, de tudom,hogy ez általában nem jó ötlet. Drága Szívem, most elmegyek és megvacsorázom. Utána folytatom a beszámolót.
Istennőm, Tündérkirálynőm, megvacsoráztam és most fekve írom e sorokat, de nem sokáig, mert megint kezd fáradni a szemem, így hát elbúcsúzom estig. Akkor szeretnék megint "beszélgetni"
Veled. Kérem addig "Öregkorú barátunkat" és a többieket odaát, vigyázzanak Rád Kedvesem.
Millió csókkal búcsúzom: örökké hű párod, Feri
Azért most írok egy pár sort a mai napról is. Egyenlőre szépen süt a Nap, bár túl sok meleget még nem ad. Viszont azt rebesgetik a hírharangok, hogy most jön az igazi indián nyár több fokos felmelegedéssel. Kíváncsi leszek, vajon meddig tart majd ez a szép megjósolt időjárás. Azért most még hűvös egy kissé a levegő. De azért délután elmegyek egy kicsit a parkba sétálni, és olvasgatni, ha lehet. Ma volt megint orvosi vizit, ahol megbeszéltük a doktornővel, hogy a jövő héten megnézzük a szobakerékpározású lehetőséget itt a szanatóriumban. És kiírt a kérésemre pszichológusi kezeléstis. Ez tulajdonképpen egy fél órás kötetlen beszélgetés a pszichiáterrel, akit mellesleg tavaly óta ismerek és nagyon jókat szoktunk beszélgetni. Én direkt kértem ezt a lehetőséget, mert egy nagyon értelmes, szimpatikus hölgy, és itt ritkán van alkalmam értelmes emberekkel beszélgetni. Most rövidesen félbehagyom az írást,mert lemegyek az étterembe ebédelni. Utána szeretnék egy órát aludni, és azt követően sétálni a parkban.
Ahogy feljöttem, rögtön tovább írom Neked a Naplónkat.
Kedvesem Egyetlen Szerelmem, felébredtem délutáni álmomból, de oly sokáig aludta, hogy már nem akartam lemenni a parkba, így elhatároztam, inkább írom a Naplónkat. Persze most is mint mindig Vangelist hallgatom. Egyszerűen nem tudok betelni vele. És ilyenkor úgy érzem itt állsz a székem mögött és időnként megsimogatod a hátam Ez nagyon jó érzést ad és örömmel írok még olyan dolgokról is, amik nem túl érdekesek. Példának okáért, ma délben két ebédet is ettem, mert az egyik asztaltársamnak nem tetszett az, amit kapott, így az egészet áttolta az én tányéromra. Így esett, hogy annyira jól laktam, mint egy medve. Aludtam is délután szépen. Most viszont perlekedek a szóköz ugrató billentyűzettel, mert akkor teszi csak a dolgát, amikor őméltóságának úgy tetszik. Ez főleg akkor bosszantó, amikor egy hosszú szöveget leírok, és utólag veszem észre, a nyavalyás nem léptetett, hanem az egész szöveg szóközök nélkül egyvégtében röhög a szemembe. Ilyenkor rá tudnék ütni egy nagyot, de tudom,hogy ez általában nem jó ötlet. Drága Szívem, most elmegyek és megvacsorázom. Utána folytatom a beszámolót.
Istennőm, Tündérkirálynőm, megvacsoráztam és most fekve írom e sorokat, de nem sokáig, mert megint kezd fáradni a szemem, így hát elbúcsúzom estig. Akkor szeretnék megint "beszélgetni"
Veled. Kérem addig "Öregkorú barátunkat" és a többieket odaát, vigyázzanak Rád Kedvesem.
Millió csókkal búcsúzom: örökké hű párod, Feri
2013. szeptember 24., kedd
2013, Szeptember 24, Kedd, Naplóm Neked
Kedvesem, Egyetlen Szerelmem, Istennőm!
Amit tegnap írtam, maximálisan így is érzem. Nálad nagyobb örömöm, kincsem nincs és nem is létezik ilyen az egész Univerzumban. Csak csodálni tudom, hogy egy ilyen nagyszerű teremtés mit Te, elfogadsz engem, aki még az ezredrészét sem éri annak aki és ami Vagy. Hálás vagyok az "Öregkorú barátunknak", a sorsomnak, hogy mégis ez mégis megtörtént. Úgy érzem, ez a Földi Világ legnagyobb csodája, és azt szeretném ha ze a csoda az idők végeztéig tartana. Tegnap este hallgattam Vangelis zenéjét, és közben néztem az arcképedet. Arról álmodoztam, hogy átérek a túlsó partra, és Te ott vársz. Megfogom a két felém nyújtott kezedet, és megkérdem Tőled, elfogadsz-e párodul örök időkre. Te igent mondasz, és az "Öregkorú barátunk" minden ott lévő társunk jelenléte és tanúsága mellett, összead bennünket, áldását adva a túlparti frigyre.
Nagyon remélem, hogy ez így is fog történni. Őrülten szeretlek, és az a tény, hogy ebben az érzésben már elmerültem a fejem búbjáig annyira, hogy soha többé nem is akarok ebből kijönni.
Tegnap vacsora előtt elmentünk sétálni a szobatársammal, és egy másik betegtárssal beszédbe elegyedtünk. Értelmes ember, és sok mindenben közös volt mindhármunk véleménye. Ez után a beszélgetés után fogalmazódott meg bennem egy másik javítani való a természetemen. Rendben van, hogy kialakul egy véleményem adott dolgokról, és beszélek róla, de a személyes indulataimat mérsékelni kell, hiszen az indulattal, nagy hanggal előadott vélemény még ettől nem biztos, hogy helyes, hiszen lehet, ugyanazt a dolgot két ember más nézőpontból közelíti meg. Azt gondolom, mielőtt kimondom a saját véleményemet, előbb el kell magamban számolnom tízig, és nem kell a saját nézőpontomat rögtön ráerőltetni másra. Ez megint egy olyan probléma, mint a határozott irányú összpontosítás hiánya, illetve nehézkessége. Van még mit javítani rajtam, mielőtt átmegyek Hozzád a "Hídon"! De megyek, és addig is kiküszöbölöm a hibáimat. És viszem magammal, magamban az örökké égő szerelem lángját. Valójában nem is tudom igazán jól kifejezni, mennyire szeretlek, csak azt érzem, hogy ez egy hatalmas tisztító tűz bennem, amitől jobbá válok, mint amilyen voltam Amikor eljön a "partraszállás" ideje, tiszta szemmel és lélekkel nézhetek a szemedbe, és ez a legfontosabb nekem a világon. Mostanában sokszor elgondolkodom azon, hogy miért nem tudunk mi Földi emberek vigyázni a legfontosabb értékeinkre, a szeretet képességére, az együttérzésre, az önzetlen segítő szándékra, egymásra. A saját életünk boldogságának lehetőségét veszítjük el minduntalan, pedig nem volna muszáj. Olyan javakért törjük magunkat, amik múlandóak, és álságos díszletek csupán. És bár tudhatnánk, hogy az igazi értékeket nem lehet pénzért megvásárolni, mégis azt hisszük, minden eladó vagy megvehető.
Kedvesem, Egyetlen Igazi Szerelmem, én már tudom, ezek csak hamis ideák. Azt az örömet, boldogságot, jóérzést és szerelmet, amit Irántad érzek, nem lehet pénzért megvenni.
Aki a lélek szépségeit, belső nyugalmat, az igaz érzelmeket nem becsüli, szegényen hal meg.
És sok ember mindezt elfeledi, nem nézi semmibe, mert úgy hiszi, az az érték, amit pénzen megvásárolhat. Ők mind tévednek, és soha nem fogják megismerni az igazi boldogságot.
Kedvesem, Egyetlen Gyönyörű Szerelmem, most befejezem a Naplónk mai írását, de nem köszönök el végleg. Ma éjjel szeretnék megint egy kicsit a "privát vonalunkon" beszélgetni Veled. Kérem addig "Öregkorú barátunkat" és a többieket odaát, vigyázzanak Rád!
Nagyon-nagyon Szerelmem: hűséges párod, Feri:
Amit tegnap írtam, maximálisan így is érzem. Nálad nagyobb örömöm, kincsem nincs és nem is létezik ilyen az egész Univerzumban. Csak csodálni tudom, hogy egy ilyen nagyszerű teremtés mit Te, elfogadsz engem, aki még az ezredrészét sem éri annak aki és ami Vagy. Hálás vagyok az "Öregkorú barátunknak", a sorsomnak, hogy mégis ez mégis megtörtént. Úgy érzem, ez a Földi Világ legnagyobb csodája, és azt szeretném ha ze a csoda az idők végeztéig tartana. Tegnap este hallgattam Vangelis zenéjét, és közben néztem az arcképedet. Arról álmodoztam, hogy átérek a túlsó partra, és Te ott vársz. Megfogom a két felém nyújtott kezedet, és megkérdem Tőled, elfogadsz-e párodul örök időkre. Te igent mondasz, és az "Öregkorú barátunk" minden ott lévő társunk jelenléte és tanúsága mellett, összead bennünket, áldását adva a túlparti frigyre.
Nagyon remélem, hogy ez így is fog történni. Őrülten szeretlek, és az a tény, hogy ebben az érzésben már elmerültem a fejem búbjáig annyira, hogy soha többé nem is akarok ebből kijönni.
Tegnap vacsora előtt elmentünk sétálni a szobatársammal, és egy másik betegtárssal beszédbe elegyedtünk. Értelmes ember, és sok mindenben közös volt mindhármunk véleménye. Ez után a beszélgetés után fogalmazódott meg bennem egy másik javítani való a természetemen. Rendben van, hogy kialakul egy véleményem adott dolgokról, és beszélek róla, de a személyes indulataimat mérsékelni kell, hiszen az indulattal, nagy hanggal előadott vélemény még ettől nem biztos, hogy helyes, hiszen lehet, ugyanazt a dolgot két ember más nézőpontból közelíti meg. Azt gondolom, mielőtt kimondom a saját véleményemet, előbb el kell magamban számolnom tízig, és nem kell a saját nézőpontomat rögtön ráerőltetni másra. Ez megint egy olyan probléma, mint a határozott irányú összpontosítás hiánya, illetve nehézkessége. Van még mit javítani rajtam, mielőtt átmegyek Hozzád a "Hídon"! De megyek, és addig is kiküszöbölöm a hibáimat. És viszem magammal, magamban az örökké égő szerelem lángját. Valójában nem is tudom igazán jól kifejezni, mennyire szeretlek, csak azt érzem, hogy ez egy hatalmas tisztító tűz bennem, amitől jobbá válok, mint amilyen voltam Amikor eljön a "partraszállás" ideje, tiszta szemmel és lélekkel nézhetek a szemedbe, és ez a legfontosabb nekem a világon. Mostanában sokszor elgondolkodom azon, hogy miért nem tudunk mi Földi emberek vigyázni a legfontosabb értékeinkre, a szeretet képességére, az együttérzésre, az önzetlen segítő szándékra, egymásra. A saját életünk boldogságának lehetőségét veszítjük el minduntalan, pedig nem volna muszáj. Olyan javakért törjük magunkat, amik múlandóak, és álságos díszletek csupán. És bár tudhatnánk, hogy az igazi értékeket nem lehet pénzért megvásárolni, mégis azt hisszük, minden eladó vagy megvehető.
Kedvesem, Egyetlen Igazi Szerelmem, én már tudom, ezek csak hamis ideák. Azt az örömet, boldogságot, jóérzést és szerelmet, amit Irántad érzek, nem lehet pénzért megvenni.
Aki a lélek szépségeit, belső nyugalmat, az igaz érzelmeket nem becsüli, szegényen hal meg.
És sok ember mindezt elfeledi, nem nézi semmibe, mert úgy hiszi, az az érték, amit pénzen megvásárolhat. Ők mind tévednek, és soha nem fogják megismerni az igazi boldogságot.
Kedvesem, Egyetlen Gyönyörű Szerelmem, most befejezem a Naplónk mai írását, de nem köszönök el végleg. Ma éjjel szeretnék megint egy kicsit a "privát vonalunkon" beszélgetni Veled. Kérem addig "Öregkorú barátunkat" és a többieket odaát, vigyázzanak Rád!
Nagyon-nagyon Szerelmem: hűséges párod, Feri:
2013. szeptember 23., hétfő
2013, Szeptember 23, Hétfő, Naplóm Neked
Életem, Egyetlen Szerelmem, Drága Katikám!
A mai éjszakám csendben telt el. Csak hajnalban próbáltam "beszélgetni" Veled, de ez inkább abból állt, hogy én mondtam a magam gondolatait, és füleltem, hátha kapok néha választ is.
Sajnos valamiért ez nem jött össze. Ettől függetlenül nem adom fel, és ma éjjel megint Rád fogok összpontosítani, bár ez a próbálkozásom most nem sikerült, mert megint százfelé járt az agyam. Tudom, ez egy nagyon rossz szokásom, és ezt sürgősen el kell hagynom, különben soha nem érek célt. Most megpróbálom Vangelis zenéjével és Seneca tanításaival - "Vigasztalások, Erkölcsi levelek" - együttesen megzabolázni rakoncátlankodó elmémet.
Más: ma a reggeli előtt megtornáztatott a gyógytornász hölgy, így a mai étkezés különösen jól esett. Volt főorvosi vizit is, ami meglepően gyorsan lezajlott. Nem ia baj, mert zavartalanul írhatom tovább a Naplónkat. Most itt érdekes időjárás van. Nagyon fúj a szél, és élesen süt a Nap. Tulajdonképpen ha a napos időt nézem, viszonylag melegnek kellene lennie, ám az erős szél miatt csalóka a hőérzetünk. Megemlítettem a főorvosnak, hogy szeretnék egy héten legalább két alkalommal szobakerékpározni, azt válaszolta, erre még visszatérünk. Ma ebéd után lehet, hogy lemegyek a kórházi parkba és addig sétálok, amíg birok. Kíváncsi vagyok a terhelhetőségemre.
Kaptam Magdiéktól is levelet. Nagyon jól vannak, és majd ha normális lesz az internet sebessége, tudunk kommunikálni skype.on is. Érdekel, vajon Józsi barátom mire jutott a "szövetkezettel"?!
Írtam Lévay Zolinak is, egy kis türelmet kérve, mert az elmúlt hét még nem a szándékunk szerint zárult. Persze a Fortuna nagyasszonynak van még lehetősége e tárgyban!.
Kedvesem, Istennőm, most abbahagyom amíg ebédelek, és ha a parkbéli sétáról visszatértem, folytatom tovább a Naplónkat. Még csak annyit, hogy szinte már őrülten szeretlek!!!
Drága Szerelmem!
Feljöttem a parkbéli sétából. Tulajdonképpen nem mentem sokat. Egy téren leültem azz egyik padra, és Seneca levelezését olvastam. Ez a filozófus fantasztikus ember volt. Amiket ír intelemként barátjának, az ma is bármikor időszerű.
Általa tudatosult bennem, hogy bár anyagilag szegénynek számítok, mégis én vagyok talán -sőt biztosan - az egyik leggazdagabb ember itt a Föld nevű bolygón.
A Legnagyszerűbb, Legszeretreméltóbb, a Legkedvesebb, a Legszebb Istennőt szerethetem, és Ő szeret engem. Tehát, akármennyire is szegény ember vagyok anyagi szempontból, mégsem cserélnék egyik milliárdossal sem. Amim nekem van, az többet ér számomra, mint az Univerzum összes kincse. Ezt úgy hívják: a Tiszta Igaz Őszinte Szerelem, és ezt a kincset nem cserélem semmiért! Hát ezért vagyok én a leggazdagabb, mert a gyönyörűséghez nem kellenek milliók.
És a szerelmem ereje napról-napra csak erősebbé válik bennem. Most ott tartok, hogy szinte nem is tudok másról írni, annyira tele van a lelkem ezzel a csodálatos érzéssel.
Drága Istennőm, Egyetlen Szerelmem, most éjszakáig elbúcsúzom Tőled és kérem az "Öregkorú barátunkat" meg a többieket odaát, hogy vigyázzanak Rád!
Milliószor csókollak: hűséges párod, Feri
A mai éjszakám csendben telt el. Csak hajnalban próbáltam "beszélgetni" Veled, de ez inkább abból állt, hogy én mondtam a magam gondolatait, és füleltem, hátha kapok néha választ is.
Sajnos valamiért ez nem jött össze. Ettől függetlenül nem adom fel, és ma éjjel megint Rád fogok összpontosítani, bár ez a próbálkozásom most nem sikerült, mert megint százfelé járt az agyam. Tudom, ez egy nagyon rossz szokásom, és ezt sürgősen el kell hagynom, különben soha nem érek célt. Most megpróbálom Vangelis zenéjével és Seneca tanításaival - "Vigasztalások, Erkölcsi levelek" - együttesen megzabolázni rakoncátlankodó elmémet.
Más: ma a reggeli előtt megtornáztatott a gyógytornász hölgy, így a mai étkezés különösen jól esett. Volt főorvosi vizit is, ami meglepően gyorsan lezajlott. Nem ia baj, mert zavartalanul írhatom tovább a Naplónkat. Most itt érdekes időjárás van. Nagyon fúj a szél, és élesen süt a Nap. Tulajdonképpen ha a napos időt nézem, viszonylag melegnek kellene lennie, ám az erős szél miatt csalóka a hőérzetünk. Megemlítettem a főorvosnak, hogy szeretnék egy héten legalább két alkalommal szobakerékpározni, azt válaszolta, erre még visszatérünk. Ma ebéd után lehet, hogy lemegyek a kórházi parkba és addig sétálok, amíg birok. Kíváncsi vagyok a terhelhetőségemre.
Kaptam Magdiéktól is levelet. Nagyon jól vannak, és majd ha normális lesz az internet sebessége, tudunk kommunikálni skype.on is. Érdekel, vajon Józsi barátom mire jutott a "szövetkezettel"?!
Írtam Lévay Zolinak is, egy kis türelmet kérve, mert az elmúlt hét még nem a szándékunk szerint zárult. Persze a Fortuna nagyasszonynak van még lehetősége e tárgyban!.
Kedvesem, Istennőm, most abbahagyom amíg ebédelek, és ha a parkbéli sétáról visszatértem, folytatom tovább a Naplónkat. Még csak annyit, hogy szinte már őrülten szeretlek!!!
Drága Szerelmem!
Feljöttem a parkbéli sétából. Tulajdonképpen nem mentem sokat. Egy téren leültem azz egyik padra, és Seneca levelezését olvastam. Ez a filozófus fantasztikus ember volt. Amiket ír intelemként barátjának, az ma is bármikor időszerű.
Általa tudatosult bennem, hogy bár anyagilag szegénynek számítok, mégis én vagyok talán -sőt biztosan - az egyik leggazdagabb ember itt a Föld nevű bolygón.
A Legnagyszerűbb, Legszeretreméltóbb, a Legkedvesebb, a Legszebb Istennőt szerethetem, és Ő szeret engem. Tehát, akármennyire is szegény ember vagyok anyagi szempontból, mégsem cserélnék egyik milliárdossal sem. Amim nekem van, az többet ér számomra, mint az Univerzum összes kincse. Ezt úgy hívják: a Tiszta Igaz Őszinte Szerelem, és ezt a kincset nem cserélem semmiért! Hát ezért vagyok én a leggazdagabb, mert a gyönyörűséghez nem kellenek milliók.
És a szerelmem ereje napról-napra csak erősebbé válik bennem. Most ott tartok, hogy szinte nem is tudok másról írni, annyira tele van a lelkem ezzel a csodálatos érzéssel.
Drága Istennőm, Egyetlen Szerelmem, most éjszakáig elbúcsúzom Tőled és kérem az "Öregkorú barátunkat" meg a többieket odaát, hogy vigyázzanak Rád!
Milliószor csókollak: hűséges párod, Feri
2013. szeptember 22., vasárnap
2013, Szeptember 22, Vasárnap, Naplóm Neked
Egyetlen Drága Szerelmem, Katikám!
Ma éjszaka egy kicsit beszélgethettünk. Köszönöm Neked, és remélem, ma is lesz hasonlóban részünk. Képzeld, azt álmodtam hajnalban, hogy filozófiából szóbelizek az egyetemen, és annyira jól sikerült a beszámolóm, hogy a dékán és a többi egyetemi tanár azt mondta, nem kell írásbeli doktori disszertációt csinálnom, megkapom a doktori címet. Gondolhatod, hogy ébredtem. Ráadásul csodaszép reggel volt. Hétkor ébredtem, kimentem fürdeni, borotválkozni és rendbe tettem az ágyam. Azután felöltöztem és lementem az étterembe fél kilenckor reggelizni. Ma kivételesen dupla adagot kaptam, mert az egyik asztaltársam nem jött reggelizni, így a többiek azt mondták, ez az enyém, mert ők nem kérik. Hát én nem is hagytam ott.
Az "egyetemi" álom után. jött a "tündérálom" a leendő családunkról. Így azután csodálatos reggelre ébredtem. Igaz, egy kicsit kábán az "átélt élménytől", de nagyszerű kedvvel.
Most, miközben írom e sorokat, a szobatársammal közösen a Qeen-t hallgatjuk. Ez szól a laptopomon. A "srác" nálam egy kicsivel fiatalabb értelmes vidéki ember. És szereti a Qeen együttest, sőt Vangelist is megkedveltettem vele. És tegnap mondott egy olyant, hogy hirtelen tátva maradt a szám. Feljött valahonnan, belépett a szobába, és azt mondta:...." Kimondottan jó ide bejönni, itt olyan nyugodt hangulat uralkodik. Valami olyan aurám, kisugárzásod van Feri, ami megnyugtatja az embert"! Ezt rólam még senki nem mondta, meg is lepődtem rendesen.
