2013. szeptember 30., hétfő

2013, Szeptember 30, Hétfő, Naplóm Neked

Szépséges Gyönyörű Szerelmem!

Ma reggel a doktornéni megvizsgált, megkérdezte, hogy vagyok, és én az igazsághoz híven elmondtam neki a tegnapi parkbéli sétám közben tapasztalt negatív élményeimet. Csak hogy tudd, úgy ötven méter megtétele után mindig meg kellett álljak egy kis szusszanásra. Valahogy túl hamar elfogyott a levegőm, és időnként egy nyomást érzek a mellkasomban, ahol a koszorúérbe tágítás okán elhelyezték az öt stentet. De az később egy kis pihenés után máskor is el szokott múlni, viszont ezt a tompa nyomást most is érzem, miközben írom a Naplónkat. Persze az is igaz, hogy ha orvosi segítségért rohangálok, akkor nem tudok átmenni a "Hídon", és akkor hogyan találkozunk?! 

Nem engedett le az adjunktusnő az ebédlőbe sem reggelizni, sem ebédelni. Fölhozatta az adagokat. Ám a "bajban" nem voltam egyedül. Rosszullétre panaszkodott a szobatársam is. Őt most el is vitték valahová - egy külső szakrendelőbe - mert folyton emlegette, hogy " térképeket lát a szeme előtt", azaz némelykor különböző kis karikák ugrálása zavarja meg a látását.,  Meg gyengének érzi magát, és egyébként  is általánosságban szarul van. 
Bocsánat, ezt most szó szerint tőle idéztem.

Megnéztem egy mentálhigiénés szakvéleményét is, amit korábban készítettek róla. Közepesen súlyos szorongásos depresszióval kezelték és ma is kap erre kedély javítókat. Mondtam is neki, hogy túl sokat emészti olyan dolgokon magát, amire semmilyen ráhatása nincs, éjjel nem forgolódni, hanem aludnia kellene. Ahogy figyelem a különböző reakcióit, úgy látom laikus szemmel, a szobatársam nem is kicsit egy hipochonder és annyira beleéli magát abba a tudatba, hogy ő nagyon beteg, hogy előbb-utóbb tényleg azzá válik. Ebből a lelkiállapotából egy pszichiáter
talán kitudná rángatni. Persze kérdés, ő ezt mennyire akarja, hiszen ha otthon mindenki pátyolgatja, mint  "szegény nagybeteg férjem/apámuramat", akkor nem biztos, hogy erről a szerepről szívesen lemondana. Mindegy, ezzel neki kell megküzdenie, ez a feladata.

Tőlem is vettek vért, ultrahangozott, készítettek, megállapították, hogy a "szerkezet" már nem teljesen tökéletes, de ezt már tudtam. Most kíváncsi vagyok az adjunktusnő véleményére az eddigi leletek alapján, és remélem vacsorázni leenged az étterembe. A doktornéni öt és hat között jött is, de erről nem ejtett szót. Ami újdonság, az hogy holnap megmérik a súlyomat, és ha gyarapodás van, akkor a vízhajtót egy ideig infúzióban kapom. 

Egyébként lementem vacsorázni az étterembe a hölgyekhez, pedig egy adagot már kora este felhoztak a szobába. Gombapörkölt tarhonyával, nagyon finom volt, ezért másodszor is nagy kedvvel ettem meg. Ráadásul a hölgyek közül kettő olyan rendes volt, hogy a reggeli adagomat is felhozta, s mivel a pincérek is felhoztak egy adag reggelit, így már két adag reggelim volt, amikből az egyiket elraktam a hűtőbe ínséges időkre. Holnap délelőtt az egyik asztaltársam aki a jobb felemnél ül, holnap hazamegy a férjével. Egy nagyon szimpatikus hölgy, és művelt, okos, nem nagyképű. Az asztaltársaságunkból négyen voltunk, akik viszonylag jó emberi kapcsolatba kerültünk. Remélem az új  asztaltársunk is be tud majd illeszkedni közénk.

Drága Egyetlen Szerelmem, Katikám Édes!
Most zárom mai írásomat és az éjszakai   "találkozásunkig" elbúcsúzom. Kérem "Öregkorú barátunkat" és a többieket odaát, hogy addig vigyázzanak Rád!

Milliószor millió csókkal kívánok Neked nagyon jó éjszakát .hűséges párod, Feri

Nincsenek megjegyzések:

Megjegyzés küldése