De nem tagadom, nagyon jól esett a szőrös szívemnek. Úgy gondolom ez a pozitív hatás Neked és Vangelisnek is köszönhető. Meg talán idősebb koromra másképpen nézem az életet, más lett a fontossági sorrend. Ma már vannak dolgok, amikkel nem foglalkozom, nem idegesítem magam velük, mert nem is tudok velük mit kezdeni. Nekem a fontossági sorban Te vagy az első, az összes többi Utánad következik. Ami igaz igaz, nyugodtabb is vagyok. Itt Vagy minden rezdülésemben minden lélegzetvételemben, minden szívdobbanásomban, hát miért ne lennék nyugodtabb?!
Napról napra erősebb bennem az Irántad érzett szerelmem, és ez nagyon, de nagyon jó!!!
Ülök a szobánkban egy kis karosszékben a teraszunkra nyíló ajtó mellett, és végiggondolom az utolsó hetek eseményeit amik velünk történtek. Amikor felidézem a Szeptember 4.-ét, mindig egy hatalmas boldogság lesz úrrá rajtam. Ha ez majd a valóságban is megtörténik velünk, na az lesz az igazi beteljesülés. Ha gondolatban felidézem mosolygó arcodat, vagy ránézek a tablóképedre és meglátom a szád sarkában bujkáló huncut kis mosolyt, mindig az az érzésem támad, hogy most is pajkoskodsz velem, ahogy régen. És mintha napról-napra nevetősebbek lennének az arcvonásaid, a tekinteted. Mint aki már tudja a folytatást is. Én már nagyon várom.
Negyed kettőkor lementem ebédelni az ebédlőbe. Nagyon jól laktam, levesből is kétszer vettem és a második fogásra tört krumpli és sok párolt zöldség volt egy finom natúr sült csirkecomb kíséretében. Odaadták a hideg vacsorát is, így este már nem kell lemennünk az étterembe. Tehát nyugodtan írhatom a Naplónkat, és akkor hagyom abba, amikor már fárad a szemem. Délután ebéd után megjött a Soproni ismerősöm, így hát lementem vele beszélgetni a hallba. Szerencsémre nem maradt sokáig, illetve én mondtam neki, hogy kezdek egy kicsit fáradni, ezért elköszöntünk egymástól.
Mikor visszamentem a szobámba, lefeküdtem, bekapcsoltam a laptopot, hallgattam Vangelist és beállítottam a képernyőn a tablófényképedet, hogy ha kinyitom a szemem rögtön Téged pillantsalak meg. Minél többször nézem a fényképedet, annál inkább úgy tűnik, mintha napról napra jobban mosolyognál. Olyan szép Vagy kívül- belül, hogy ez már varázslatos. Nekem TE vagy a NŐ, a BARÁTNŐ, a SZERETŐ, a FELESÉG, és a LEENDŐ GYERMEKEINK ÉDESANYJA egy személyben. Te vagy az Istennőm, a Mindenem!
Olyan szerelmes vagyok Beléd, mint Orpheusz Euridikébe.
Egyetlen Igaz Szerelmem, remélem ma éjjel megint "beszélgethetünk" egy kicsit, és álmodhatjuk közös "tündérálmunkat".
Addig is kérem az "Öregkorú barátunkat" meg a többieket odaát, hogy vigyázzanak Rád.
Milliószor csókollak: örökké hűséges párod, Feri
.
Ma éjszaka egy kicsit beszélgethettünk. Köszönöm Neked, és remélem, ma is lesz hasonlóban részünk. Képzeld, azt álmodtam hajnalban, hogy filozófiából szóbelizek az egyetemen, és annyira jól sikerült a beszámolóm, hogy a dékán és a többi egyetemi tanár azt mondta, nem kell írásbeli doktori disszertációt csinálnom, megkapom a doktori címet. Gondolhatod, hogy ébredtem. Ráadásul csodaszép reggel volt. Hétkor ébredtem, kimentem fürdeni, borotválkozni és rendbe tettem az ágyam. Azután felöltöztem és lementem az étterembe fél kilenckor reggelizni. Ma kivételesen dupla adagot kaptam, mert az egyik asztaltársam nem jött reggelizni, így a többiek azt mondták, ez az enyém, mert ők nem kérik. Hát én nem is hagytam ott.
Az "egyetemi" álom után. jött a "tündérálom" a leendő családunkról. Így azután csodálatos reggelre ébredtem. Igaz, egy kicsit kábán az "átélt élménytől", de nagyszerű kedvvel.
Most, miközben írom e sorokat, a szobatársammal közösen a Qeen-t hallgatjuk. Ez szól a laptopomon. A "srác" nálam egy kicsivel fiatalabb értelmes vidéki ember. És szereti a Qeen együttest, sőt Vangelist is megkedveltettem vele. És tegnap mondott egy olyant, hogy hirtelen tátva maradt a szám. Feljött valahonnan, belépett a szobába, és azt mondta:...." Kimondottan jó ide bejönni, itt olyan nyugodt hangulat uralkodik. Valami olyan aurám, kisugárzásod van Feri, ami megnyugtatja az embert"! Ezt rólam még senki nem mondta, meg is lepődtem rendesen.
De nem tagadom, nagyon jól esett a szőrös szívemnek. Úgy gondolom ez a pozitív hatás Neked és Vangelisnek is köszönhető. Meg talán idősebb koromra másképpen nézem az életet, más lett a fontossági sorrend. Ma már vannak dolgok, amikkel nem foglalkozom, nem idegesítem magam velük, mert nem is tudok velük mit kezdeni. Nekem a fontossági sorban Te vagy az első, az összes többi Utánad következik. Ami igaz igaz, nyugodtabb is vagyok. Itt Vagy minden rezdülésemben minden lélegzetvételemben, minden szívdobbanásomban, hát miért ne lennék nyugodtabb?!
Napról napra erősebb bennem az Irántad érzett szerelmem, és ez nagyon, de nagyon jó!!!
Ülök a szobánkban egy kis karosszékben a teraszunkra nyíló ajtó mellett, és végiggondolom az utolsó hetek eseményeit amik velünk történtek. Amikor felidézem a Szeptember 4.-ét, mindig egy hatalmas boldogság lesz úrrá rajtam. Ha ez majd a valóságban is megtörténik velünk, na az lesz az igazi beteljesülés. Ha gondolatban felidézem mosolygó arcodat, vagy ránézek a tablóképedre és meglátom a szád sarkában bujkáló huncut kis mosolyt, mindig az az érzésem támad, hogy most is pajkoskodsz velem, ahogy régen. És mintha napról-napra nevetősebbek lennének az arcvonásaid, a tekinteted. Mint aki már tudja a folytatást is. Én már nagyon várom.
Negyed kettőkor lementem ebédelni az ebédlőbe. Nagyon jól laktam, levesből is kétszer vettem és a második fogásra tört krumpli és sok párolt zöldség volt egy finom natúr sült csirkecomb kíséretében. Odaadták a hideg vacsorát is, így este már nem kell lemennünk az étterembe. Tehát nyugodtan írhatom a Naplónkat, és akkor hagyom abba, amikor már fárad a szemem. Délután ebéd után megjött a Soproni ismerősöm, így hát lementem vele beszélgetni a hallba. Szerencsémre nem maradt sokáig, illetve én mondtam neki, hogy kezdek egy kicsit fáradni, ezért elköszöntünk egymástól.
Mikor visszamentem a szobámba, lefeküdtem, bekapcsoltam a laptopot, hallgattam Vangelist és beállítottam a képernyőn a tablófényképedet, hogy ha kinyitom a szemem rögtön Téged pillantsalak meg. Minél többször nézem a fényképedet, annál inkább úgy tűnik, mintha napról napra jobban mosolyognál. Olyan szép Vagy kívül- belül, hogy ez már varázslatos. Nekem TE vagy a NŐ, a BARÁTNŐ, a SZERETŐ, a FELESÉG, és a LEENDŐ GYERMEKEINK ÉDESANYJA egy személyben. Te vagy az Istennőm, a Mindenem!
Olyan szerelmes vagyok Beléd, mint Orpheusz Euridikébe.
Egyetlen Igaz Szerelmem, remélem ma éjjel megint "beszélgethetünk" egy kicsit, és álmodhatjuk közös "tündérálmunkat".
Addig is kérem az "Öregkorú barátunkat" meg a többieket odaát, hogy vigyázzanak Rád.
Milliószor csókollak: örökké hűséges párod, Feri
.
2013. szeptember 21., szombat
2013, Szeptember 21, Szombat, Naplóm Neked
Egyetlen Kedves Szerelmem, Édes Katikám!
Az éjszakát úgy végigaludtam mint egy medve a barlangjában. Hozzáteszem, hajnalban tovább álmodtam a tegnapi "tündérmesét", ami - mit tagadjam - gyönyörű volt, és remélem, így is lesz hamarosan. Remélem Te is átélted velem ezt a csodás érzést. Most nagyon drukkolok, hogy Zoli barátom kénytelen legyen átvenni tőlem a "tarisznyámat", és akkor megkérhetem az "Öregkorú barátunkat", engedjen el a szolgálatból, had mehessek át a "Hídon" a túloldalra Hozzád. Akkor végre hazaérek, és Veled lehetek örökre.
Itt most nagyon hétvégi hangulat van. Ilyenkor nincsenek kezelések, vizsgálatok, mindenki mehet várost nézni, kirándulni, vagy a hatalmas parkban sétálni. Az időjárás egyébként elég változékony, hol esik, hol meg süt a nap. De igen erőlködve, bágyadtan próbálkozik szegényke. Azt hiszem, én esetleg - ha nem fog esni - kimegyek a parkba sétálni, de az is lehet, hogy átalszom a délelőttöt egy kis zenehallgatással egybekötve. Vangelis zenéje mindig nagyon jó hatással van rám.
Most, hogy kevesebb a kórházi személyzet, és nem használnak annyi számítógépet, egy kicsivel jobb az internet. Legalább jobban tudom írni a Naplónkat. Tulajdonképpen elég eseménytelen nap elé nézünk. Elővettem megint Seneca leveleit, és sok olyan megállapítása volt, ami ma is megállja a helyét, most is időszerű. Persze az emberi alaptermészet ez alatt a párezer év alatt mit sem változott, így ezek a megállapítások ma is igazak általában. Bölcs ember volt, sokat kellene olvasnom tőle, hogy minél több dolgot tisztábban láthassak ebből a Földi életből, már ami az emberi közösségek viselkedési szokásait illeti. Az egyik kedvenc íróm érdekes nézőpontokból világított rá nagyon sok olyan helyzetre, amit eddig ebből az aspektusból nem is figyeltem meg. És igaza van. Ez az író Mark Buchanan, a könyve: "Itt és Mindenütt" nagyon közérthetően magyarázza el a különböző események, viselkedések egyezőségét, törvényszerű bekövetkezését.
Ez az egyik kedvenc könyvem. Tulajdonképpen egyfajta tudományos ismeretterjesztő könyv, és mégis olyan lebilincselően izgalmas, mint egy kalandregény.
Most lemegyek az étterembe ebédelni mert már negyed kettő van. Ha végeztem, jövök vissza Hozzád Kedvesem.
Megebédeltem, és nagyon ízlett a főztjük. Mielőtt lementem, bekapcsoltam a zenét a laptopon, és kiraktam a képernyőre a tablóképedet, hogy lássalak. Amikor megjött a szobatársam, rácsodálkozott a fényképedre, hogy hű de szép hölgy van a képen!
Mondtam, igen ő a párom!!! És lementem, bekapcsolva hagyva a gépet. A sírás fojtogatta a torkom, és gyorsan kisiettem a szobámból. Mikor visszajöttem az ebédlőből, még mindig a Te fényképed volt a laptop képernyőjén.
Ebéd után lefeküdtem egy kicsit, fejhallgatóval és behunyt szemmel hanyatt fekve hallgattam a zenéimet. Közben Rád gondoltam és csorogtak a könnyeim.Nagyon hiányzol.
Remélem, kegyes lesz hozzám az "Öregkorú barátunk" és Fortuna Nagyasszony.
Szeretném, ha Zoli barátomnak fel kellene vennie a nyereményemet, és akkor átadhatnám neki a többi hátralévő feladatot.
Mehetnék Hozzád, haza! Innen már nem szeretnék visszamenni Halásztelekre, csak Hozzád!!! Nem érdekel a pénz, a különböző megvehető dolgok. Csak Te vagy fontos nekem,a szívem is állandóan odahúz Hozzád. Én Nélküled már itt nem tudok és nem is akarok élni! De nem csak itt a Földön, másutt sem! Nagyon-nagyon, határtalanul szeretlek, és bárhol is Vagy, Veled akarok maradni az idők végeztéig. Te vagy a mindenem.
Most befejezem az írást Szerelmem, mert kicsit rosszul látok, már hamar fárad a szemem.
Remélem éjjel álmunkban újra találkozhatunk és közösen álmodhatjuk tovább tündérszép világunkat. Kérem szépen addig az "Öregkorú barátunkat" és odaát a többieket, vigyázzanak Rád Kedvesem, Egyetlenem, Szép Szerelmem!
Örökké hűséges párod, Feri
Az éjszakát úgy végigaludtam mint egy medve a barlangjában. Hozzáteszem, hajnalban tovább álmodtam a tegnapi "tündérmesét", ami - mit tagadjam - gyönyörű volt, és remélem, így is lesz hamarosan. Remélem Te is átélted velem ezt a csodás érzést. Most nagyon drukkolok, hogy Zoli barátom kénytelen legyen átvenni tőlem a "tarisznyámat", és akkor megkérhetem az "Öregkorú barátunkat", engedjen el a szolgálatból, had mehessek át a "Hídon" a túloldalra Hozzád. Akkor végre hazaérek, és Veled lehetek örökre.
Itt most nagyon hétvégi hangulat van. Ilyenkor nincsenek kezelések, vizsgálatok, mindenki mehet várost nézni, kirándulni, vagy a hatalmas parkban sétálni. Az időjárás egyébként elég változékony, hol esik, hol meg süt a nap. De igen erőlködve, bágyadtan próbálkozik szegényke. Azt hiszem, én esetleg - ha nem fog esni - kimegyek a parkba sétálni, de az is lehet, hogy átalszom a délelőttöt egy kis zenehallgatással egybekötve. Vangelis zenéje mindig nagyon jó hatással van rám.
Most, hogy kevesebb a kórházi személyzet, és nem használnak annyi számítógépet, egy kicsivel jobb az internet. Legalább jobban tudom írni a Naplónkat. Tulajdonképpen elég eseménytelen nap elé nézünk. Elővettem megint Seneca leveleit, és sok olyan megállapítása volt, ami ma is megállja a helyét, most is időszerű. Persze az emberi alaptermészet ez alatt a párezer év alatt mit sem változott, így ezek a megállapítások ma is igazak általában. Bölcs ember volt, sokat kellene olvasnom tőle, hogy minél több dolgot tisztábban láthassak ebből a Földi életből, már ami az emberi közösségek viselkedési szokásait illeti. Az egyik kedvenc íróm érdekes nézőpontokból világított rá nagyon sok olyan helyzetre, amit eddig ebből az aspektusból nem is figyeltem meg. És igaza van. Ez az író Mark Buchanan, a könyve: "Itt és Mindenütt" nagyon közérthetően magyarázza el a különböző események, viselkedések egyezőségét, törvényszerű bekövetkezését.
Ez az egyik kedvenc könyvem. Tulajdonképpen egyfajta tudományos ismeretterjesztő könyv, és mégis olyan lebilincselően izgalmas, mint egy kalandregény.
Most lemegyek az étterembe ebédelni mert már negyed kettő van. Ha végeztem, jövök vissza Hozzád Kedvesem.
Megebédeltem, és nagyon ízlett a főztjük. Mielőtt lementem, bekapcsoltam a zenét a laptopon, és kiraktam a képernyőre a tablóképedet, hogy lássalak. Amikor megjött a szobatársam, rácsodálkozott a fényképedre, hogy hű de szép hölgy van a képen!
Mondtam, igen ő a párom!!! És lementem, bekapcsolva hagyva a gépet. A sírás fojtogatta a torkom, és gyorsan kisiettem a szobámból. Mikor visszajöttem az ebédlőből, még mindig a Te fényképed volt a laptop képernyőjén.
Ebéd után lefeküdtem egy kicsit, fejhallgatóval és behunyt szemmel hanyatt fekve hallgattam a zenéimet. Közben Rád gondoltam és csorogtak a könnyeim.Nagyon hiányzol.
Remélem, kegyes lesz hozzám az "Öregkorú barátunk" és Fortuna Nagyasszony.
Szeretném, ha Zoli barátomnak fel kellene vennie a nyereményemet, és akkor átadhatnám neki a többi hátralévő feladatot.
Mehetnék Hozzád, haza! Innen már nem szeretnék visszamenni Halásztelekre, csak Hozzád!!! Nem érdekel a pénz, a különböző megvehető dolgok. Csak Te vagy fontos nekem,a szívem is állandóan odahúz Hozzád. Én Nélküled már itt nem tudok és nem is akarok élni! De nem csak itt a Földön, másutt sem! Nagyon-nagyon, határtalanul szeretlek, és bárhol is Vagy, Veled akarok maradni az idők végeztéig. Te vagy a mindenem.
Most befejezem az írást Szerelmem, mert kicsit rosszul látok, már hamar fárad a szemem.
Remélem éjjel álmunkban újra találkozhatunk és közösen álmodhatjuk tovább tündérszép világunkat. Kérem szépen addig az "Öregkorú barátunkat" és odaát a többieket, vigyázzanak Rád Kedvesem, Egyetlenem, Szép Szerelmem!
Örökké hűséges párod, Feri
2013. szeptember 20., péntek
2013, Szeptember 20, Péntek, Naplóm Neked
Drága Szerelmem, Tündérkirálynőm!
Az éjjelt hajnalig végigaludtam. Csak hajnalban volt félálmomban egy álomszerű vízióm Veled. Kicsiny gyermekeink voltak, akikkel játszottunk, együtt fürdettük, öltöztettük, pelenkáztuk őket. Tanítottuk a nagyobbakat járni, beszélni, megmutattunk nekik sok mindent, amire kíváncsiak voltak, azt elmagyaráztuk nekik, esténként mesével altattuk el őket. Boldog család voltunk!
Ez nagyon szép álom volt, de remélem nem csak álom marad.
Az ágy alvásra kényelmes, de oly alacsony, hogy nem egyszerű fölkelni belőle. A fürdőben is célszerűbb lett volna egy zuhanyfülke mint egy kád, de így sincs okom panaszra. Reggel vettek egy négylabornyi vért, megmérték a súlyomat, és fél kilenckor lementem az étterembe reggelizni.
Most amikor abbahagyom az írást, tornázni fogok itt a szobámban, mert a főorvos egyéni tornára írt ki kezelést. A torna után folytatom az írást.
Édesem, Katikám Drága, csak ebéd után folytattam az írást. Szerettek volna étkezésnél az első csoportba osztani, de szóltam a konyhafőnök hölgynek, hogy nekem gondot okoz a reggeli készülődés, tovább tart, mint az egészséges embereknek. Így maradtam a második csoportban és reggel elég, ha hétkor kelek. Visszatérve a tornára, a gyógytornászom ugyanaz a hölgy aki tavaly volt. Igen rendes kis hölgy, és alapos, jól megtornáztat. Szerencsémre egy viszonylag kellemes szobatársam van. Nem zavarjuk egymást és keveset tévézik, bár éjszaka egy kicsit horkol, de nemzavar. Mint azt említettem, Zoli barátom tegnap felhívott és elég sokáig beszélgettünk. Tulajdonképpen ha bármi bajom történne, átveszi tőlem a stafétabotot. Ugyan lehet, hogy még nem említettem, de a sógornőmmel tegnap végleg megszakítottam minden kapcsolatot. Nagyon csúnya hangot ütött meg velem szemben, és közöltem vele a nemtetszésemet ez ügyben.
Erre ahelyett hogy bocsánatot kért volna, még neki állt feljebb, és lemondta a mobil társkártyát.
Ő tudja mit akar ezzel elérni. Erről nem is szeretnék többet írni, a régi blogomban írtam erről eleget.
Kedves szerelmem, remélem éjjel megint "találkozhatunk" és tovább álmodjuk a hajnali történetünket. Addig most búcsúzom és kérem "Öregkorú barátunkat" meg a többieket odaát, hogy vigyázzanak az én Kedvesemre!
Örökké hű párod, Feri
Az éjjelt hajnalig végigaludtam. Csak hajnalban volt félálmomban egy álomszerű vízióm Veled. Kicsiny gyermekeink voltak, akikkel játszottunk, együtt fürdettük, öltöztettük, pelenkáztuk őket. Tanítottuk a nagyobbakat járni, beszélni, megmutattunk nekik sok mindent, amire kíváncsiak voltak, azt elmagyaráztuk nekik, esténként mesével altattuk el őket. Boldog család voltunk!
Ez nagyon szép álom volt, de remélem nem csak álom marad.
Az ágy alvásra kényelmes, de oly alacsony, hogy nem egyszerű fölkelni belőle. A fürdőben is célszerűbb lett volna egy zuhanyfülke mint egy kád, de így sincs okom panaszra. Reggel vettek egy négylabornyi vért, megmérték a súlyomat, és fél kilenckor lementem az étterembe reggelizni.
Most amikor abbahagyom az írást, tornázni fogok itt a szobámban, mert a főorvos egyéni tornára írt ki kezelést. A torna után folytatom az írást.
Édesem, Katikám Drága, csak ebéd után folytattam az írást. Szerettek volna étkezésnél az első csoportba osztani, de szóltam a konyhafőnök hölgynek, hogy nekem gondot okoz a reggeli készülődés, tovább tart, mint az egészséges embereknek. Így maradtam a második csoportban és reggel elég, ha hétkor kelek. Visszatérve a tornára, a gyógytornászom ugyanaz a hölgy aki tavaly volt. Igen rendes kis hölgy, és alapos, jól megtornáztat. Szerencsémre egy viszonylag kellemes szobatársam van. Nem zavarjuk egymást és keveset tévézik, bár éjszaka egy kicsit horkol, de nemzavar. Mint azt említettem, Zoli barátom tegnap felhívott és elég sokáig beszélgettünk. Tulajdonképpen ha bármi bajom történne, átveszi tőlem a stafétabotot. Ugyan lehet, hogy még nem említettem, de a sógornőmmel tegnap végleg megszakítottam minden kapcsolatot. Nagyon csúnya hangot ütött meg velem szemben, és közöltem vele a nemtetszésemet ez ügyben.
Erre ahelyett hogy bocsánatot kért volna, még neki állt feljebb, és lemondta a mobil társkártyát.
Ő tudja mit akar ezzel elérni. Erről nem is szeretnék többet írni, a régi blogomban írtam erről eleget.
Kedves szerelmem, remélem éjjel megint "találkozhatunk" és tovább álmodjuk a hajnali történetünket. Addig most búcsúzom és kérem "Öregkorú barátunkat" meg a többieket odaát, hogy vigyázzanak az én Kedvesemre!
Örökké hű párod, Feri
2013. szeptember 19., csütörtök
2013, Szeptember 19, Csütörtök, Naplóm Neked
Kedvesem,
Szerelmem!
Ma kevéssel dél után
értem jött a betegszállító, és viszonylag gyorsan beértünk Sopronba a
szanatóriumba. Egy kétágyas fürdős szobában vagyunk ketten. A szobában
hűtőszekrény, és TV is van. Bár ez engem különösen nem érdekel. Ami viszont nem
túl nagy öröm, hogy az internet nagyon
lassan jön be, és a blogíráshoz nem is tölti
be a gép a szükséges oldalt. Most a worldbe írom a naplómat és majd
otthon átrakom a blogunkba. Nagyon kíváncsi
leszek, vajon tudunk-e kapcsolatot létesíteni ezen a helyen?!
Szeretném,ha tudnánk
beszélgetni” megint. Sajnos Zoli
valószínűleg nem fog lejönni, de
megírtam neki a szükséges e-mailt a használati utasítással együtt, ha megvan a telitalálat, és velem bármi probléma adódna.
Például egy újabb szívroham elvinne.
Remélem, Zoli
maradéktalanul végig tudja akkor csinálni a feladatot. Biztos hogy jó kezekbe
adom a „tarisznyámat”. Drága szívem, most volt itt a főorvos, megvizsgált, kiírta a kórlapomra a szükséges dolgokat, azután majd holnap a nővérek elmondják a teendőket. Most megvacsorázom, és megpróbálom befejezni a mai naplómat, bár mint mondtam itt nagyon lassú az internet. Bár így későn este érdekes módon betöltötte a blogunk oldalát viszonylag gyorsan, így a world-ből át tudtam másolni a blogba az eddig leírtakat.
Egyetlen Kincsem, nagyon nagyon szeretlek, és szeretnék ma Veled álmodni valami nagyon szépet. Remélem, ma éjjel működni fog a "privát vonalunk". Addig is kérem szépen az"Öregkorút" és a többieket odaát vigyázzanak Rád Szerelmem!
örökké hűséges párod, Feri
örökké hűséges párod, Feri
2013. szeptember 18., szerda
2013, Szeptember 18 Szerda, Naplóm Neked
Gyönyörű Tiszta Szerelmem!
Sajnálom, hogy az éjjel nem sikerült a "kapcsolatfelvétel" kettőnk között, Nagyon elszomorította a napomat ez a sikertelenség. Pláne, hogy megpróbáltam maximálisan Rád koncentrálni. Most igazán gondban vagyok, mert nem tudom ennek a fiaskónak az okát. Nagyon remélem, hogy nem haragudtál meg valamiért rám?! Ha neheztelsz mert valamit nem jól tettem, kérlek jelezd, hogy javíthassak a hibámon. Most van egy nagyfokú bizonytalanság bennem, és félek, valamit elronthattam. Próbáljuk megbeszélni a dolgot, ha Te is úgy akarod. Annál sokkal de sokkal jobban szeretlek, semhogy meg ne tennék mindent Érted. Azért, hogy ha kétséget ébresztettem Benned, mond meg mi az, mire vagy kíváncsi, és én elmondok Neked bármit, amit csak tudok. Nincs olyan titkom amit Előled rejtegetnék. Az "Öregkorút"leszámítva Te vagy számomra a legfontosabb az egész Univerzumban. Mindenki csak Utánad létezik, MINDENKI!!! Ha Veled nem lehetek őszinte, akkor kivel? Nekem Te vagy a tökéletes NŐ, kívül-belül. Azt szokták ilyenkor mondani: Téged az Úristen jókedvében teremtett! Azt gondolom és úgy is hiszem, ez Rád teljesen igaz.
Remélem, ma éjjel tisztázni tudjuk a dolgainkat. Én nagyon akarom, hogy így legyen!
Ma reggel gyönyörű verőfényes időben bementem a városba, és Fortuna istenasszony kezébe téve a lehetőségemet, feladtam az öt heti lottószelvényem számait. Most rajta a sor, tegyen csodát. Tulajdonképpen a "bakancslistám" megvalósíthatósága kilencvenkilenc százalékban Tőlük függ, az "Öregkorútól' meg Tőle. Remélem, hogy méltányolják a tervemet és segítenek.
Legszívesebben odaadnám Zoli barátomnak a szelvényt a bakancslistával és megkérném, ha velem bármi történne, ő legyen a végső akaratom végrehajtója. És ugyanakkora összeget hagynék neki, mint bármelyik saját gyermekemre, mert szinte apa-fiú kapcsolat van köztünk. Őt többet látom,mint bármelyik vér szerinti gyermekemet,vagy egyéb rokonomat. De tegnap, amikor visszahozta a telefonomat,elfelejtettem szólni neki erről. Most mindenesetre megint leírom egy papírlapra a bakancslistámat, és belerakom egy dossziémba, a szelvénnyel együtt. Megírom neki e-mail.ben, hol találja meg őket, a Maplesznál kit keressen meg az Emlékmű és az Alapítvány ügyében, és a gyerekek közül kivel vegye fel a kapcsolatot, hogy a másik három dolga is el legyen rendezve.
Sajnálom, hogy az éjjel nem sikerült a "kapcsolatfelvétel" kettőnk között, Nagyon elszomorította a napomat ez a sikertelenség. Pláne, hogy megpróbáltam maximálisan Rád koncentrálni. Most igazán gondban vagyok, mert nem tudom ennek a fiaskónak az okát. Nagyon remélem, hogy nem haragudtál meg valamiért rám?! Ha neheztelsz mert valamit nem jól tettem, kérlek jelezd, hogy javíthassak a hibámon. Most van egy nagyfokú bizonytalanság bennem, és félek, valamit elronthattam. Próbáljuk megbeszélni a dolgot, ha Te is úgy akarod. Annál sokkal de sokkal jobban szeretlek, semhogy meg ne tennék mindent Érted. Azért, hogy ha kétséget ébresztettem Benned, mond meg mi az, mire vagy kíváncsi, és én elmondok Neked bármit, amit csak tudok. Nincs olyan titkom amit Előled rejtegetnék. Az "Öregkorút"leszámítva Te vagy számomra a legfontosabb az egész Univerzumban. Mindenki csak Utánad létezik, MINDENKI!!! Ha Veled nem lehetek őszinte, akkor kivel? Nekem Te vagy a tökéletes NŐ, kívül-belül. Azt szokták ilyenkor mondani: Téged az Úristen jókedvében teremtett! Azt gondolom és úgy is hiszem, ez Rád teljesen igaz.
Remélem, ma éjjel tisztázni tudjuk a dolgainkat. Én nagyon akarom, hogy így legyen!
Ma reggel gyönyörű verőfényes időben bementem a városba, és Fortuna istenasszony kezébe téve a lehetőségemet, feladtam az öt heti lottószelvényem számait. Most rajta a sor, tegyen csodát. Tulajdonképpen a "bakancslistám" megvalósíthatósága kilencvenkilenc százalékban Tőlük függ, az "Öregkorútól' meg Tőle. Remélem, hogy méltányolják a tervemet és segítenek.
Legszívesebben odaadnám Zoli barátomnak a szelvényt a bakancslistával és megkérném, ha velem bármi történne, ő legyen a végső akaratom végrehajtója. És ugyanakkora összeget hagynék neki, mint bármelyik saját gyermekemre, mert szinte apa-fiú kapcsolat van köztünk. Őt többet látom,mint bármelyik vér szerinti gyermekemet,vagy egyéb rokonomat. De tegnap, amikor visszahozta a telefonomat,elfelejtettem szólni neki erről. Most mindenesetre megint leírom egy papírlapra a bakancslistámat, és belerakom egy dossziémba, a szelvénnyel együtt. Megírom neki e-mail.ben, hol találja meg őket, a Maplesznál kit keressen meg az Emlékmű és az Alapítvány ügyében, és a gyerekek közül kivel vegye fel a kapcsolatot, hogy a másik három dolga is el legyen rendezve.
2013. szeptember 17., kedd
2013, Szeptember 17, Kedd, Naplóm Neked
Életem Gyönyörű Napsugara!
Immár beköszöntött hozzánk az ősz. Hajnalban sűrűn esett az eső, és hideg szél borzolta a fák levelét. A szőlőlevelek is kezdenek sárgás-piros színben pompázni, és a lombhullató fák levetik szép nyári lombsátrukat, hogy mezítelen ágaikkal nyújtózzanak az ég felé. Lassan birtokba veszik ezeket az ágakat a szürke varjak, a tél hírnökei, és innen figyelik a határt. Most egy kicsit én is fázósan húzom összébb magam, pedig még itt vagyok a viszonylag meleg lakásban, de már érzem a közelgő tél hideg csontujjainak érintését. Időnként végigfut rajtam a borzongás, és nagyokat ásítok, mintha téli álmot készülnék aludni a tavasz eljöveteléig. Mint általában az öreg medvék, én is legszívesebben átaludnám a telet. Pedig a télnek is megvan a maga szépsége, a gyönyörű hófehér táj, a szikrázóan kék ég, a jégcsapkristályfüggőkkel díszbe öltöztetett fák, a hóbundában őrtálló sudár fenyvesek, és a délceg bércek a hetyke hósipkájukkal. Igen bizony, a tél is lehet gyönyörű, mint minden a természetben.
Hát úgy néz ki, ezt is megérem még itt a Földön. Pedig már reméltem, a tavalyi tél volt itt az utolsó. Az is igaz, hogy akkor még nem ez volt a helyzet mint most. És persze tudom, van még egy-két dolgom, amit be kell végeznem, bár ennek az idejét nem én szabom ki.
Az valahol az "Öregkorú" könyvében már fel van írva.
Édes-Kedves Egyetlenem, tegnap este hallgattam Vangelis CD- jéről a Page of Life-ot és olyan volt egyes számoknál az érzésem, hogy a föld felett lebegek Veled. Csodálatos hangzásvilága van ez szinte már Földöntúli , mint a szférák zenéje. És nagyon jól esett, kimondottan boldoggá tett, hogy éjszaka "beszélgethettünk"legbensőbb dolgainkról.
Megcsináltam az ebédet. Kisütöttem pár szelet padlizsánt és ráraktam feltétnek a már tegnap elkészített lecsós rizsre. Határozottan pikáns ízt adott az egésznek a sült padlizsánszeletek halma. A kutyatündérem is evett velem, de csak rizsből. Neki akkor adjak majd padlizsánt ha hús íze és szaga lesz, addig ő köszöni szépen, de egyem csak magam. Nem kell biztatni, meg is eszem! Most hogy írom a mai nap eseményeit, hallgatom közben Vangelis CD-jét, és érzem hogy lüktet bennem a zenéje. Borús idő ide, vagy oda, ez a zene feldobja a hangulatomat és arra gondolok közben, milyen jó lesz, ha majd együtt hallgathatjuk ezeket a számokat. Nagyon szeretnélek átölelni, a karjaimban tartani és együtt ringatózni ennek a zenének a hullámain. Csodálatos világ lesz akkor.
Remélem már nem kell sokat itt élnem Nélküled. Igen, igazad van, itt még nem fejeztem be a dolgomat. Ha van egy kis szerencsém Fortuna kisasszony jóvoltából, hamar megoldom a dolgom.
Akkor már csak "Öregkorú barátunktól" függ az érkezésem a "Hídon" túlra, a másik partra.
Most amikor írom a Naplónkat, éppen erősen süvít odakint a szél. Hullámokban érkezik és végigvágtat a házak között. Itt nem messze a Tököli reptértől, hatalmas nyílt terep áll a száguldozó széllökések rendelkezésére, és az itt meghúzódó házak kerítései igazán nem jelentenek számottevő akadályt a zabolátlan széllovasoknak. Néha arra gondolok, engem is felkaphatna egy ilyen erős szél, ami egyenesen elrepíthetne Hozzád. De úgy hiszem ennek még nem jött el az ideje. Persze, majd még ez is eljő!
Mindjárt kimegyek a konyhába, csinálni egy kis meleg harapnivalót, azután folytatom a Naplót!
Gyönyörűm, meguzsonnáztam és most megint írom a Naplónkat. Ahogy az ablakon keresztül figyelem a világot, látom ám, hogy ezek a szelek már nem holmi pajkos szellőgyerkőcök, hanem meglehetősen erőteljes széllovagok, akik férfias erővel cibálják a fák üstökét, tépik, sanyargatják a bokrokat, elűzve a tollas lakókat valami szélvédettebb helyre. Szinte komoly orkánszerű rohamokkal tör a széllovasság a vidékre, hozva magával a hideget is. Apropó, sógornőmet éppen most küldtem a "melegebb" éghajlatra. Ebben a hideg időben biztosan jólesett neki, de a kedves rokonaival beszéljen ebben a stílusban, amit velem szemben akar megengedni magának. Egyrészt nem vagyok a házicselédje, másrészt tulajdonképpen nekem ő senkim, és nem adtam rá okot, hogy ezt a hangnemet megengedhesse magának.
Igazad van, túlteszem magam rajta és nem érdekel tovább a dolog.
Álomszép Tündérkirálynőm!
Most befejezem a Naplónk írását, mert egyre kevesebb a fény. De nem sokáig leszek távol. Jön az éj suhanó szárnyain és mi megint együtt lehetünk a "privát vonalunkon", hogy legalább beszélgethessünk. Ilyenkor sokszor azt kívánom, bár tartana örökké ez a "beszélgetés" és ne ébresszen fel az irigy hajnali fény soha többé. Nagyon szépen kérem az "Öregkorú barátunkat" és a többieket odaát, vigyázzanak Rád Szerelmem.
A síron túl is hűséges párod, Feri
Immár beköszöntött hozzánk az ősz. Hajnalban sűrűn esett az eső, és hideg szél borzolta a fák levelét. A szőlőlevelek is kezdenek sárgás-piros színben pompázni, és a lombhullató fák levetik szép nyári lombsátrukat, hogy mezítelen ágaikkal nyújtózzanak az ég felé. Lassan birtokba veszik ezeket az ágakat a szürke varjak, a tél hírnökei, és innen figyelik a határt. Most egy kicsit én is fázósan húzom összébb magam, pedig még itt vagyok a viszonylag meleg lakásban, de már érzem a közelgő tél hideg csontujjainak érintését. Időnként végigfut rajtam a borzongás, és nagyokat ásítok, mintha téli álmot készülnék aludni a tavasz eljöveteléig. Mint általában az öreg medvék, én is legszívesebben átaludnám a telet. Pedig a télnek is megvan a maga szépsége, a gyönyörű hófehér táj, a szikrázóan kék ég, a jégcsapkristályfüggőkkel díszbe öltöztetett fák, a hóbundában őrtálló sudár fenyvesek, és a délceg bércek a hetyke hósipkájukkal. Igen bizony, a tél is lehet gyönyörű, mint minden a természetben.
Hát úgy néz ki, ezt is megérem még itt a Földön. Pedig már reméltem, a tavalyi tél volt itt az utolsó. Az is igaz, hogy akkor még nem ez volt a helyzet mint most. És persze tudom, van még egy-két dolgom, amit be kell végeznem, bár ennek az idejét nem én szabom ki.
Az valahol az "Öregkorú" könyvében már fel van írva.
Édes-Kedves Egyetlenem, tegnap este hallgattam Vangelis CD- jéről a Page of Life-ot és olyan volt egyes számoknál az érzésem, hogy a föld felett lebegek Veled. Csodálatos hangzásvilága van ez szinte már Földöntúli , mint a szférák zenéje. És nagyon jól esett, kimondottan boldoggá tett, hogy éjszaka "beszélgethettünk"legbensőbb dolgainkról.
Megcsináltam az ebédet. Kisütöttem pár szelet padlizsánt és ráraktam feltétnek a már tegnap elkészített lecsós rizsre. Határozottan pikáns ízt adott az egésznek a sült padlizsánszeletek halma. A kutyatündérem is evett velem, de csak rizsből. Neki akkor adjak majd padlizsánt ha hús íze és szaga lesz, addig ő köszöni szépen, de egyem csak magam. Nem kell biztatni, meg is eszem! Most hogy írom a mai nap eseményeit, hallgatom közben Vangelis CD-jét, és érzem hogy lüktet bennem a zenéje. Borús idő ide, vagy oda, ez a zene feldobja a hangulatomat és arra gondolok közben, milyen jó lesz, ha majd együtt hallgathatjuk ezeket a számokat. Nagyon szeretnélek átölelni, a karjaimban tartani és együtt ringatózni ennek a zenének a hullámain. Csodálatos világ lesz akkor.
Remélem már nem kell sokat itt élnem Nélküled. Igen, igazad van, itt még nem fejeztem be a dolgomat. Ha van egy kis szerencsém Fortuna kisasszony jóvoltából, hamar megoldom a dolgom.
Akkor már csak "Öregkorú barátunktól" függ az érkezésem a "Hídon" túlra, a másik partra.
Most amikor írom a Naplónkat, éppen erősen süvít odakint a szél. Hullámokban érkezik és végigvágtat a házak között. Itt nem messze a Tököli reptértől, hatalmas nyílt terep áll a száguldozó széllökések rendelkezésére, és az itt meghúzódó házak kerítései igazán nem jelentenek számottevő akadályt a zabolátlan széllovasoknak. Néha arra gondolok, engem is felkaphatna egy ilyen erős szél, ami egyenesen elrepíthetne Hozzád. De úgy hiszem ennek még nem jött el az ideje. Persze, majd még ez is eljő!
Mindjárt kimegyek a konyhába, csinálni egy kis meleg harapnivalót, azután folytatom a Naplót!
Gyönyörűm, meguzsonnáztam és most megint írom a Naplónkat. Ahogy az ablakon keresztül figyelem a világot, látom ám, hogy ezek a szelek már nem holmi pajkos szellőgyerkőcök, hanem meglehetősen erőteljes széllovagok, akik férfias erővel cibálják a fák üstökét, tépik, sanyargatják a bokrokat, elűzve a tollas lakókat valami szélvédettebb helyre. Szinte komoly orkánszerű rohamokkal tör a széllovasság a vidékre, hozva magával a hideget is. Apropó, sógornőmet éppen most küldtem a "melegebb" éghajlatra. Ebben a hideg időben biztosan jólesett neki, de a kedves rokonaival beszéljen ebben a stílusban, amit velem szemben akar megengedni magának. Egyrészt nem vagyok a házicselédje, másrészt tulajdonképpen nekem ő senkim, és nem adtam rá okot, hogy ezt a hangnemet megengedhesse magának.
Igazad van, túlteszem magam rajta és nem érdekel tovább a dolog.
Álomszép Tündérkirálynőm!
Most befejezem a Naplónk írását, mert egyre kevesebb a fény. De nem sokáig leszek távol. Jön az éj suhanó szárnyain és mi megint együtt lehetünk a "privát vonalunkon", hogy legalább beszélgethessünk. Ilyenkor sokszor azt kívánom, bár tartana örökké ez a "beszélgetés" és ne ébresszen fel az irigy hajnali fény soha többé. Nagyon szépen kérem az "Öregkorú barátunkat" és a többieket odaát, vigyázzanak Rád Szerelmem.
A síron túl is hűséges párod, Feri
2013. szeptember 16., hétfő
2013, Szeptember 16, Hétfő, Naplóm Neked
Tündérkirálynőm, Szerelmem!
Nagyon boldog vagyok, hogy tegnap éjjel megint sikerült a "kapcsolatteremtés" és tudtunk"beszélgetni" egy kicsit. Remélem még most is bízol bennem, és elfogadsz társadul a továbbiakban is. Mondhatom, jobban szeretlek mint bármikor. Ha nem volnál én eltűnnék a nagyvilág süllyesztőjében, minden síkon megszűnnék létezni.
Ma reggel úgy keltem fel, hogy előre elterveztem, mit és milyen sorrendben fogok elvégezni. Kimentem a fürdőbe, megmosakodtam, fésülködtem, felraktam a kontaktlencsémet és megborotválkoztam. Ezek után kimentünk a kis őrző-védőmmel együtt a kertbe, szedtem még egy pár érett paradicsomot és két szép padlizsánt a reggelihez, meg az ebédhez, de akkora két darab, hogy az egyikből vagy vacsora lesz,vagy holnapra még ebédhez meghagyom és akkor frissen kisütöm két tojással, mint ma ebédkor tettem. Estére egyébként is van padlizsán krémem, így vacsorára ezt fogom enni margarinos kenyérrel. Bepakoltam már a nagy utazó táskámat és a repülős táskámat is. És viszem magammal a "pótKatát" is! Tudod mi az?! Csak azok maradtak útóljára, amiket közvetlenül az indulás előtt még használok. Utána ők is mennek a többi holmi közé. Most a még hátralévő két napon alkalmam lesz végiggondolni, hogy minden szükségeset bepakoltam-e, és nagyon remélem, Zoli is elhozza a mobiltelefonomat. Szerdán még bemegyek a városba, és megjátszom a lottószelvényemet, vagyis megadom a "Fortunának"az esélyt, hogy nyerő helyzetbe hozhasson a szerencse istennője. Ha lehet, öt hetes játékot játszom, így tulajdonképpen a következőkben egy ideig nem kell ezzel foglalkoznom.
A tegnapi Emlékparkban tett látogatásom során fogalmazódott meg bennem, hogy ismét írok a Mapleszhez, a Hortobágyi Ferencnek az ott tapasztaltakról. Szerintem az a kopjafa, amit a Malév hősi halottainak állítottak egyszerűen nem méltó a Magyar Polgári Repülés eddigi történetéhez. Én szégyenlem magam amiatt ami ott van. Igaz, amikor ezt a dolgot levélben szóvá tettem, akkor azt írták vissza, hogy nyitott kapukat döngetek, de nincs információm arról, vajon tettek-e azóta lépéseket ez ügyben, és egyáltalán hol tart a méltó emlékhely ügye?! Mint tudod, a "bakancslistámon" pont ez szerepel az első helyen, ezért ha a szerencse istennője is úgy akarja, ennek az összegnek a túlnyomó részét a Malév Emlékmű létrehozására fordítom. Legalább segítek a Maplesz gárdájának is. Nem tudhatom, mennyire méltányolja a kívánságomat (akaratomat) Fortuna kisasszony, de nagy örömet szerez azzal, hogy ha ezt lehetővé teszi nekem. Már nem voltam itt hiába ennyi ideig.
Kedvesem, Drága Katikám!
Most azt hiszem, egy kicsit elnyújtózom. Beállt a derekam, és a hátam az üléstől, és lehet hogy szundítok is egy kicsit. Ahogy lehet, rögtön jövök vissza Hozzád!
Életem Egyetlen Értelme, egy kissé elbaltáztam az időmet. Túl sokat próbáltam utolérni Zoli barátomat a telefonom miatt. Erre azért lett volna szükségem még csütörtök előtt, mert a betegszállítók sokszor nem tudják hogyan találjanak ide, és olyankor telefonon felhívnak,én meg idenavigálom őket. Nos ezért fontos, hogy még időben nálam legyen a telefonom. Most már nagyon besötétedett, így hát a többit holnapra hagyom.
Gyönyörű Kis Szerelmem, búcsúzom, de éjjel "visszatérek" a "beszélgetésünkre".
Addig vigyázzanak Rád a többiek odaát és az "Öregkorú barátunk".
Örökké hűséges párod, Feri
Nagyon boldog vagyok, hogy tegnap éjjel megint sikerült a "kapcsolatteremtés" és tudtunk"beszélgetni" egy kicsit. Remélem még most is bízol bennem, és elfogadsz társadul a továbbiakban is. Mondhatom, jobban szeretlek mint bármikor. Ha nem volnál én eltűnnék a nagyvilág süllyesztőjében, minden síkon megszűnnék létezni.
Ma reggel úgy keltem fel, hogy előre elterveztem, mit és milyen sorrendben fogok elvégezni. Kimentem a fürdőbe, megmosakodtam, fésülködtem, felraktam a kontaktlencsémet és megborotválkoztam. Ezek után kimentünk a kis őrző-védőmmel együtt a kertbe, szedtem még egy pár érett paradicsomot és két szép padlizsánt a reggelihez, meg az ebédhez, de akkora két darab, hogy az egyikből vagy vacsora lesz,vagy holnapra még ebédhez meghagyom és akkor frissen kisütöm két tojással, mint ma ebédkor tettem. Estére egyébként is van padlizsán krémem, így vacsorára ezt fogom enni margarinos kenyérrel. Bepakoltam már a nagy utazó táskámat és a repülős táskámat is. És viszem magammal a "pótKatát" is! Tudod mi az?! Csak azok maradtak útóljára, amiket közvetlenül az indulás előtt még használok. Utána ők is mennek a többi holmi közé. Most a még hátralévő két napon alkalmam lesz végiggondolni, hogy minden szükségeset bepakoltam-e, és nagyon remélem, Zoli is elhozza a mobiltelefonomat. Szerdán még bemegyek a városba, és megjátszom a lottószelvényemet, vagyis megadom a "Fortunának"az esélyt, hogy nyerő helyzetbe hozhasson a szerencse istennője. Ha lehet, öt hetes játékot játszom, így tulajdonképpen a következőkben egy ideig nem kell ezzel foglalkoznom.
A tegnapi Emlékparkban tett látogatásom során fogalmazódott meg bennem, hogy ismét írok a Mapleszhez, a Hortobágyi Ferencnek az ott tapasztaltakról. Szerintem az a kopjafa, amit a Malév hősi halottainak állítottak egyszerűen nem méltó a Magyar Polgári Repülés eddigi történetéhez. Én szégyenlem magam amiatt ami ott van. Igaz, amikor ezt a dolgot levélben szóvá tettem, akkor azt írták vissza, hogy nyitott kapukat döngetek, de nincs információm arról, vajon tettek-e azóta lépéseket ez ügyben, és egyáltalán hol tart a méltó emlékhely ügye?! Mint tudod, a "bakancslistámon" pont ez szerepel az első helyen, ezért ha a szerencse istennője is úgy akarja, ennek az összegnek a túlnyomó részét a Malév Emlékmű létrehozására fordítom. Legalább segítek a Maplesz gárdájának is. Nem tudhatom, mennyire méltányolja a kívánságomat (akaratomat) Fortuna kisasszony, de nagy örömet szerez azzal, hogy ha ezt lehetővé teszi nekem. Már nem voltam itt hiába ennyi ideig.
Kedvesem, Drága Katikám!
Most azt hiszem, egy kicsit elnyújtózom. Beállt a derekam, és a hátam az üléstől, és lehet hogy szundítok is egy kicsit. Ahogy lehet, rögtön jövök vissza Hozzád!
Életem Egyetlen Értelme, egy kissé elbaltáztam az időmet. Túl sokat próbáltam utolérni Zoli barátomat a telefonom miatt. Erre azért lett volna szükségem még csütörtök előtt, mert a betegszállítók sokszor nem tudják hogyan találjanak ide, és olyankor telefonon felhívnak,én meg idenavigálom őket. Nos ezért fontos, hogy még időben nálam legyen a telefonom. Most már nagyon besötétedett, így hát a többit holnapra hagyom.
Gyönyörű Kis Szerelmem, búcsúzom, de éjjel "visszatérek" a "beszélgetésünkre".
Addig vigyázzanak Rád a többiek odaát és az "Öregkorú barátunk".
Örökké hűséges párod, Feri
2013. szeptember 14., szombat
2013, Szeptember 15, Vasárnap, Naplóm Neked
Drága Egyetlen Szerelmem!
Ma eljött a nagy nap. Jön értem Lévay Zoli tízre, és megyünk Szolnok-Szandaszőlősre az Emlékparkba hozzátok. Érdekes módon mára megjavult az idő, és süt a nap, bár nem tudom még hány fok van odakint. Mindenesetre reggel megmosakodtam, borotválkoztam, az öltönyöm nadrágját is kivasaltam, és viszem a fekete felöltőmet. Elvégre nem egy népünnepélyre megyünk. Bár most az nekem egy kivételes nap, hogy legalább láthatom az emléketekre emelt kopjafát. Persze jobban örülnék, ha itt a Földön, ebben az életben találkozhattunk volna. De tudom és hiszem, hogy odaát találkozunk még, és utána együtt maradhatunk örökre. Most készülök, hogy ha Zoli megjön, azonnal indulhassunk.
Szerelmem, Tündérkirálynőm!
Ahogy hazajövök, azonnal megírom Neked a mai nap eseményeit. Addig is búcsúzom és kérem az "Öregkorú barátunkat" és az odaát lévő társaidat, hogy vigyázzanak Rád.
Kedvesem, Szívem Katája!
Voltunk kint Zolival Szandaszőlősön a repülős Emlékparkban. Megtaláltam a Ti kopjafátokat és rajta a Nevedet és a Kollégáidét, és ezen az oszlopon volt még egy pár szerencsétlenül járt gép személyzetének a mementója. Nagyon elszomorított, ahogy szinte elnagyolva és kopottan, repedezett talapzattal ott állt ez az emlékoszlop. Még a járat,vagy a lajstromszámokat sem tüntették fel sehol, és ha valaki nem tudja, hol és mikor történt a tragédia, csak az évszám alapján tud esetleg tájékozódni. Szóval siralmas volt a látvány. Ezt a képet csak némileg enyhítette a kellemes, szinte tavaszias délelőtti időjárás. Azt hiszem, talán ez volt az utolsó szép őszi nap ebben a tekintetben.
Szívem Szerelme, most még jobban hiányzol, hogy láttam ezt az "Emlékhelyet", de hiszem és nagyon remélem, odaát találkozunk és soha többé nem hagyjuk el egymást. Nagyon szeretlek Kicsim. Tudom, ezt már sokszor leírtam, és lehet, hogy már unalmas. De nem tudom elégszer leírni ahhoz, hogy Tudd mit érzek Irántad. Persze ez most azért nem egészen így van, hiszen éjjel is beszélgettünk, és alaposan kitárulkoztam Előtted. Szerintem most láthattad belülről a "mezítelen" lelkemet is. Remélem, még ezek után is kellek Neked, és nem dobsz el Magadtól. Szeretnék ma éjjel is "beszélgetni" Veled. Ugye fogunk mi még sétálni együtt kéz a kézben a parkban, vagy az erdei ösvényeken, fogjuk még egymás arcát simogatni, egymás szemében elolvadni?! Tulajdonképpen ez a reményem segít át a Földi "poklon", hogy később találkozhatunk, hogy megfoghatom a két kezed, és a szemedbe nézhetek újra!
Kedvesem, Drága Egyetlen Igaz Szerelmem!
Mára búcsúzom az éjszaka beálltáig, hogy akkor megint "összekapcsolódjunk" a szokásos beszélgetésünkre. Addig kérem "Öregkorú barátunkat" és a többieket odaát, vigyázzanak Rád!
Örökre hűséges párod, Feri
Ma eljött a nagy nap. Jön értem Lévay Zoli tízre, és megyünk Szolnok-Szandaszőlősre az Emlékparkba hozzátok. Érdekes módon mára megjavult az idő, és süt a nap, bár nem tudom még hány fok van odakint. Mindenesetre reggel megmosakodtam, borotválkoztam, az öltönyöm nadrágját is kivasaltam, és viszem a fekete felöltőmet. Elvégre nem egy népünnepélyre megyünk. Bár most az nekem egy kivételes nap, hogy legalább láthatom az emléketekre emelt kopjafát. Persze jobban örülnék, ha itt a Földön, ebben az életben találkozhattunk volna. De tudom és hiszem, hogy odaát találkozunk még, és utána együtt maradhatunk örökre. Most készülök, hogy ha Zoli megjön, azonnal indulhassunk.
Szerelmem, Tündérkirálynőm!
Ahogy hazajövök, azonnal megírom Neked a mai nap eseményeit. Addig is búcsúzom és kérem az "Öregkorú barátunkat" és az odaát lévő társaidat, hogy vigyázzanak Rád.
Kedvesem, Szívem Katája!
Voltunk kint Zolival Szandaszőlősön a repülős Emlékparkban. Megtaláltam a Ti kopjafátokat és rajta a Nevedet és a Kollégáidét, és ezen az oszlopon volt még egy pár szerencsétlenül járt gép személyzetének a mementója. Nagyon elszomorított, ahogy szinte elnagyolva és kopottan, repedezett talapzattal ott állt ez az emlékoszlop. Még a járat,vagy a lajstromszámokat sem tüntették fel sehol, és ha valaki nem tudja, hol és mikor történt a tragédia, csak az évszám alapján tud esetleg tájékozódni. Szóval siralmas volt a látvány. Ezt a képet csak némileg enyhítette a kellemes, szinte tavaszias délelőtti időjárás. Azt hiszem, talán ez volt az utolsó szép őszi nap ebben a tekintetben.
Szívem Szerelme, most még jobban hiányzol, hogy láttam ezt az "Emlékhelyet", de hiszem és nagyon remélem, odaát találkozunk és soha többé nem hagyjuk el egymást. Nagyon szeretlek Kicsim. Tudom, ezt már sokszor leírtam, és lehet, hogy már unalmas. De nem tudom elégszer leírni ahhoz, hogy Tudd mit érzek Irántad. Persze ez most azért nem egészen így van, hiszen éjjel is beszélgettünk, és alaposan kitárulkoztam Előtted. Szerintem most láthattad belülről a "mezítelen" lelkemet is. Remélem, még ezek után is kellek Neked, és nem dobsz el Magadtól. Szeretnék ma éjjel is "beszélgetni" Veled. Ugye fogunk mi még sétálni együtt kéz a kézben a parkban, vagy az erdei ösvényeken, fogjuk még egymás arcát simogatni, egymás szemében elolvadni?! Tulajdonképpen ez a reményem segít át a Földi "poklon", hogy később találkozhatunk, hogy megfoghatom a két kezed, és a szemedbe nézhetek újra!
Kedvesem, Drága Egyetlen Igaz Szerelmem!
Mára búcsúzom az éjszaka beálltáig, hogy akkor megint "összekapcsolódjunk" a szokásos beszélgetésünkre. Addig kérem "Öregkorú barátunkat" és a többieket odaát, vigyázzanak Rád!
Örökre hűséges párod, Feri
2013, Szeptember 14, Szombat, Naplóm Neked
2013,Szeptember 14, Szombat, Naplóm Neked
Drága Katikám, Egyetlenem, Szerelmem!
Tegnap éjjel működött a "kapcsolat", de kicsit nagyon is kínosra sikeredett a beszámolóm.
Sok mindent elmondtam Neked azokból is, amiket belül rejtegettem. Lehet, hogy nem kellett volna. Ám úgy gondolom, két egymást szerető ember között nem lehet semmi titok, mert később ez csúnyán visszaüthet. Voltaképpen most a szégyenérzet mardos a tetteim miatt, és ez rányomja az egész napomra a hatását. Remélem mihamarabb fel tudom dolgozni magamban ezt a
problémát, és lelkileg megnyugodva, belül mindent a helyére téve, végre egyenesbe jövök.
Tulajdonképpen örülnöm kellene, hogy egy a lelkemet régóta nyomasztó belső "pattanástól" végre megszabadulhattam. És mégsem tudok igazán felszabadult lenni, mert ezeknek az eseményeknek nem lett volna szabad megtörténniük. Lehet, hogy ez esetleg még rosszabb pillanataimban néha eszembe fog jutni, mint egy kellemetlen kísértet.
A beszélgetésünk után nagyon mélyen elaludtam kétszer is. Majd nyolckor felkeltem, mosdás, borotválkozás, reggelizés. Közben megfőztem az ebédet is, és most írom a mai nap történéseit.
Odakint szomorkás őszi idő van hajnali köddel, és esővel, ami hol felerősödik, hol csendesen de kitartóan esik. A szél is időről-időre feltámad, és csúf szürkeség lepi el a tájat. Igazán borongós lehangoló napnak ígérkezik a mai. Mellesleg az idő is meglehetősen hűvös ahogy érzem.
Hát ennyit a helyi meteorológiai helyzetképről.
Van hogy egy kissé felbosszant a laptopom, mert a helyköz léptető néha nem akarja az igazságot, és olyankor csak későn veszem észre, hogy a leírt szavak egybetorlódtak. Ez nem mindig mulatságos, legalább is ebben a hangulatomban nem tartom annak.
Persze ne legyek telhetetlen, és örüljek annak, hogy egyáltalán van egy ilyen gépem. Ezt a kis makacskodását el fogom viselni. De viszem magammal a kis gépemet Sopronba is, hogy ott is tudjam folytatni a Naplónkat. Minden nap krónikáját, történését megörökítem.
Szívem Egyetlen Gyönyörűsége, most elmegyek ebédelni, utána folytatom az írást csak Neked!
Szívem Csücske, megebédeltem, méghozzá nagyon jól sikerült a hami, mert beleraktam egy kis darab erős zöldpaprikát és ez nagyon finom ízt adott az egésznek. Lehet, hogy ezt fogok vacsorázni is. De ebből a "minitestőr"nem kaphat, mert ez neki túl fűszeres, és borsos meg erős paprikás ételeket nem szabad a kutyusoknak adni. De mintha tudta volna, mert nem is jött a szokásos falatozáshoz. Viszont most hogy ettem, a fejemből minden vér a gyomromba tódult és olyan álmosság tört rám, hogy azt hiszem egy kicsit ledőlök aludni egy cseppet.
Nos az alvás nem jött össze, de meghallgattam a Page of Life Vangelis lemezt. Ez is nagyszerű.
Most éppen írás közben egy legyet hajkurászok, mert valahogy beszabadult és rettenetesen idegesítő. Jól mondják az öregek:.... szemtelen piaci légy. Két undok állatot ismerek, a legyet, meg a szúnyogot. Mindenesetre Vangelist hallgatva egy kicsit megnyugodtam, és remélem a lelki egyensúlyomat is mielőbb visszanyerem. Akartam egy külön naplóblogot csinálni Neked meg nekem, ami sikerült is. Viszont azt még nem találtam ki, ha az eddigieket át is rakom, a régebbi bejegyzéseket hogyan fogom törölni?! Még azért nem adom fel, és próbálkozom. Kedvesem azt hiszem rájöttem a megoldásra. De egy-két dolgot nem értek. Mivel a teljes eddigi anyagot a régi blogból átraktam az újba, ez nem tetszett a szervernek és az agyalágyult robot azt hitte, hogy én is robot vagyok,hogy ennyi bejegyzést teszek közzé egy napon. Most a régi blogból letakarítom az eddigi naplóbejegyzéseket, mert ezek magánügyek, az új blogomat pedig senki nem ismeri.
Drága Egyetlen Szerelmem!
Mára búcsúzom, de csak éjszakáig. Akkor remélem megint tudunk egy kicsit "beszélgetni a privát vonalunkon". Addig kérem "Öregkorú barátunkat" és a többieket odaát, vigyázzanak Rád!
Millió csók: örökké hűséges párod, Feri
Tegnap éjjel működött a "kapcsolat", de kicsit nagyon is kínosra sikeredett a beszámolóm.
Sok mindent elmondtam Neked azokból is, amiket belül rejtegettem. Lehet, hogy nem kellett volna. Ám úgy gondolom, két egymást szerető ember között nem lehet semmi titok, mert később ez csúnyán visszaüthet. Voltaképpen most a szégyenérzet mardos a tetteim miatt, és ez rányomja az egész napomra a hatását. Remélem mihamarabb fel tudom dolgozni magamban ezt a
problémát, és lelkileg megnyugodva, belül mindent a helyére téve, végre egyenesbe jövök.
Tulajdonképpen örülnöm kellene, hogy egy a lelkemet régóta nyomasztó belső "pattanástól" végre megszabadulhattam. És mégsem tudok igazán felszabadult lenni, mert ezeknek az eseményeknek nem lett volna szabad megtörténniük. Lehet, hogy ez esetleg még rosszabb pillanataimban néha eszembe fog jutni, mint egy kellemetlen kísértet.
A beszélgetésünk után nagyon mélyen elaludtam kétszer is. Majd nyolckor felkeltem, mosdás, borotválkozás, reggelizés. Közben megfőztem az ebédet is, és most írom a mai nap történéseit.
Odakint szomorkás őszi idő van hajnali köddel, és esővel, ami hol felerősödik, hol csendesen de kitartóan esik. A szél is időről-időre feltámad, és csúf szürkeség lepi el a tájat. Igazán borongós lehangoló napnak ígérkezik a mai. Mellesleg az idő is meglehetősen hűvös ahogy érzem.
Hát ennyit a helyi meteorológiai helyzetképről.
Van hogy egy kissé felbosszant a laptopom, mert a helyköz léptető néha nem akarja az igazságot, és olyankor csak későn veszem észre, hogy a leírt szavak egybetorlódtak. Ez nem mindig mulatságos, legalább is ebben a hangulatomban nem tartom annak.
Persze ne legyek telhetetlen, és örüljek annak, hogy egyáltalán van egy ilyen gépem. Ezt a kis makacskodását el fogom viselni. De viszem magammal a kis gépemet Sopronba is, hogy ott is tudjam folytatni a Naplónkat. Minden nap krónikáját, történését megörökítem.
Szívem Egyetlen Gyönyörűsége, most elmegyek ebédelni, utána folytatom az írást csak Neked!
Szívem Csücske, megebédeltem, méghozzá nagyon jól sikerült a hami, mert beleraktam egy kis darab erős zöldpaprikát és ez nagyon finom ízt adott az egésznek. Lehet, hogy ezt fogok vacsorázni is. De ebből a "minitestőr"nem kaphat, mert ez neki túl fűszeres, és borsos meg erős paprikás ételeket nem szabad a kutyusoknak adni. De mintha tudta volna, mert nem is jött a szokásos falatozáshoz. Viszont most hogy ettem, a fejemből minden vér a gyomromba tódult és olyan álmosság tört rám, hogy azt hiszem egy kicsit ledőlök aludni egy cseppet.
Nos az alvás nem jött össze, de meghallgattam a Page of Life Vangelis lemezt. Ez is nagyszerű.
Most éppen írás közben egy legyet hajkurászok, mert valahogy beszabadult és rettenetesen idegesítő. Jól mondják az öregek:.... szemtelen piaci légy. Két undok állatot ismerek, a legyet, meg a szúnyogot. Mindenesetre Vangelist hallgatva egy kicsit megnyugodtam, és remélem a lelki egyensúlyomat is mielőbb visszanyerem. Akartam egy külön naplóblogot csinálni Neked meg nekem, ami sikerült is. Viszont azt még nem találtam ki, ha az eddigieket át is rakom, a régebbi bejegyzéseket hogyan fogom törölni?! Még azért nem adom fel, és próbálkozom. Kedvesem azt hiszem rájöttem a megoldásra. De egy-két dolgot nem értek. Mivel a teljes eddigi anyagot a régi blogból átraktam az újba, ez nem tetszett a szervernek és az agyalágyult robot azt hitte, hogy én is robot vagyok,hogy ennyi bejegyzést teszek közzé egy napon. Most a régi blogból letakarítom az eddigi naplóbejegyzéseket, mert ezek magánügyek, az új blogomat pedig senki nem ismeri.
Drága Egyetlen Szerelmem!
Mára búcsúzom, de csak éjszakáig. Akkor remélem megint tudunk egy kicsit "beszélgetni a privát vonalunkon". Addig kérem "Öregkorú barátunkat" és a többieket odaát, vigyázzanak Rád!
Millió csók: örökké hűséges párod, Feri
2013, Szeptember 13, Péntek, Naplóm Neked
2 013, Szeptember 13, Péntek, Naplóm Neked
Drága Szívem, Egyetlen Szerelmem!
Sajnos tegnap semmit nem tudtam írni, mert az egy szerencsétlen bal szememen lévő kontaktlencsém valahol kiesett a szememből, és oly vak lettem, mint egy denevér. Persze az egészért csak magamat okolhatom, mert nem vittem magammal a lencsetisztító folyadékot meg a lencsetartókat, pedig akkor lefekvés előtt kivehettem volna ezt a szegény lencsémet, arról nem is szólva, hogy e tartóban vannak a pótlencséim. Tulajdonképpen azt sem igen értem, hogy úszhattam meg baleset nélkül a beutazást a szemészeti felülvizsgálatra.
Aznap ott ért a második kellemetlenség. Az első már reggel ébredéskor megvolt.
Akkor derült ki, hogy az éjszaka folyamán valahogy elhagytam ezt a szegény kontaktlencsét.
Nos amint lesz félretett pénzem, csináltatok egy rendes szemüveget, mert így ez nem az igazi.
A nap második kellemetlensége az orvosi rendelőintézetben ért. A betegirányító pultnál sorszámot kértem, bementem a váróba, és döbbenten figyeltem, hogy nálam sokkal később jövő páciensek kezében az enyémnél jóval kisebb sorszámú jegyek vannak. Megtudtam egy betegtől, hogy ahány betegirányító ül a recepción - egyébként négy fő - annyiféle sorszámjegyet adnak ki. Az egyiknél aznap reggel csak öt beteg jelentkezett, és a másiknál huszonöt, akkor alakulnak ki ezek az össze-vissza kuszálódott sorrendek. Én két és fél órás hiábavaló várakozás után otthagytam a rendelőt.
Ezen túl ezt a műintézményt nagy ívben kerülni fogom .
De azt hiszem, a sógornőméknél is utoljára voltam. Nagyon rossz hatással van rám ez a ház. A kiskutyával jól kijövök, de a nagyságos asszony már egy egész más habitusú embert kíván, mint amilyen én vagyok. És egyébként is van ennek a háznak a légkörében valami kellemetlen, amit nem tudok szavakban kifejezni, mindenesetre nekem nem tesz jót lelkileg, és ezért fizikailag is rosszul érzem magam ott. Szerdán szerettem volna "kapcsolatot" létesíteni Veled, de mintha egy leárnyékolt területen próbál valaki adást sugározni, úgy nem sikerült ez nekem sem. Mintha a Gonosz birodalmában lennék ilyenkor. Röviden, egészségtelen számomra ez a hely.
Ma reggel elmentem a háziorvos "nénihez", megmutattam neki a laborleleteket és a hétfő délutáni szemészeti vizsgálat eredményét, majd kiírattam a betegszállítási rendelvényt, mert jövő héten csütörtökön visz le a mentőautó Sopronba a kardiológiai rehabilitációra. Addig már nincs sok hátra. És ma felhívott Lévay Zoli barátom is, és közölte, hogy akkor ahogy megbeszéltük, vasárnap tíz órakor itt lesz értem. Addigra legyek készen, mert irány Szolnok-Szandaszőlős, az Emlékpark.
Ennek örülök is meg nem is. Tulajdonképpen az volna az igazi, ha nem ott, hanem itt az életben lehetnénk együtt, de most még egyenlőre ez a lehetőségünk van. Remélem nemsokára ez megváltozik, és én is együtt lehet Veled odaát. Tudom, addig még eltelik egy idő, de kivárom.
Visszatérve a két utóbbi naphoz , ezek negatív hatása most is érezteti még egy kicsit a hatását. Nyomott a hangulatom, levert vagyok és túl sokat foglalkozom ezzel az egésszel, pedig már itt vagyok és nem kellene törődnöm a sötét "árnyakkal". Csak még bánt, és fáj egy kicsit nagyon.
Szeretnék megint csak Rád gondolni, csak Veled foglalkozni és más, lényegtelen dologgal nem törődni! Tudod hogy mennyire szeretlek, és nincs Nálad fontosabb nekem az egész hatalmas Univerzumban. Számomra Te vagy a kezdet és a vég. Nincs más!!!
Most elbúcsúzom Egyetlen Szerelmem, de csak éjszakáig. Szeretnék megbirkózni a belsőmmel, és tisztán a Szemedbe nézni. És nagyon szeretném, ha éjjel megint működhetne a "privát csatornánk". Nagyon fontos számomra, hogy mindent őszintén elmondhassak Neked, hogy ne maradjon bennem ennek a lélekérgező tüskének még a nyoma sem.
Kérem addig az "Öregkorút és odaát a többieket, vigyázzanak Rád Szerelmem!
Millió csók: hűséges párod, Feri
Sajnos tegnap semmit nem tudtam írni, mert az egy szerencsétlen bal szememen lévő kontaktlencsém valahol kiesett a szememből, és oly vak lettem, mint egy denevér. Persze az egészért csak magamat okolhatom, mert nem vittem magammal a lencsetisztító folyadékot meg a lencsetartókat, pedig akkor lefekvés előtt kivehettem volna ezt a szegény lencsémet, arról nem is szólva, hogy e tartóban vannak a pótlencséim. Tulajdonképpen azt sem igen értem, hogy úszhattam meg baleset nélkül a beutazást a szemészeti felülvizsgálatra.
Aznap ott ért a második kellemetlenség. Az első már reggel ébredéskor megvolt.
Akkor derült ki, hogy az éjszaka folyamán valahogy elhagytam ezt a szegény kontaktlencsét.
Nos amint lesz félretett pénzem, csináltatok egy rendes szemüveget, mert így ez nem az igazi.
A nap második kellemetlensége az orvosi rendelőintézetben ért. A betegirányító pultnál sorszámot kértem, bementem a váróba, és döbbenten figyeltem, hogy nálam sokkal később jövő páciensek kezében az enyémnél jóval kisebb sorszámú jegyek vannak. Megtudtam egy betegtől, hogy ahány betegirányító ül a recepción - egyébként négy fő - annyiféle sorszámjegyet adnak ki. Az egyiknél aznap reggel csak öt beteg jelentkezett, és a másiknál huszonöt, akkor alakulnak ki ezek az össze-vissza kuszálódott sorrendek. Én két és fél órás hiábavaló várakozás után otthagytam a rendelőt.
Ezen túl ezt a műintézményt nagy ívben kerülni fogom .
De azt hiszem, a sógornőméknél is utoljára voltam. Nagyon rossz hatással van rám ez a ház. A kiskutyával jól kijövök, de a nagyságos asszony már egy egész más habitusú embert kíván, mint amilyen én vagyok. És egyébként is van ennek a háznak a légkörében valami kellemetlen, amit nem tudok szavakban kifejezni, mindenesetre nekem nem tesz jót lelkileg, és ezért fizikailag is rosszul érzem magam ott. Szerdán szerettem volna "kapcsolatot" létesíteni Veled, de mintha egy leárnyékolt területen próbál valaki adást sugározni, úgy nem sikerült ez nekem sem. Mintha a Gonosz birodalmában lennék ilyenkor. Röviden, egészségtelen számomra ez a hely.
Ma reggel elmentem a háziorvos "nénihez", megmutattam neki a laborleleteket és a hétfő délutáni szemészeti vizsgálat eredményét, majd kiírattam a betegszállítási rendelvényt, mert jövő héten csütörtökön visz le a mentőautó Sopronba a kardiológiai rehabilitációra. Addig már nincs sok hátra. És ma felhívott Lévay Zoli barátom is, és közölte, hogy akkor ahogy megbeszéltük, vasárnap tíz órakor itt lesz értem. Addigra legyek készen, mert irány Szolnok-Szandaszőlős, az Emlékpark.
Ennek örülök is meg nem is. Tulajdonképpen az volna az igazi, ha nem ott, hanem itt az életben lehetnénk együtt, de most még egyenlőre ez a lehetőségünk van. Remélem nemsokára ez megváltozik, és én is együtt lehet Veled odaát. Tudom, addig még eltelik egy idő, de kivárom.
Visszatérve a két utóbbi naphoz , ezek negatív hatása most is érezteti még egy kicsit a hatását. Nyomott a hangulatom, levert vagyok és túl sokat foglalkozom ezzel az egésszel, pedig már itt vagyok és nem kellene törődnöm a sötét "árnyakkal". Csak még bánt, és fáj egy kicsit nagyon.
Szeretnék megint csak Rád gondolni, csak Veled foglalkozni és más, lényegtelen dologgal nem törődni! Tudod hogy mennyire szeretlek, és nincs Nálad fontosabb nekem az egész hatalmas Univerzumban. Számomra Te vagy a kezdet és a vég. Nincs más!!!
Most elbúcsúzom Egyetlen Szerelmem, de csak éjszakáig. Szeretnék megbirkózni a belsőmmel, és tisztán a Szemedbe nézni. És nagyon szeretném, ha éjjel megint működhetne a "privát csatornánk". Nagyon fontos számomra, hogy mindent őszintén elmondhassak Neked, hogy ne maradjon bennem ennek a lélekérgező tüskének még a nyoma sem.
Kérem addig az "Öregkorút és odaát a többieket, vigyázzanak Rád Szerelmem!
Millió csók: hűséges párod, Feri
2013, Szeptember 11, Szerda, Naplóm Neked
2013, Szeptember 11, Szerda, Naplóm Neked
Kedvesem, Szerelmem, Szívem Egyetlen Királynője!
fej
Tegnap este, ha nehezen is, de be tudtam fejezni az írást. Nagy örömömre az éjjel sikerült beszélgetnünk egy kicsit, illetve én beszéltem, Te néha kérdeztél, én meg válaszolni próbáltam.
Lényeg, hogy két kihagyott éjjel után, végre tudtunk kapcsolatot létesíteni. Kedvesem legközelebb nyugodtan kérdezzél bármit, egymás előtt nincs titkunk, és ha tudom a választ, felelek a kérdésedre. Tudod jól hogy érzek Irántad, mert Te vagy nekem a legfontosabb az egész világon, mit a világon, az egész Univerzumban! Nagyon szeretlek, és egyre mélyebb, erősebb ez az érzés. Olyan ez mint a legerősebb tartókötél, fogvatart és nem ereszt többé. Hát ne is eresszen. Boldog vagyok, ha csak gondolok rád. Elmosolyodok amikor megnézem a gépen a fényképedet, és gondolatban mindig újra-meg újra szerelmet vallok Neked.
Most más vizekre evezek. Tegnap este, még elalvás előtt megint Vangelist hallgattam. Nagyon nagy hatással van rám, van, hogy csak elmélyültem hallgatom, és van amikor együtt hullámzok a zenéjével. Olyankor elképzelem, hogy együtt ringatódzunk ezeken a dallamokon. fenséges érzés.
Ez után a muzikális élmény után könnyű volt a "kapcsolat" létrehozása, ezt fogom gyakorolni, és ennek a segítségével még a meditációs állapotot is el tudnám érni, amikor minden érzékszervemet kikapcsolom. Azt gondolom, akkor tudnék igazán összpontosítani egyetlen, aktuálisan fontos dologra. Persze később az összpontosító képességet fejlesztenem kellene, hogy ne csak egy "lebegő" állapotban legyek ere képes, hanem szinte mindig, amikor szükségem van rá.
Amikor tegnap éjjel "beszélgettünk" az élő beszéd és az írás közötti különbségről, éppen azt mondtam el, miért szeretek inkább írni, mint a gondolataimat szóban közölni. Ez a helyzet a meditáción kívüli összpontosítással is. Amikor megpróbálok csak egy valamire figyelni, megrohan egy sokadalomnyi különböző gondolat és elkezdek csapongani közöttük. Nos ez egy igazi káosszá válik a fejemben. Emlékszel Szívem? Tegnap délután is tudtunk egy keveset "beszélgetni", de engem eközben egy geometriai megoldás lehetősége is foglalkoztatott. Így esetenként szépen elcsalinkáztam a "beszélgetésünk" eredeti fonalától. Hát erről a szétszórtságról sürgősen le kell szoknom, mert ha itt is vagyok meg ott is egyidejűleg, akkor igazából sehol sem vagyok.
Kedvesem, most kimegyek a konyhába, valami harapnivalót készíteni ebédre. Mint azt előzőleg említettem, a mai napom, meg a holnapi egy részét a sógornőm házában töltöm, mert a "drága rokonnak" távoli kötelezettsége van az örökhagyó keresztmama megbízásából. Őt kell elfuvaroznia mindkét napon az orvoshoz, így a kiskutyáját nem tudja kire bízni a távolléte idejére. Én meg a már általad is ismert okokból eredően, mindig kéznél vagyok. De úgy érzem, ez hamar meg fog szűnni, mert nekem kezd elegem lenni az egészből. Nem viselem el a nagyképű stílusát.
Ebben azért van némi megnyugtató is. Két napig a színét sem látom, a hangját sem hallom. Ez jó!
Szóval most egy rövid időre távozom, de hamarosan visszatérek.
Már itt is vagyok. Megebédeltünk mind a ketten, mármint "Turbó" és én. Hogy tiszta legyen kép, ezt a nagyon kedves és szép, hófehér Habanéze fajtájú négylábút, már kilenc éve ismerem. Velem mindig nagy barátságban volt, van és talán még lesz is. Bár távol élünk egymástól, de amikor - igaz egyre ritkábban - találkozunk, mindig kitörő örömmel fogad. Nagyon boldog amikor játszunk egymással, nekiadom evés közben a falatok egy részét, ugyanúgy mint "Ricsi" a kis Yorki herceg, ő is a kezemből eszik. Kicsivel több dolgot ért már, annak köszönhetően, hogy a "sógornőm" egy pár éve egyedüli társaként, rengeteget beszélget vele napközben.
A nagyságos asszonynak talán ez az egyetlen igazán jó tulajdonsága, és azért ez sem kis dolog.
Ja, és Turbó egy kicsivel nagyobb, úgy a háromszorosa Ricsinek, de ő is nagyon aranyos. És a kis tömzsi, izmos kis alkatával, a hófehér bundácskájával úgy néz ki, mint egy jegesmedve kölyökmackó.
Egyébként úgy veszem észre, engem a kutyák általában mindig többre becsülnek, mint az emberek nagy része. Persze az is igaz, hogy velük inkább szót értek, mint az emberek többségével és ezért hamarabb kialakul egy barátság köztem és az állatok között. Mert annak idején a macskáimmal is és a kutyáimmal is olyan viszonyunk volt, hogy megértették azt, ha egy fedél alatt élünk a "gazdival" - aki inkább a barátunk, mint a gazdánk - akkor nem illik egymással marakodni. És érdekes módon, nagyon jó baráti viszony alakult ki még a két teljesen eltérő természetű "állat" között is. Együtt játszottak, sokszor egymás mellé fekve, egymáshoz bújva aludtak, és amit egy kívülálló harcnak vélt, az csak egy játék volt a javából. Hogy igazán megismerhesse valaki az állatokat, együtt kell velük legalább egy ideig élni, beleképzelni magunkat az ő helyzetükbe.
Sajnos ma már az emberek egy hatalmas hányada saját fajtársának a helyzetével sem törődik. Ő fontos és megint ő, és újra csak ő, és csak a legutolsó sorban a többiek. Az empátia már a múlté.
Elég szomorú, hogy így alakultak itt a dolgok, de most ezt inkább hagyjuk, mert ez elszomorít csak. Szóval, megebédeltünk, utána játszottunk egy kicsit, és mivel most kivételesen szép időnk van, nyitva hagytam a bejárati ajtót, meg a többi belső szobaajtót is, így most szabadon rohangálhat ki-és be, amikor éppen meghallja, hogy odakint a kutyatársadalom éppen eszmét cserél. Most is kint "járőrözik", figyelve a többiek jelzéseit, mert ugye ezek itt beszélgetnek, és hogy miről, azt neki tudnia kell.
Katám Kedves, Gyönyörű Szerelmem!
Ma korán fekszem le, mert holnap reggel megyek a szemészeti felülvizsgálatra, és pontos akarok lenni, hogy időben sorra kerüljek. Így korábban visszaérhetek, és Turbó barátom kevesebbet lesz magára hagyva. Ha már egyszer a gondjaimra bízták öregecske "jegesmackót", illik vigyáznom rá. Igen, ő már nem mai gyerek, kilenc éves, de még nagyon fürge és eleven egy legényke.
Tehát, mint írtam előbb, ma a szokottnál hamarabb fejezem be az írást, de csak azért, hogy éjjel megint tudjunk egy kicsit "beszélgetni" a szokásos módunkon.
Nagyon szeretlek Drága kis Tündérem. Már várom a vasárnapot, amikor Zolival elmegyünk a Szolnoki Emlékparkba.
Vigyázz Magadra Édes Egyetlenem, és vigyázzon Rád "Öregkorú barátunk", meg a többi társad odaát.
Tengernyi csók és ölelés: hűséges párod, Feri
fej
Tegnap este, ha nehezen is, de be tudtam fejezni az írást. Nagy örömömre az éjjel sikerült beszélgetnünk egy kicsit, illetve én beszéltem, Te néha kérdeztél, én meg válaszolni próbáltam.
Lényeg, hogy két kihagyott éjjel után, végre tudtunk kapcsolatot létesíteni. Kedvesem legközelebb nyugodtan kérdezzél bármit, egymás előtt nincs titkunk, és ha tudom a választ, felelek a kérdésedre. Tudod jól hogy érzek Irántad, mert Te vagy nekem a legfontosabb az egész világon, mit a világon, az egész Univerzumban! Nagyon szeretlek, és egyre mélyebb, erősebb ez az érzés. Olyan ez mint a legerősebb tartókötél, fogvatart és nem ereszt többé. Hát ne is eresszen. Boldog vagyok, ha csak gondolok rád. Elmosolyodok amikor megnézem a gépen a fényképedet, és gondolatban mindig újra-meg újra szerelmet vallok Neked.
Most más vizekre evezek. Tegnap este, még elalvás előtt megint Vangelist hallgattam. Nagyon nagy hatással van rám, van, hogy csak elmélyültem hallgatom, és van amikor együtt hullámzok a zenéjével. Olyankor elképzelem, hogy együtt ringatódzunk ezeken a dallamokon. fenséges érzés.
Ez után a muzikális élmény után könnyű volt a "kapcsolat" létrehozása, ezt fogom gyakorolni, és ennek a segítségével még a meditációs állapotot is el tudnám érni, amikor minden érzékszervemet kikapcsolom. Azt gondolom, akkor tudnék igazán összpontosítani egyetlen, aktuálisan fontos dologra. Persze később az összpontosító képességet fejlesztenem kellene, hogy ne csak egy "lebegő" állapotban legyek ere képes, hanem szinte mindig, amikor szükségem van rá.
Amikor tegnap éjjel "beszélgettünk" az élő beszéd és az írás közötti különbségről, éppen azt mondtam el, miért szeretek inkább írni, mint a gondolataimat szóban közölni. Ez a helyzet a meditáción kívüli összpontosítással is. Amikor megpróbálok csak egy valamire figyelni, megrohan egy sokadalomnyi különböző gondolat és elkezdek csapongani közöttük. Nos ez egy igazi káosszá válik a fejemben. Emlékszel Szívem? Tegnap délután is tudtunk egy keveset "beszélgetni", de engem eközben egy geometriai megoldás lehetősége is foglalkoztatott. Így esetenként szépen elcsalinkáztam a "beszélgetésünk" eredeti fonalától. Hát erről a szétszórtságról sürgősen le kell szoknom, mert ha itt is vagyok meg ott is egyidejűleg, akkor igazából sehol sem vagyok.
Kedvesem, most kimegyek a konyhába, valami harapnivalót készíteni ebédre. Mint azt előzőleg említettem, a mai napom, meg a holnapi egy részét a sógornőm házában töltöm, mert a "drága rokonnak" távoli kötelezettsége van az örökhagyó keresztmama megbízásából. Őt kell elfuvaroznia mindkét napon az orvoshoz, így a kiskutyáját nem tudja kire bízni a távolléte idejére. Én meg a már általad is ismert okokból eredően, mindig kéznél vagyok. De úgy érzem, ez hamar meg fog szűnni, mert nekem kezd elegem lenni az egészből. Nem viselem el a nagyképű stílusát.
Ebben azért van némi megnyugtató is. Két napig a színét sem látom, a hangját sem hallom. Ez jó!
Szóval most egy rövid időre távozom, de hamarosan visszatérek.
Már itt is vagyok. Megebédeltünk mind a ketten, mármint "Turbó" és én. Hogy tiszta legyen kép, ezt a nagyon kedves és szép, hófehér Habanéze fajtájú négylábút, már kilenc éve ismerem. Velem mindig nagy barátságban volt, van és talán még lesz is. Bár távol élünk egymástól, de amikor - igaz egyre ritkábban - találkozunk, mindig kitörő örömmel fogad. Nagyon boldog amikor játszunk egymással, nekiadom evés közben a falatok egy részét, ugyanúgy mint "Ricsi" a kis Yorki herceg, ő is a kezemből eszik. Kicsivel több dolgot ért már, annak köszönhetően, hogy a "sógornőm" egy pár éve egyedüli társaként, rengeteget beszélget vele napközben.
A nagyságos asszonynak talán ez az egyetlen igazán jó tulajdonsága, és azért ez sem kis dolog.
Ja, és Turbó egy kicsivel nagyobb, úgy a háromszorosa Ricsinek, de ő is nagyon aranyos. És a kis tömzsi, izmos kis alkatával, a hófehér bundácskájával úgy néz ki, mint egy jegesmedve kölyökmackó.
Egyébként úgy veszem észre, engem a kutyák általában mindig többre becsülnek, mint az emberek nagy része. Persze az is igaz, hogy velük inkább szót értek, mint az emberek többségével és ezért hamarabb kialakul egy barátság köztem és az állatok között. Mert annak idején a macskáimmal is és a kutyáimmal is olyan viszonyunk volt, hogy megértették azt, ha egy fedél alatt élünk a "gazdival" - aki inkább a barátunk, mint a gazdánk - akkor nem illik egymással marakodni. És érdekes módon, nagyon jó baráti viszony alakult ki még a két teljesen eltérő természetű "állat" között is. Együtt játszottak, sokszor egymás mellé fekve, egymáshoz bújva aludtak, és amit egy kívülálló harcnak vélt, az csak egy játék volt a javából. Hogy igazán megismerhesse valaki az állatokat, együtt kell velük legalább egy ideig élni, beleképzelni magunkat az ő helyzetükbe.
Sajnos ma már az emberek egy hatalmas hányada saját fajtársának a helyzetével sem törődik. Ő fontos és megint ő, és újra csak ő, és csak a legutolsó sorban a többiek. Az empátia már a múlté.
Elég szomorú, hogy így alakultak itt a dolgok, de most ezt inkább hagyjuk, mert ez elszomorít csak. Szóval, megebédeltünk, utána játszottunk egy kicsit, és mivel most kivételesen szép időnk van, nyitva hagytam a bejárati ajtót, meg a többi belső szobaajtót is, így most szabadon rohangálhat ki-és be, amikor éppen meghallja, hogy odakint a kutyatársadalom éppen eszmét cserél. Most is kint "járőrözik", figyelve a többiek jelzéseit, mert ugye ezek itt beszélgetnek, és hogy miről, azt neki tudnia kell.
Katám Kedves, Gyönyörű Szerelmem!
Ma korán fekszem le, mert holnap reggel megyek a szemészeti felülvizsgálatra, és pontos akarok lenni, hogy időben sorra kerüljek. Így korábban visszaérhetek, és Turbó barátom kevesebbet lesz magára hagyva. Ha már egyszer a gondjaimra bízták öregecske "jegesmackót", illik vigyáznom rá. Igen, ő már nem mai gyerek, kilenc éves, de még nagyon fürge és eleven egy legényke.
Tehát, mint írtam előbb, ma a szokottnál hamarabb fejezem be az írást, de csak azért, hogy éjjel megint tudjunk egy kicsit "beszélgetni" a szokásos módunkon.
Nagyon szeretlek Drága kis Tündérem. Már várom a vasárnapot, amikor Zolival elmegyünk a Szolnoki Emlékparkba.
Vigyázz Magadra Édes Egyetlenem, és vigyázzon Rád "Öregkorú barátunk", meg a többi társad odaát.
Tengernyi csók és ölelés: hűséges párod, Feri
2013, Szeptember 10, Kedd, Naplóm Neked
2013, Szeptember 10, Kedd, Naplóm Neked
Gyönyörű Napsugaras Tündérlány, Szerelmem!
Életem Szépséges Szerelme, mára virradó éjjel sem voltam képes nyitva tartani a szemem, és egy félmosoly kíséretében, csókot küldve Feléd, megint nagyon hamar elragadott az álom. De ez az álom megint oly üres volt, mint a tegnapi. Mint egy tolvajok által kifosztott és eldobott kiürült táska, feküdtem éjjel kettőig. a kis kutyatündér odabújt mellém, és vállamra hajtva fejecskéjét, boldog szuszogással elaludt, én meg figyeltem a kis szőrmókot, nem mert nem már igazán újra elaludni, nehogy véletlenül valahogy ráfeküdjek szegénykére. Így azután reggelig már csak éber félálomban voltam. Ma délután egy kicsit pihenek, mielőtt folytatom az írást, mert a mai éjjelt már igazán nem szeretném kihagyni!
Ma délelőtt elintéztem a mára elrendelt orvosi ügyeimet. Igaz, a csütörtök egy kicsit "rázós" lesz, de csak túl kell esni rajta. Ahogy hazaértem, megint a kiskutyatündér fogadott hatalmas örömmel. Átöltöztem az Ő figyelő, őrző szemeinek felügyelete mellett, és kimentünk azonnal valami harapnivalót készíteni, mert én már egy kissé éhes voltam. Ennek csak egy oka volt, ma üres gyomorral kellett kezdeni a vizsgálatot, és ez bizony éreztette a hatását. De még mielőtt kimentünk a konyhába ügyködni, gyorsan becsöpögtettem a szemembe a gyógyszert.
Készen lettünk a harapnivaló elkészítésével, és ketten őlordságával befalatoztunk.
Most meg írom a Naplónkat. Sajnos a szemem javulása lassabb, mint szeretném, de egy nap alatt nem is lehet elvárni gyökeres javulást. Mindenesetre arról le kell szoknom, hogy kézzel belenyúlkáljak. Kis Gyönyörű Szerelmem, most jött el a délutáni alvás ideje, így hát elhelyezkedem vízszintesen. Utána folytatom.
Szívem Egyetlen Katikám, fel is ébredtem délután ötkor. Megettem egy jó meleg levest, megint lekezeltem a szemem - lassan, de javul - és most írok Neked. Bár egyre kevesebb a fény, de amíg látok írok. ha már nem megy így, akkor majd lámpafénynél. Habár az orvosok szerint ilyen esetekben ajánlott a számítógép mellőzése. Igen ám, de akkor hogyan írnám a Naplónkat?!
Mindjárt hat óra, ezért most megágyazok és a többit lámpafénynél folyatom Kedvesem!
Életem, visszajöttem, de alig tudom nyitva tartani a szemem, mert most nagyon zavar a fény és folyton könnyezik a szemem. Azt hiszem, ez addig fog tartani, amíg rendbe nem jön a beteg szemem.
Ezért most abbahagyom, és az éjszakáig - de csak addig - elköszönök Tündér Katám!
Szépen kérem a többieket odaát, és az "Öregkorú" barátunkat, addig vigyázzanak Rád"
Millió csók és mégegyszer annyi ölelés: hűséges párod, Feri
Életem Szépséges Szerelme, mára virradó éjjel sem voltam képes nyitva tartani a szemem, és egy félmosoly kíséretében, csókot küldve Feléd, megint nagyon hamar elragadott az álom. De ez az álom megint oly üres volt, mint a tegnapi. Mint egy tolvajok által kifosztott és eldobott kiürült táska, feküdtem éjjel kettőig. a kis kutyatündér odabújt mellém, és vállamra hajtva fejecskéjét, boldog szuszogással elaludt, én meg figyeltem a kis szőrmókot, nem mert nem már igazán újra elaludni, nehogy véletlenül valahogy ráfeküdjek szegénykére. Így azután reggelig már csak éber félálomban voltam. Ma délután egy kicsit pihenek, mielőtt folytatom az írást, mert a mai éjjelt már igazán nem szeretném kihagyni!
Ma délelőtt elintéztem a mára elrendelt orvosi ügyeimet. Igaz, a csütörtök egy kicsit "rázós" lesz, de csak túl kell esni rajta. Ahogy hazaértem, megint a kiskutyatündér fogadott hatalmas örömmel. Átöltöztem az Ő figyelő, őrző szemeinek felügyelete mellett, és kimentünk azonnal valami harapnivalót készíteni, mert én már egy kissé éhes voltam. Ennek csak egy oka volt, ma üres gyomorral kellett kezdeni a vizsgálatot, és ez bizony éreztette a hatását. De még mielőtt kimentünk a konyhába ügyködni, gyorsan becsöpögtettem a szemembe a gyógyszert.
Készen lettünk a harapnivaló elkészítésével, és ketten őlordságával befalatoztunk.
Most meg írom a Naplónkat. Sajnos a szemem javulása lassabb, mint szeretném, de egy nap alatt nem is lehet elvárni gyökeres javulást. Mindenesetre arról le kell szoknom, hogy kézzel belenyúlkáljak. Kis Gyönyörű Szerelmem, most jött el a délutáni alvás ideje, így hát elhelyezkedem vízszintesen. Utána folytatom.
Szívem Egyetlen Katikám, fel is ébredtem délután ötkor. Megettem egy jó meleg levest, megint lekezeltem a szemem - lassan, de javul - és most írok Neked. Bár egyre kevesebb a fény, de amíg látok írok. ha már nem megy így, akkor majd lámpafénynél. Habár az orvosok szerint ilyen esetekben ajánlott a számítógép mellőzése. Igen ám, de akkor hogyan írnám a Naplónkat?!
Mindjárt hat óra, ezért most megágyazok és a többit lámpafénynél folyatom Kedvesem!
Életem, visszajöttem, de alig tudom nyitva tartani a szemem, mert most nagyon zavar a fény és folyton könnyezik a szemem. Azt hiszem, ez addig fog tartani, amíg rendbe nem jön a beteg szemem.
Ezért most abbahagyom, és az éjszakáig - de csak addig - elköszönök Tündér Katám!
Szépen kérem a többieket odaát, és az "Öregkorú" barátunkat, addig vigyázzanak Rád"
Millió csók és mégegyszer annyi ölelés: hűséges párod, Feri
2013, Szeptember 09, Hétfő, Naplóm Neked
2013, Szeptember 09, Hétfő, Naplóm Neked
Kedvesem, Drága Szerelmetes Katám!
Most igaz,hogy ma igazából kedd van, ám tegnap késő délután értem haza az orvosi vizsgálatokról, meg a patikából. A háziorvos "néni" mondott egy nem túl biztató lehetőséget a jobb szememmel kapcsolatban. Szerinte lehet hogy szürkehályog, és ha nála végeztem, azonnal menjek a szemészetre, mert ezt még ma meg kell nézetni a szemésszel, és igyekezzek, mert hétfőn csak fél négyig vannak. Bizony a recepciósok, akiktől minden rendelésre sorszámot kell kérni, nem is akartak már ide sorszámot kiadni.
Én viszont - ahogy a házidoki néni mondta - nem hagytam magam lerázni, és csak kierőszakoltam tőlük egy sorszámot, közölvén, hogy ők könnyen beszélnek, mert nem az ő szemükről van szó, és mivel még csak három óra egy perc van, ide azzal a sorszámmal, majd a többit bízzák rám. Azt mondták, ők kiadják, de úgysem fognak már fogadni. Hát tévedtek, kinézett az asszisztens és én már le is rohantam. Bár tényleg nem akart beengedni, de az ügy hallatán a kissé beljebb álló doktor"néni" behívott és rögtön alaposan megvizsgálta mindkét szemem. Szerencsére ez nem szürkehályog szerinte, hanem kötő-és szaruhártya gyulladás. Felírt három gyógyszert, én meg a mellettük lévő patikában a többivel együtt elhoztam az egyiket, egy szteroid tartalmú szemcseppet. Azután telepakolva gyógyszerekkel - megint egy kisebb drogéria készlettel - a hátizsákomat, hazaindultam.
Amilyen esős, hűvös idő volt amikor elindultam, úgy kisütött a nap, és mire hazacammogtam, rendesen leizzadtam. Bizony elfáradtam, mire elértem a házunk kerítéséig. A kis kutyagyerek már jelezte, hogy itt van és észrevett, meg siessek, mert Ő már nagyon várt. Amikor beléptem a kertkapun, már két lábon ugrálva örömködött. Lefekvésig le sem szállt rólam. Én meg a hátizsákomból kiborítva az íróaszatalomra az egész gyógyszerszállítmányt, elraktam őket a helyükre, megnéztem a vizsgálati diagnózis írott anyagát, kezet mostam, majd rögtön elkezdtem a beteg szemem kezelését.
Átöltöztem, ettem egy keveset, megágyaztam, és előkészítve a másnapi vizsgálathoz szükséges dolgokat, lefeküdtem. Hallgattam a Vangelis CD-t, félig meghallgattam az Esther Hicks lemezt, és olyan álmosság tört rám, hogy nem vártam meg a végét, hanem lecsuktam a gépet.
Hát így esett, hogy Tőled is csak elköszöntem, elnézést kérve a helyzetért, és a most kimaradt "programért". Mégegyszer kérlek Szerelmem, ne haragudj ezért. Remélem, mire rendbe jön a szemem, addigra ki is alszom magam mert most állandóan csukva tartanám mindkettőt, és aludnék,aludnék és megint csak aludnék. De jön a holnap, és megyek a nagylabor vizsgálatot megcsinálni. És jön a szerda, meg a csütörtök, meg a péntek, és ezeken a napokon megint a doktorok "karmai között" leszek. De jön értem Zoli barátom vasárnap délelőtt, és levisz Szolnok-Szandaszőlősre a Repülős Emlékparkba, és megkeresem a kopjafátokat, s ha lehet, ott elücsörgök egy ideig.
Drága Tündérkirálynőm, Szerelmem!
Most estig elbúcsúzom, ám éjjel szeretnék "beszélgetni" Veled! Addig vigyázzanak Rád a többiek meg "Öregkorú" barátunk.
Százezerszer egymillió csókkal ölellek: hűséges párod, Feri
Most igaz,hogy ma igazából kedd van, ám tegnap késő délután értem haza az orvosi vizsgálatokról, meg a patikából. A háziorvos "néni" mondott egy nem túl biztató lehetőséget a jobb szememmel kapcsolatban. Szerinte lehet hogy szürkehályog, és ha nála végeztem, azonnal menjek a szemészetre, mert ezt még ma meg kell nézetni a szemésszel, és igyekezzek, mert hétfőn csak fél négyig vannak. Bizony a recepciósok, akiktől minden rendelésre sorszámot kell kérni, nem is akartak már ide sorszámot kiadni.
Én viszont - ahogy a házidoki néni mondta - nem hagytam magam lerázni, és csak kierőszakoltam tőlük egy sorszámot, közölvén, hogy ők könnyen beszélnek, mert nem az ő szemükről van szó, és mivel még csak három óra egy perc van, ide azzal a sorszámmal, majd a többit bízzák rám. Azt mondták, ők kiadják, de úgysem fognak már fogadni. Hát tévedtek, kinézett az asszisztens és én már le is rohantam. Bár tényleg nem akart beengedni, de az ügy hallatán a kissé beljebb álló doktor"néni" behívott és rögtön alaposan megvizsgálta mindkét szemem. Szerencsére ez nem szürkehályog szerinte, hanem kötő-és szaruhártya gyulladás. Felírt három gyógyszert, én meg a mellettük lévő patikában a többivel együtt elhoztam az egyiket, egy szteroid tartalmú szemcseppet. Azután telepakolva gyógyszerekkel - megint egy kisebb drogéria készlettel - a hátizsákomat, hazaindultam.
Amilyen esős, hűvös idő volt amikor elindultam, úgy kisütött a nap, és mire hazacammogtam, rendesen leizzadtam. Bizony elfáradtam, mire elértem a házunk kerítéséig. A kis kutyagyerek már jelezte, hogy itt van és észrevett, meg siessek, mert Ő már nagyon várt. Amikor beléptem a kertkapun, már két lábon ugrálva örömködött. Lefekvésig le sem szállt rólam. Én meg a hátizsákomból kiborítva az íróaszatalomra az egész gyógyszerszállítmányt, elraktam őket a helyükre, megnéztem a vizsgálati diagnózis írott anyagát, kezet mostam, majd rögtön elkezdtem a beteg szemem kezelését.
Átöltöztem, ettem egy keveset, megágyaztam, és előkészítve a másnapi vizsgálathoz szükséges dolgokat, lefeküdtem. Hallgattam a Vangelis CD-t, félig meghallgattam az Esther Hicks lemezt, és olyan álmosság tört rám, hogy nem vártam meg a végét, hanem lecsuktam a gépet.
Hát így esett, hogy Tőled is csak elköszöntem, elnézést kérve a helyzetért, és a most kimaradt "programért". Mégegyszer kérlek Szerelmem, ne haragudj ezért. Remélem, mire rendbe jön a szemem, addigra ki is alszom magam mert most állandóan csukva tartanám mindkettőt, és aludnék,aludnék és megint csak aludnék. De jön a holnap, és megyek a nagylabor vizsgálatot megcsinálni. És jön a szerda, meg a csütörtök, meg a péntek, és ezeken a napokon megint a doktorok "karmai között" leszek. De jön értem Zoli barátom vasárnap délelőtt, és levisz Szolnok-Szandaszőlősre a Repülős Emlékparkba, és megkeresem a kopjafátokat, s ha lehet, ott elücsörgök egy ideig.
Drága Tündérkirálynőm, Szerelmem!
Most estig elbúcsúzom, ám éjjel szeretnék "beszélgetni" Veled! Addig vigyázzanak Rád a többiek meg "Öregkorú" barátunk.
Százezerszer egymillió csókkal ölellek: hűséges párod, Feri
2013, Szeptember 08, Vasárnap, Naplóm Neked
2013, Szeptember 08, Vasárnap, Naplóm Neked
Drága Csillagszemű Kedvesem, Szerelmem!
Tegnap éjjel nem tudtunk beszélni, mert szándékosan nem akartam Rád összpontosítani. Hogy miért? Mert egyrészt nagyon rossz bőrben voltam, nem éreztem jól magam,rázott a hideg, és szerettem volna egy éjszakát átaludni. Tulajdonképpen sikerült is. Bekapcsoltam Vangelis CD-jét, és relaxáció segítségével, ha nehezen is, de sikerült elaludnom. Bár időnként erősen rám-szólt a nemfizikai énem, hogy ne beszélgessek, most ne Neked énekeljek, hanem aludjak el végre. Hát így sikerült, ma meg kitört rajtam a pollenallergia és folyton prüszkölök, csöpög az orrom, mint egy elromlott vízcsap, és a jobb szemem most is a rosszabb.
De mindettől függetlenül remélem, a mai éjszakát már nem hagyjuk ki?! Miközben írok, figyelnem kell az arcom közepén meredező "vízcsapot", nehogy összecsöpögtessem vele a klaviatúrát,mert ez a drága jószág állandóan vízveszélyes helyzetet teremt. Az, hogy a fejemben víz is van, még csak elfogadom, de ennyi?! Nem telik el egy perc, és már ismét nyúlhatok a zsebkendőm után.
Ez most elég kényelmetlen helyzet, de remélem, hamar túljutok rajta. Egyébként a változatosság kedvéért megint rajtam a fejhallgató, ésVangelist hallgatom írás közben. Szerintem nagyon jó zenét csinál, és megnyugtató. Azzal együtt, hogy rendkívül dinamikus részek váltják a lírai elemek sorát, és olyan zenei megoldásai vannak,amiket csak tőle hallottam eddig. Röviden qrva jó zene.
Bocsi a kiszólásért. Amikor hallgatom, kezem-lábam, fejem ütemre mozog. Ezt nem lehet merev, fegyelmezett mozdulatlansággal hallgatni, együtt kell élni a ritmusával, a zenéje hullámaival.
Mellesleg úgy fest a helyzet, hogy a kis "testőrömtől" szedtem össze ezt a pollennyavalyát. mert a kis drága alacsonyan hordja apró, de nagyon-is arányos testét, így azután kinn a szabadban bizony összeszedi minden éppen virágzó növény virágporát. Mint egy beporzást végző méhecske, csak nem zümmög és nem csíp. De a beporzást a szobámban, az ágyamon és a szőnyegemen teszi, én meg "élvezhetem" áldásos tevékenységének következményeit, mint éppen most is. Azért én szeretem ezt a kis kutyatündért, és csak elmúlik ez a fránya nyavalya.
Drága Egyetlen Katám, Szerelmem!
Mára befejezem az írást. Egyszerre nem tudom a billentyűzetet is meg a "csöpögő csapot" is kezelni. Szépen kérem a többieket is odaát, meg az "Öregkorú" barátunkat, vigyázzanak Rád, és éjjel "bekapcsolom az adómat" Feléd.
Addig is millió csók Neked: hűséges párod, Feri
Tegnap éjjel nem tudtunk beszélni, mert szándékosan nem akartam Rád összpontosítani. Hogy miért? Mert egyrészt nagyon rossz bőrben voltam, nem éreztem jól magam,rázott a hideg, és szerettem volna egy éjszakát átaludni. Tulajdonképpen sikerült is. Bekapcsoltam Vangelis CD-jét, és relaxáció segítségével, ha nehezen is, de sikerült elaludnom. Bár időnként erősen rám-szólt a nemfizikai énem, hogy ne beszélgessek, most ne Neked énekeljek, hanem aludjak el végre. Hát így sikerült, ma meg kitört rajtam a pollenallergia és folyton prüszkölök, csöpög az orrom, mint egy elromlott vízcsap, és a jobb szemem most is a rosszabb.
De mindettől függetlenül remélem, a mai éjszakát már nem hagyjuk ki?! Miközben írok, figyelnem kell az arcom közepén meredező "vízcsapot", nehogy összecsöpögtessem vele a klaviatúrát,mert ez a drága jószág állandóan vízveszélyes helyzetet teremt. Az, hogy a fejemben víz is van, még csak elfogadom, de ennyi?! Nem telik el egy perc, és már ismét nyúlhatok a zsebkendőm után.
Ez most elég kényelmetlen helyzet, de remélem, hamar túljutok rajta. Egyébként a változatosság kedvéért megint rajtam a fejhallgató, ésVangelist hallgatom írás közben. Szerintem nagyon jó zenét csinál, és megnyugtató. Azzal együtt, hogy rendkívül dinamikus részek váltják a lírai elemek sorát, és olyan zenei megoldásai vannak,amiket csak tőle hallottam eddig. Röviden qrva jó zene.
Bocsi a kiszólásért. Amikor hallgatom, kezem-lábam, fejem ütemre mozog. Ezt nem lehet merev, fegyelmezett mozdulatlansággal hallgatni, együtt kell élni a ritmusával, a zenéje hullámaival.
Mellesleg úgy fest a helyzet, hogy a kis "testőrömtől" szedtem össze ezt a pollennyavalyát. mert a kis drága alacsonyan hordja apró, de nagyon-is arányos testét, így azután kinn a szabadban bizony összeszedi minden éppen virágzó növény virágporát. Mint egy beporzást végző méhecske, csak nem zümmög és nem csíp. De a beporzást a szobámban, az ágyamon és a szőnyegemen teszi, én meg "élvezhetem" áldásos tevékenységének következményeit, mint éppen most is. Azért én szeretem ezt a kis kutyatündért, és csak elmúlik ez a fránya nyavalya.
Drága Egyetlen Katám, Szerelmem!
Mára befejezem az írást. Egyszerre nem tudom a billentyűzetet is meg a "csöpögő csapot" is kezelni. Szépen kérem a többieket is odaát, meg az "Öregkorú" barátunkat, vigyázzanak Rád, és éjjel "bekapcsolom az adómat" Feléd.
Addig is millió csók Neked: hűséges párod, Feri
2013, Szeptember 07, Szombat, Naplóm Neked
2013, Szeptember 07, Szombat, Naplóm Neked
Drága Égi Kedvesem, Szerelmem!
Ma megint tovább írom e Naplónkat. Habár még mindig félig vakon, de amit tegnap este éltem át, azt most le is kell írnom. Tudom, Te is jelen voltál, és mindenről tudsz. Nekem ez olyan fantasztikus élmény volt, amit meg kell örökítenem. Úgy éreztem tegnap magam, mint akit egy feneketlen mély, és iszonyatosan sötét kútból, egy hatalmas erő kiránt hirtelen a napfényre, a szabadba. Megtelt a tüdőm a friss levegővel, szememet egy kis időre elvakította a váratlan fényözön a mélységes sötétség után. De ahogy egyre jobban hozzászokott a szemem, kezdtem meglátni és észrevenni, felismerni a körülöttem lévő dolgokat. Ráébredtem, mi is ez az egész itt ezzel a bizonyos áramlás dologgal?! Hogyan értsem ezt a hatás-ellenhatást, a dolgok és gondolatok kölcsönös hatásának törvényszerűségét ebben a Földi világban?! És akkor megértettem, - legalább is így gondolom - az egésznek a lényegét.
Egy régi-régi mondás villant az eszembe: ......születésekor mindenkinek a tarisznyájában van a "Marsallbot"! Tehát, a kis lurkó, amint bele tud kukkantani ebbe a "tarisznyába", észreveszi ezt a különös mütyürt. Aki még nem felejtette el kifelé jövet, hogy ezt miért kapta, az hamar rájön, mire is kell ezt használni és hogyan! Aki viszont már nem emlékszik erre valamilyen okból, az vagy eldobja jó messzire, mondván: inkább rakott volna az öreg ebbe a szütyőbe szalonnát meg kenyeret! Nos nekik sem szalonna, sem kenyér nem maradt. Megint mások elrakták, azt mondván:..még nem tudom, ez mire, de valamikor valamire biztosan jó lesz! Ők a Földi létük valamelyik életszakaszában rájönnek, mit is kaptak annak idején, és ha tudják, hogy mit is akarnak igazán,akkor rájönnek a működésére is. Ez aktuálisan lefordítva nekem annyit jelentett, minden gyermek aki úton van a Földi világ felé, kapott egy a személyére beállított navigációs szettet.
Nevezhetjük ezt égi ajándéknak, útravalónak, de akár az "Isteni Részecskének" is, hiszen úgy gondolom Tőle kaptuk ezt a kütyüt. Nos, ez a készlet két darabból áll. Mind a kettő eredetileg nálam van. De csak az egyiket szoktuk eldobni, vagy elhagyni valahol. Ez a nem fizikai lényünkben van, vagy legalább is ott volt eredetileg! A másik szigorúan be van építve a fizikai lényem érzékelőinek valamelyikébe, valamely létfontosságú szervünkbe.
Tulajdonképpen mindkettő egyfajta jeladó és egyben vevő is, de amelyik bennünk van, az csak jelet fogni és csak egy irányba, a másik jeladó felé képes jelet küldeni. Tulajdonképpen ez az összetettebb funkciójú jeladó kormányozza a nekünk ideális irányba, a megfelelő áramlatba a vízíjárművünket, Ő adja meg a jelet, merre kell mennünk. Ezt a jelet érzékeli a mi belső jelfogón, k, és kér bennünket a helyes irány tartására.
Én már tudom, hogy az én belső jelfogóm a szívemben van. És azt is tudom, évekkel ezelőtt hol hagytam a jeladómat. Nemcsak hogy hol, de kinél?! Nálad hagytam Egyetlen Katám, és ez az én jelfogóm veszi a Nálad lévő jeladó párjának a hívását. Innen már egyenes az utam, a szívem veszi a jeleket és arra veszem az irányt, amerre Ő diktálja. Azt szokták mondani: "Ahol a szíved, ott a Hazád"! A szívem már tudja a jelből, hol Vagy, és hazavezet, Hozzád!!!
Most estig elbúcsúzom Életem Gyönyörű Párja.
Kezdek megint nagyon rosszul látni. Addig kérem szépen a társaidat odaát és az "Öregkorú Barátunkat", vigyázzanak Rád!
Örökké szerető párod: Feri
Ma megint tovább írom e Naplónkat. Habár még mindig félig vakon, de amit tegnap este éltem át, azt most le is kell írnom. Tudom, Te is jelen voltál, és mindenről tudsz. Nekem ez olyan fantasztikus élmény volt, amit meg kell örökítenem. Úgy éreztem tegnap magam, mint akit egy feneketlen mély, és iszonyatosan sötét kútból, egy hatalmas erő kiránt hirtelen a napfényre, a szabadba. Megtelt a tüdőm a friss levegővel, szememet egy kis időre elvakította a váratlan fényözön a mélységes sötétség után. De ahogy egyre jobban hozzászokott a szemem, kezdtem meglátni és észrevenni, felismerni a körülöttem lévő dolgokat. Ráébredtem, mi is ez az egész itt ezzel a bizonyos áramlás dologgal?! Hogyan értsem ezt a hatás-ellenhatást, a dolgok és gondolatok kölcsönös hatásának törvényszerűségét ebben a Földi világban?! És akkor megértettem, - legalább is így gondolom - az egésznek a lényegét.
Egy régi-régi mondás villant az eszembe: ......születésekor mindenkinek a tarisznyájában van a "Marsallbot"! Tehát, a kis lurkó, amint bele tud kukkantani ebbe a "tarisznyába", észreveszi ezt a különös mütyürt. Aki még nem felejtette el kifelé jövet, hogy ezt miért kapta, az hamar rájön, mire is kell ezt használni és hogyan! Aki viszont már nem emlékszik erre valamilyen okból, az vagy eldobja jó messzire, mondván: inkább rakott volna az öreg ebbe a szütyőbe szalonnát meg kenyeret! Nos nekik sem szalonna, sem kenyér nem maradt. Megint mások elrakták, azt mondván:..még nem tudom, ez mire, de valamikor valamire biztosan jó lesz! Ők a Földi létük valamelyik életszakaszában rájönnek, mit is kaptak annak idején, és ha tudják, hogy mit is akarnak igazán,akkor rájönnek a működésére is. Ez aktuálisan lefordítva nekem annyit jelentett, minden gyermek aki úton van a Földi világ felé, kapott egy a személyére beállított navigációs szettet.
Nevezhetjük ezt égi ajándéknak, útravalónak, de akár az "Isteni Részecskének" is, hiszen úgy gondolom Tőle kaptuk ezt a kütyüt. Nos, ez a készlet két darabból áll. Mind a kettő eredetileg nálam van. De csak az egyiket szoktuk eldobni, vagy elhagyni valahol. Ez a nem fizikai lényünkben van, vagy legalább is ott volt eredetileg! A másik szigorúan be van építve a fizikai lényem érzékelőinek valamelyikébe, valamely létfontosságú szervünkbe.
Tulajdonképpen mindkettő egyfajta jeladó és egyben vevő is, de amelyik bennünk van, az csak jelet fogni és csak egy irányba, a másik jeladó felé képes jelet küldeni. Tulajdonképpen ez az összetettebb funkciójú jeladó kormányozza a nekünk ideális irányba, a megfelelő áramlatba a vízíjárművünket, Ő adja meg a jelet, merre kell mennünk. Ezt a jelet érzékeli a mi belső jelfogón, k, és kér bennünket a helyes irány tartására.
Én már tudom, hogy az én belső jelfogóm a szívemben van. És azt is tudom, évekkel ezelőtt hol hagytam a jeladómat. Nemcsak hogy hol, de kinél?! Nálad hagytam Egyetlen Katám, és ez az én jelfogóm veszi a Nálad lévő jeladó párjának a hívását. Innen már egyenes az utam, a szívem veszi a jeleket és arra veszem az irányt, amerre Ő diktálja. Azt szokták mondani: "Ahol a szíved, ott a Hazád"! A szívem már tudja a jelből, hol Vagy, és hazavezet, Hozzád!!!
Most estig elbúcsúzom Életem Gyönyörű Párja.
Kezdek megint nagyon rosszul látni. Addig kérem szépen a társaidat odaát és az "Öregkorú Barátunkat", vigyázzanak Rád!
Örökké szerető párod: Feri
2013, Szeptember 06, Péntek, Naplóm Neked
2013, Szeptember 06, Péntek, Naplóm Neked
Drága Tündérlány, Életem Beragyogó Csillaga!
Ma és holnap, meg esetleg vasárnap is, kevesebbet fogok írni a szokottnál, mert mind a két szememen kötőhártya gyulladás van. De olyan, hogy kontaktlencse nélkül már szinte az orrommal gépelek, és sokszor úgy érzem, minden pillanatban szeretném lecsukni a szemeimet, és csak behunyt szemmel figyelném a belső hangokat. Reggel szabályszerűen fájt a szememnek a napsütés, a fény. A gyulladástól össze volt ragadva a szemem. Mosdás után csak homályos foltokat láttam, így a doktornénihez nem is tudtam elmenni. Remélem, hétfő délutánra már felszakadozik a szememre ereszkedett köd. Van itthon egy szemcsepp, ami segít egy nagyon kicsit, így most - ha nehezen is - de lepötyögöm ezeket a sorokat.
Azért annyit megemlítek, hogy megint hosszú éjszakánk volt. Igaz, csak a lelki szemeimmel "láttalak", mert a külső érzékelőim, pláne sötétben, maximálisan hasznavehetetlenek voltak, még jobban, mint most amikor írom e sorokat. Valamikor - érzésem szerint hajnaltájt - szerettem volna megnézni a karórámat, de amikor kitapogattam az olvasólámpám kapcsolóját, szabályosan elvakított a fény, és csak egy nagyon homályos foltot láttam az órámból, amit csak az asztalt kitapogatva találtam meg. Már megint kezd elhomályosodni a világ. Megyek és egy pár csepp gyógyszert csepegtetek a szemembe. Még szerencse, hogy bár homályosan, de látom a gépen az arcképedet, és még megtalálom a kedvenc CD anyagomat (Esther). Persze ezt csak hallgatni kell,látni nem muszáj.
Jó, sőt nagyon-nagyon jó, hogy érzem minden porcikámmal, itt Vagy velem, együtt rezdül velünk a világ. Most, hogy igazából alig látok, nem is vagyok kíváncsi a külvilágra, így teljes figyelmemmel Rád tudok koncentrálni. Nem vonja el semmi a figyelmemet, csak a gondolataimat kell időnként rövidebb gyeplőre fogni, mert hajlamosak nekilódulni, és az nem mindig hasznos.
Egyetlenem, Drága Katikám/
Most tényleg abbahagyom az írást, megyek lekezelni a szemeimet, és lecsukom őket.
Szépen kérem odaát a többieket, és az "Öregkorú" barátunkat, vigyázzanak Rád nagyon.
Örökké Szerelmes párod: Feri
Ma és holnap, meg esetleg vasárnap is, kevesebbet fogok írni a szokottnál, mert mind a két szememen kötőhártya gyulladás van. De olyan, hogy kontaktlencse nélkül már szinte az orrommal gépelek, és sokszor úgy érzem, minden pillanatban szeretném lecsukni a szemeimet, és csak behunyt szemmel figyelném a belső hangokat. Reggel szabályszerűen fájt a szememnek a napsütés, a fény. A gyulladástól össze volt ragadva a szemem. Mosdás után csak homályos foltokat láttam, így a doktornénihez nem is tudtam elmenni. Remélem, hétfő délutánra már felszakadozik a szememre ereszkedett köd. Van itthon egy szemcsepp, ami segít egy nagyon kicsit, így most - ha nehezen is - de lepötyögöm ezeket a sorokat.
Azért annyit megemlítek, hogy megint hosszú éjszakánk volt. Igaz, csak a lelki szemeimmel "láttalak", mert a külső érzékelőim, pláne sötétben, maximálisan hasznavehetetlenek voltak, még jobban, mint most amikor írom e sorokat. Valamikor - érzésem szerint hajnaltájt - szerettem volna megnézni a karórámat, de amikor kitapogattam az olvasólámpám kapcsolóját, szabályosan elvakított a fény, és csak egy nagyon homályos foltot láttam az órámból, amit csak az asztalt kitapogatva találtam meg. Már megint kezd elhomályosodni a világ. Megyek és egy pár csepp gyógyszert csepegtetek a szemembe. Még szerencse, hogy bár homályosan, de látom a gépen az arcképedet, és még megtalálom a kedvenc CD anyagomat (Esther). Persze ezt csak hallgatni kell,látni nem muszáj.
Jó, sőt nagyon-nagyon jó, hogy érzem minden porcikámmal, itt Vagy velem, együtt rezdül velünk a világ. Most, hogy igazából alig látok, nem is vagyok kíváncsi a külvilágra, így teljes figyelmemmel Rád tudok koncentrálni. Nem vonja el semmi a figyelmemet, csak a gondolataimat kell időnként rövidebb gyeplőre fogni, mert hajlamosak nekilódulni, és az nem mindig hasznos.
Egyetlenem, Drága Katikám/
Most tényleg abbahagyom az írást, megyek lekezelni a szemeimet, és lecsukom őket.
Szépen kérem odaát a többieket, és az "Öregkorú" barátunkat, vigyázzanak Rád nagyon.
Örökké Szerelmes párod: Feri
2013, Szeptember 05, Csütörtök, Naplóm Neked
2013, Szeptember 05, Csütörtök, Naplóm Neked
Egyetlen Szerelmem, Tündérkirálynőm!
Ma éjjel megint volt "kapcsoltam" műsor. Sajnos most reggel nem részesültem olyan élményben, mint tegnap. De azért szép napunk van, így szeptember elején. Most egy kicsit nehezebben írok, mert a jobb szememet valószínűleg kötőhártya gyulladás irritálja, és ki kellett vennem a kontaktlencsémet. Így most egy kissé féloldalasan látok. A biztonság kedvéért a bal szemlencsémet is megtisztítom, mert azzal is kezdek homályosan látni. SZolnoki és a Soproni utam előtt ez nem biztos, hogy jót jelent.
Megtisztítottam a bal szemlencsémet, így most viszonylag rendesen látok. Reggel a kutyagyerekkel volt egy aranyos esetem. Még tegnap este, viszonylag korán, úgy feküdtem le hallgatni az Esther Hicks Cd-t, hogy a kis szöszke tündér éppen nem nálam, hanem odaát, a gazdáinál tartózkodott. Amikor a CD befejeződött, elköszöntem Tőled (Fénykép a gépen), és lezártam a gépet. Mivel az anyagot is csukott szemmel, szinte hibernált állapotban hallgattam végig, a búcsú utáni lekapcsolás után, rögtön visszazuhantam a korábbi állapotomba.
De csak félálomban voltam, tudatom érzékelte a környezetemben lévő hangokat, de nem tudtam fizikailag reagálni rájuk. Egyszerűen nem érdekeltek. Így, ha nehezen is, de elaludtam. Viszont úgy emlékszem az álmomból, a kapcsolat hamar létrejött. Nos , ma reggel is ilyen állapotban voltam, hallottam a kis őrző-védőt, hogy bökdösi orrával a szobám ajtaját, sőt nyomatékosítandó a bejöveteli szándékát, még időnként jól neki is ugrott - hátha kinyílik - de én egy jó ideig képtelen voltam erőt venni magamon, hogy felkeljek és beengedjem. Ahogy odabotorkáltam kissé kómás állapotban az ajtóhoz, alig nyitottam ki résnyire, Ő már bevágódott mint egy kis golyó, és gyorsan elhelyezkedett az ágyamon. Én is visszafeküdtem még, ezért őlordsága befészkelte magát a karom és a vállam közé, s elszunnyadt nagy békésen. Így aludtunk még kb. kilencig.
Miután ha nem is könnyen, de magamhoz tértem, megcéloztam amúgy félvaksin a fürdőszobát, megmosakodtam, legyalultam a képes felemről a felesleges szőrzetet, röviden, egy kissé emberibb formát öltöttem. Ezek után már jöhetett a szokásos reggeli szertartás. Őméltósága élénk érdeklődése mellett vettem elő a hűtőből a kellékeket, majd amikor kezdtem az előkészítő hadműveletet, felállt két lábra, a mellső mancsaival megtámaszkodott a térdem magasságában, és kíváncsian szimatolt felfelé a pult irányába. Na persze, nem mutattam meg őnagyságának, mit készítettem fel oda. Hát megmutattam neki. Erre úgy gondolta, őkegyelmének most sürgős játszhatnékja van Milóval, a csodaszép cicával. Tisztára olyan mint egy kisgyerek. Ha kíváncsiságát kielégítetted, már rohan is a pajtásaival játszani. Bezzeg ahogy megérezte a friss pirítós, meg a rántotta illatát, már nem tágított mellőlem. Bár valami sült padlizsán illata is volt a levegőben, de tudta, ő olyant nem kap, mert attól áll a hátán a szőr.
Így esett, hogy ma reggel már nem pislogott szemrehányóan rám az elmaradt közös evészet miatt.
Most még előkészítem a holnapra szükséges irataimat, mert megyek a doktor "Nénihez", aki igazándiból akár még az unokám is lehetne. Ráadásul a keresztneve is olyan, mint az egyik lányunokámé. Egyébként egy nagyon helyes, kedves, fiatalasszony. Tehát ebédig elfoglalom magam, és közben Rólad álmodom ébren. Hiába na, szép az ! Pláne így "kettesben"!
Azután, hogy előkészítettem a szükséges papírokat, szememet pihentetendő, aludtam egy kicsit délután. De azért előtte megint meghallgattam Esrher Hicks CD anyagát, és így lelkileg felvértezve szundikáltam. Sajnos a mobilom megint belerondított az álmomba. Sógornőmnek közlési kényszere támadt, ami mindig vezetés közben tör rá. Mert unatkozik, és előtte kibeszélgette magát a csemetéjével, de még nem ért haza, így engem szórakoztatott, amíg a céljához nem ért. Mit mondjak?! Egy élmény az ilyen csevej. Viszont aggaszt a legidősebb fiam. Már több mint egy hónapja semmi hírem felőle. Akkor beszéltünk utoljára, és ez nem szokott jót jelenteni. Hollandia nem itt van a szomszédban, és én sem tudok máról holnapra odamenni hozzá.
Szóval, atyai szívem valami zűrt érez a csemete körül. De nagyon bízom benne, hogy felesleges az aggodalmam. Most megpróbálok fél szemmel írni, mert a jobb szemem - nevével ellentétben - rossz. Próbálkozhatok bármivel, erre bizony gyulladáscsökkentő kell. Holnap ezt is elintézem.
Amikor délután aluszkáltam egy kicsit, álmomban is Te jártál a fejemben. Azt gondolom, én vagyok az egész Univerzum legszerencsésebb és legboldogabb embere. Nekem adatott meg, hogy a nekem Legszebb, Leggyönyörűbb és Legragyogóbb Nőt szerethetem az egész Világmindenségben. Melletted a Föld legszebb virágjai csak sápadt, hervatag kórónak tűnnek. Mi kell még ettől több?! Ennél nagyobb boldogság Földi embernek nem is juthat az életében. Minden nap, minden órában, minden percben egyre szerelmesebb vagyok Beléd.
Ez már komplett őrület. De nagyon, nagyon jó és izgalmas őrület, ami ne is érjen véget soha!
Most búcsúzom Kedvesem, Tündérkirálynőm!
Holnap viszonylag korán szeretnék elindulni. Elalvás előtt megint meghallgatom a kedvencemet. Utána szem leolt, adás beindul, és máris jön a "KAPCSOLJUK A KEDVEST" című magánszám.
Katikám, Egyetlenem, Szerelmem!
Addig is vigyázzanak Rád a többiek odaát, meg az "Öregkorú" barátunk.
Ezerszer sok-sok millió csók: örökké hű párod, Feri
Ma éjjel megint volt "kapcsoltam" műsor. Sajnos most reggel nem részesültem olyan élményben, mint tegnap. De azért szép napunk van, így szeptember elején. Most egy kicsit nehezebben írok, mert a jobb szememet valószínűleg kötőhártya gyulladás irritálja, és ki kellett vennem a kontaktlencsémet. Így most egy kissé féloldalasan látok. A biztonság kedvéért a bal szemlencsémet is megtisztítom, mert azzal is kezdek homályosan látni. SZolnoki és a Soproni utam előtt ez nem biztos, hogy jót jelent.
Megtisztítottam a bal szemlencsémet, így most viszonylag rendesen látok. Reggel a kutyagyerekkel volt egy aranyos esetem. Még tegnap este, viszonylag korán, úgy feküdtem le hallgatni az Esther Hicks Cd-t, hogy a kis szöszke tündér éppen nem nálam, hanem odaát, a gazdáinál tartózkodott. Amikor a CD befejeződött, elköszöntem Tőled (Fénykép a gépen), és lezártam a gépet. Mivel az anyagot is csukott szemmel, szinte hibernált állapotban hallgattam végig, a búcsú utáni lekapcsolás után, rögtön visszazuhantam a korábbi állapotomba.
De csak félálomban voltam, tudatom érzékelte a környezetemben lévő hangokat, de nem tudtam fizikailag reagálni rájuk. Egyszerűen nem érdekeltek. Így, ha nehezen is, de elaludtam. Viszont úgy emlékszem az álmomból, a kapcsolat hamar létrejött. Nos , ma reggel is ilyen állapotban voltam, hallottam a kis őrző-védőt, hogy bökdösi orrával a szobám ajtaját, sőt nyomatékosítandó a bejöveteli szándékát, még időnként jól neki is ugrott - hátha kinyílik - de én egy jó ideig képtelen voltam erőt venni magamon, hogy felkeljek és beengedjem. Ahogy odabotorkáltam kissé kómás állapotban az ajtóhoz, alig nyitottam ki résnyire, Ő már bevágódott mint egy kis golyó, és gyorsan elhelyezkedett az ágyamon. Én is visszafeküdtem még, ezért őlordsága befészkelte magát a karom és a vállam közé, s elszunnyadt nagy békésen. Így aludtunk még kb. kilencig.
Miután ha nem is könnyen, de magamhoz tértem, megcéloztam amúgy félvaksin a fürdőszobát, megmosakodtam, legyalultam a képes felemről a felesleges szőrzetet, röviden, egy kissé emberibb formát öltöttem. Ezek után már jöhetett a szokásos reggeli szertartás. Őméltósága élénk érdeklődése mellett vettem elő a hűtőből a kellékeket, majd amikor kezdtem az előkészítő hadműveletet, felállt két lábra, a mellső mancsaival megtámaszkodott a térdem magasságában, és kíváncsian szimatolt felfelé a pult irányába. Na persze, nem mutattam meg őnagyságának, mit készítettem fel oda. Hát megmutattam neki. Erre úgy gondolta, őkegyelmének most sürgős játszhatnékja van Milóval, a csodaszép cicával. Tisztára olyan mint egy kisgyerek. Ha kíváncsiságát kielégítetted, már rohan is a pajtásaival játszani. Bezzeg ahogy megérezte a friss pirítós, meg a rántotta illatát, már nem tágított mellőlem. Bár valami sült padlizsán illata is volt a levegőben, de tudta, ő olyant nem kap, mert attól áll a hátán a szőr.
Így esett, hogy ma reggel már nem pislogott szemrehányóan rám az elmaradt közös evészet miatt.
Most még előkészítem a holnapra szükséges irataimat, mert megyek a doktor "Nénihez", aki igazándiból akár még az unokám is lehetne. Ráadásul a keresztneve is olyan, mint az egyik lányunokámé. Egyébként egy nagyon helyes, kedves, fiatalasszony. Tehát ebédig elfoglalom magam, és közben Rólad álmodom ébren. Hiába na, szép az ! Pláne így "kettesben"!
Azután, hogy előkészítettem a szükséges papírokat, szememet pihentetendő, aludtam egy kicsit délután. De azért előtte megint meghallgattam Esrher Hicks CD anyagát, és így lelkileg felvértezve szundikáltam. Sajnos a mobilom megint belerondított az álmomba. Sógornőmnek közlési kényszere támadt, ami mindig vezetés közben tör rá. Mert unatkozik, és előtte kibeszélgette magát a csemetéjével, de még nem ért haza, így engem szórakoztatott, amíg a céljához nem ért. Mit mondjak?! Egy élmény az ilyen csevej. Viszont aggaszt a legidősebb fiam. Már több mint egy hónapja semmi hírem felőle. Akkor beszéltünk utoljára, és ez nem szokott jót jelenteni. Hollandia nem itt van a szomszédban, és én sem tudok máról holnapra odamenni hozzá.
Szóval, atyai szívem valami zűrt érez a csemete körül. De nagyon bízom benne, hogy felesleges az aggodalmam. Most megpróbálok fél szemmel írni, mert a jobb szemem - nevével ellentétben - rossz. Próbálkozhatok bármivel, erre bizony gyulladáscsökkentő kell. Holnap ezt is elintézem.
Amikor délután aluszkáltam egy kicsit, álmomban is Te jártál a fejemben. Azt gondolom, én vagyok az egész Univerzum legszerencsésebb és legboldogabb embere. Nekem adatott meg, hogy a nekem Legszebb, Leggyönyörűbb és Legragyogóbb Nőt szerethetem az egész Világmindenségben. Melletted a Föld legszebb virágjai csak sápadt, hervatag kórónak tűnnek. Mi kell még ettől több?! Ennél nagyobb boldogság Földi embernek nem is juthat az életében. Minden nap, minden órában, minden percben egyre szerelmesebb vagyok Beléd.
Ez már komplett őrület. De nagyon, nagyon jó és izgalmas őrület, ami ne is érjen véget soha!
Most búcsúzom Kedvesem, Tündérkirálynőm!
Holnap viszonylag korán szeretnék elindulni. Elalvás előtt megint meghallgatom a kedvencemet. Utána szem leolt, adás beindul, és máris jön a "KAPCSOLJUK A KEDVEST" című magánszám.
Katikám, Egyetlenem, Szerelmem!
Addig is vigyázzanak Rád a többiek odaát, meg az "Öregkorú" barátunk.
Ezerszer sok-sok millió csók: örökké hű párod, Feri
2013, Szeptember 04, Szerda, Naplóm Neked
2013, Szeptember 04, Szerda, Naplóm Neked
Dárga Egyetlen Kedvesem, Szerelmem!
Az éjjel megint kifogástalanul működött a "privát csatornánk". Nem sokkal azután, hogy befejeztem az anyag hallgatását, már be is kapcsolt a drága. Nagyon jót beszélgettünk, de ami hajnalban történt álmomban, na arra most is - és egész álló nap - emlékszem. Tulajdonképpen nem is annyira hajnali, mint inkább már reggeli álom volt ez a csodálatos látomás. Ha ezt az álmot Te sugalltad, nagy huncut vagy. Még most is az élmények hatása alatt vagyok. Nagyon akarom, hogy ez - amikor itt lesz az ideje - megtörténjen. Hiszem, hogy így is lesz. Amikor felidézem magamban a látomásaimat, úgy nevetek, mint egy kamasz, és csak csóválom a fejem. Te nagyon is jól tudod, miről fecsegek most. De ez a Kettőnk titka. Ebből a csodálatos álomból sikerült is vagy fél tízkor magamhoz térnem, és még mindig hangosan nevetgélve az álombeli történeten, kivonultam a kutyatündérrel a fürdőszobába, mosakodni, borotválkozni, sőt még a torzonborz hajzatomat is rendbe szedtem. Amikor belenéztem a tükörbe, úgy állt szanaszét a hajam, mintha konnektorba nyúltam volna előtte. Ne nevess ki nagyon, kérlek szépen, de most is, ahogy írom e sorokat felidézem a "történteket", és ráz a kacagás. Nem is tudom, hogyan írjam le ezt az egészet. Illetve tudom. Sehogy,... ez a mi közös álmunk, és csak ránk tartozik.
Visszazökkenve a rendes kerékvágásba, miután végeztem a tisztálkodási műveleteimmel, kimentünk a "személyi testőrömmel" a kertbe sétálni. Ennek ürügyén szedtem egy jó nagy adagra való zöldsalátát, meg paradicsomot. Mit mondjak, a salátákat nagyon meg kellett mosnom, mert nagy ügyesen teleszórtam földdel, amikor tövestül kiszedtem őket. Na, elszórakoztam velük egy jó ideig, majd a salátás tálamba beleaprítottam egy pár fej paradicsom kíséretében, megszórtam az egészet fűszerekkel, öntöttem hozzá egy kis vizet, ecetet, és jól lezárva az egészet beköltöztettem a hűtőszekrénybe. Majd az ebédem fejedelmi kiegészítője lesz belőle. Még van egy pár őszibarackom is, így mi bajom lehet?! Vagyok, ahol vagyok.
És most ez a legjobb. Mert úgy sincs más, tehát jónak kell lennie. Mi van? Vagyok, ahol vagyok.
Ugye , hogy ez jó?! Na látod, ez az "édes élet", a Dolce Vita!!!
Úgy gondoltam, ma egy iciripicirivel hamarabb fogom elkészíteni az ebédet, mivel a reggelit most valahogy nem tartottam fontosnak. Annyira a reggeli "látomásom" hatása alatt voltam, hogy ez valahogy kimaradt.
Igazán most értettem meg a kis kedvencem csodálkozó pillantását. Amikor a saláta hadműveletből visszatértünk a "főhadiszállásunkra", a szobámba, kérdően nézett rám. Persze, a kis okos buksijában elraktározta, hogy általában a reggeli konyhai ténykedések után, rendszerint a megszokott közös eszem-iszom következik. De sehogyan sem értette, miért nem hozom a finomságokkal megpakolt tálat?
Na majd ebédkor kiengesztelem, legalábbis remélem megbocsájt nekem ezért a malőrért.
Hát ez most nem jött be igazán. Hiába melegítettem meg őlordsága adagját is, hiába tálaltam külön az ilyenkor szokásos tálkájába. Neki csak az jó, amit tőlem, a tenyeremből kap. Na most akkor ő eszik, én meg etetem. Azért ez így nem az igazi. Sürgősen leszoktatom erről a gyakorlatról. Azért nagy duzzogva az utolsónak kiszedett adagját hajlandó volt nagy kegyesen elfogyasztani. Huh!!!
Amikor végeztünk közösnek mondható étkünkkel, még leszedtem a maradék barackokat és most írás mellett eszegetek szép csendben.
Amikor - mint most is - bekapcsolom a gépet, mindig azzal kezdem, hogy az arcoddal szembenézek (persze, hiszen itt van a fényképed a gépen), és megsimogatlak. Egy pár napja figyeltem meg - bár lehet, ez csak káprázat - mintha mosolyognál, de ma egy különösen huncut mosolyt véltem felfedezni. Vajh, miért?! Nem is tudom. Talán Te már tudsz valamit? Nem csodálnám!
Na tessék, már fél kettő, és én nemhogy a déli, de még csak a reggeli elrendelt "méreg' adagomat sem vettem be. Most már mindegy, azért legalább a délit beszedem és betárazom a még hátralévőket. A nagy érzelmi hullámaim között ez úgy elsiklott, mint egy fürge kis halacska. Most elmegyek tájékozódni a "sógornőm" részére. A tegnapi akciójának az lett az eredménye, hogy a nagybeteg keresztmama részére - ha a néni már kórházba nem akar befeküdni - legalább egy "Hospice" elhelyezést kellene kieszközölni. Ennek az idős hölgynek volt szerencsém megnézni a legutóbbi CT leletét, és sajnos semmi jóval nem kecsegtet a vizsgálat eredménye.
Ez egy ronda, progresszív terjeszkedést mutató rosszindulatú daganat képét mutatja a tüdőben.
A következmény világos, általában ez a Földi lét közelgő vége. És az örökösök színre lépnek.
Jelesül, a sógornőm, és fia című kettős előadása következik. Na mindegy. A lényeg, hogy a lovagjára váró hölgyemény irtózik minden orvossal, halállal és egyéb hasonló dolgokkal foglalkozni, így hát megnézem, mit tehetek "Hospice" elhelyezés ügyben. Jó, Igazad van, ez az ő dolga, de hát a segítő szándék sem kutya. És Hidd el, az ilyen apró dolgoktól még nem feledkezem meg a mi "ügyünkről". Az a legfontosabb.
Drágám, Tengerkék szemű Szép Tündérem!
A sógornőm kérésének eleget téve, az illetékesektől már meg is jött a válasz. Úgy néz ki, hogy az idős hölgy "Hospice" ügye rendeződik.Én pedig most elmegyek a vacsorám ügyében intézkedni, utána megint a - most már szinte kötelező - Esther Hicks CD meghallgatása szundi előtt, majd a "kapcsoljuk privát vonalunkat" című népszerű éjszakai műsorunk következik.
Drága Egyetlenem, addig is vigyázzanak Rád odaát a többiek, és az "Öregkorú" barátunk.
Sok-Sok Szerelmes csók és ölelés: hűséges párodtól, Feritől
Az éjjel megint kifogástalanul működött a "privát csatornánk". Nem sokkal azután, hogy befejeztem az anyag hallgatását, már be is kapcsolt a drága. Nagyon jót beszélgettünk, de ami hajnalban történt álmomban, na arra most is - és egész álló nap - emlékszem. Tulajdonképpen nem is annyira hajnali, mint inkább már reggeli álom volt ez a csodálatos látomás. Ha ezt az álmot Te sugalltad, nagy huncut vagy. Még most is az élmények hatása alatt vagyok. Nagyon akarom, hogy ez - amikor itt lesz az ideje - megtörténjen. Hiszem, hogy így is lesz. Amikor felidézem magamban a látomásaimat, úgy nevetek, mint egy kamasz, és csak csóválom a fejem. Te nagyon is jól tudod, miről fecsegek most. De ez a Kettőnk titka. Ebből a csodálatos álomból sikerült is vagy fél tízkor magamhoz térnem, és még mindig hangosan nevetgélve az álombeli történeten, kivonultam a kutyatündérrel a fürdőszobába, mosakodni, borotválkozni, sőt még a torzonborz hajzatomat is rendbe szedtem. Amikor belenéztem a tükörbe, úgy állt szanaszét a hajam, mintha konnektorba nyúltam volna előtte. Ne nevess ki nagyon, kérlek szépen, de most is, ahogy írom e sorokat felidézem a "történteket", és ráz a kacagás. Nem is tudom, hogyan írjam le ezt az egészet. Illetve tudom. Sehogy,... ez a mi közös álmunk, és csak ránk tartozik.
Visszazökkenve a rendes kerékvágásba, miután végeztem a tisztálkodási műveleteimmel, kimentünk a "személyi testőrömmel" a kertbe sétálni. Ennek ürügyén szedtem egy jó nagy adagra való zöldsalátát, meg paradicsomot. Mit mondjak, a salátákat nagyon meg kellett mosnom, mert nagy ügyesen teleszórtam földdel, amikor tövestül kiszedtem őket. Na, elszórakoztam velük egy jó ideig, majd a salátás tálamba beleaprítottam egy pár fej paradicsom kíséretében, megszórtam az egészet fűszerekkel, öntöttem hozzá egy kis vizet, ecetet, és jól lezárva az egészet beköltöztettem a hűtőszekrénybe. Majd az ebédem fejedelmi kiegészítője lesz belőle. Még van egy pár őszibarackom is, így mi bajom lehet?! Vagyok, ahol vagyok.
És most ez a legjobb. Mert úgy sincs más, tehát jónak kell lennie. Mi van? Vagyok, ahol vagyok.
Ugye , hogy ez jó?! Na látod, ez az "édes élet", a Dolce Vita!!!
Úgy gondoltam, ma egy iciripicirivel hamarabb fogom elkészíteni az ebédet, mivel a reggelit most valahogy nem tartottam fontosnak. Annyira a reggeli "látomásom" hatása alatt voltam, hogy ez valahogy kimaradt.
Igazán most értettem meg a kis kedvencem csodálkozó pillantását. Amikor a saláta hadműveletből visszatértünk a "főhadiszállásunkra", a szobámba, kérdően nézett rám. Persze, a kis okos buksijában elraktározta, hogy általában a reggeli konyhai ténykedések után, rendszerint a megszokott közös eszem-iszom következik. De sehogyan sem értette, miért nem hozom a finomságokkal megpakolt tálat?
Na majd ebédkor kiengesztelem, legalábbis remélem megbocsájt nekem ezért a malőrért.
Hát ez most nem jött be igazán. Hiába melegítettem meg őlordsága adagját is, hiába tálaltam külön az ilyenkor szokásos tálkájába. Neki csak az jó, amit tőlem, a tenyeremből kap. Na most akkor ő eszik, én meg etetem. Azért ez így nem az igazi. Sürgősen leszoktatom erről a gyakorlatról. Azért nagy duzzogva az utolsónak kiszedett adagját hajlandó volt nagy kegyesen elfogyasztani. Huh!!!
Amikor végeztünk közösnek mondható étkünkkel, még leszedtem a maradék barackokat és most írás mellett eszegetek szép csendben.
Amikor - mint most is - bekapcsolom a gépet, mindig azzal kezdem, hogy az arcoddal szembenézek (persze, hiszen itt van a fényképed a gépen), és megsimogatlak. Egy pár napja figyeltem meg - bár lehet, ez csak káprázat - mintha mosolyognál, de ma egy különösen huncut mosolyt véltem felfedezni. Vajh, miért?! Nem is tudom. Talán Te már tudsz valamit? Nem csodálnám!
Na tessék, már fél kettő, és én nemhogy a déli, de még csak a reggeli elrendelt "méreg' adagomat sem vettem be. Most már mindegy, azért legalább a délit beszedem és betárazom a még hátralévőket. A nagy érzelmi hullámaim között ez úgy elsiklott, mint egy fürge kis halacska. Most elmegyek tájékozódni a "sógornőm" részére. A tegnapi akciójának az lett az eredménye, hogy a nagybeteg keresztmama részére - ha a néni már kórházba nem akar befeküdni - legalább egy "Hospice" elhelyezést kellene kieszközölni. Ennek az idős hölgynek volt szerencsém megnézni a legutóbbi CT leletét, és sajnos semmi jóval nem kecsegtet a vizsgálat eredménye.
Ez egy ronda, progresszív terjeszkedést mutató rosszindulatú daganat képét mutatja a tüdőben.
A következmény világos, általában ez a Földi lét közelgő vége. És az örökösök színre lépnek.
Jelesül, a sógornőm, és fia című kettős előadása következik. Na mindegy. A lényeg, hogy a lovagjára váró hölgyemény irtózik minden orvossal, halállal és egyéb hasonló dolgokkal foglalkozni, így hát megnézem, mit tehetek "Hospice" elhelyezés ügyben. Jó, Igazad van, ez az ő dolga, de hát a segítő szándék sem kutya. És Hidd el, az ilyen apró dolgoktól még nem feledkezem meg a mi "ügyünkről". Az a legfontosabb.
Drágám, Tengerkék szemű Szép Tündérem!
A sógornőm kérésének eleget téve, az illetékesektől már meg is jött a válasz. Úgy néz ki, hogy az idős hölgy "Hospice" ügye rendeződik.Én pedig most elmegyek a vacsorám ügyében intézkedni, utána megint a - most már szinte kötelező - Esther Hicks CD meghallgatása szundi előtt, majd a "kapcsoljuk privát vonalunkat" című népszerű éjszakai műsorunk következik.
Drága Egyetlenem, addig is vigyázzanak Rád odaát a többiek, és az "Öregkorú" barátunk.
Sok-Sok Szerelmes csók és ölelés: hűséges párodtól, Feritől
Feliratkozás:
Bejegyzések (Atom)