Egyetlen Gyönyörűszemű Szerelmem, Katikám!
Ne haragudj rám azért, mert szombaton semmit nem írtam. Ennek két oka van. Az egyik sajnos nekem róható fel. Az internet hihetetlen betöltési lassúsága nagyon megnehezítette a dolgomat, és a magánlevelezéseimmel nagyon elszúrtam az időt. Mint utóbb kiderült, teljesen feleslegesen. Helyette nyugodtan megírhattam volna a tegnapi Naplónkat. Ráadásul az internet lassúsága miatti bosszankodásom odáig fajult, hogy kezdtem igen csúnya stílusban beszélni nagyon sok esetben, ami teljes egészében helytelen. És nem akarom túlmagyarázni a bizonyítványomat, de úgy érzem, a negatív viselkedésem még mindig a szeptember 11-12 közötti - a sógornőm házában töltött két nap - időszak következménye. Ha ez így van, elég nehezen heverem ki az akkori rossz élményeimet. Most nagyon érzem a hiányát annak, hogy Esther Hicks anyagát az utóbbi időkben nem hallgattam meg. Ma délután megpróbálom, ha az internet betöltés is úgy akarja. Visszatérve a tegnapi nap eseményeihez, illetve eseménytelenségéhez, sajnos a bőségszarut szorongató csalfa nőszemély - Fortuna - ismét alaposan mellélőt. Az ötből egy számot sem talált el. Kissé félrehord a célzókészüléke. Még van három lehetősége.
Ezen kívül egy érdemleges esemény történt. Jöttünk fel a parkból, és a lépcsőt választottam a felvonó helyett, amikor nagy kiabálást hallottam a lépcsőházból. Valaki nagyon kiabált segítségért a nővéreknek. Nosza, igyekeztem én is felfelé, talán én is tudnék segíteni. Hát látom ám, hogy a mi folyosónk egyik beutalt betege csücsül a hátsó felén a lépcsőn és innen harsog a segélykérés, de már négy nővér és egy ügyeletes orvosnő próbálta megállapítani, mi és hogyan történt, van-e szükség orvosi segítségre. Ahogy odaértem hozzájuk, már két méterről éreztem az italszagot. Mondanom sem kell, az egyébként nehéz járású, mozgásában erősen korlátozott jóember - ittléte idején immár másodszor - az egyik közeli vendéglőben szépen leitta magát, és a liftből kijőve nem a folyosónk felé vette az irányt, hanem ellenkezőleg a lépcsőkhöz egy kerekes járássegítő bevásárlókocsinak és ülőkének is használható segédeszközzel, amit vízszintes terepen elvileg jól lehet használni - még fék is van rajta - és ha elfárad a delikvens, még az ülőkerészt is használhatja pihenésként.
Nos ezzel a szerkentyűvel egyenesen nekiindult a lefelé menő lépcsőkarnak, ott azután megcsúszott a segédeszköz, a "jóember" meg nemes egyszerűséggel a fenekére huppant. És mivel nem volt kipárnázva a lépcsőfok, a meglepetés és az ütődés ereje következtében sajgott a hátsó fele. Az orvosnőnek és a nővérkéknek nem kevés vesződségükbe került a delikvenst egy kerekesszékbe beemelni, mert a saját lábán nem tudott megállni. Az mindenesetre furcsa volt számomra, hogy a nem éppen szalonspicces állapotát nem róták fel neki. Hallottam már olyan esetről, amikor egy "beteget" hasonló okok miatt rövid úton eltanácsoltak egy hasonló intézményből. Talán vele szemben is így kellett volna eljárni. Persze vannak ebből a "betegtípusból" szép számmal. Az egyik asztaltársam, egy nem túl magas hölgy, éppen egy mázsa és le kellene fogynia mert a szíve nem bírja ezt a nagytömegű testet. Így hát a doktorok diétát írtak számára elő. A szóbanforgó hölgy ezzel szemben tömi magába az ételeket és pótlásként még vesz egy nagy mennyiségű ennivalót a város élelmiszer üzleteiben. Magyarul ő is nagy ívben fütyül az orvosok előírásaira. Ezeknek az embereknek nem itt volna a helyük.
Visszatérve a mai napra, ebéd előtt kipróbáltam, hogyan töltődik be az Esther anyag a laptopba. Hát meg kell mondjam, nagyon lassan, de a lényeg, hogy meg tudtam hallgatni. Este lefekvés előtt megint megpróbálom.Miután meghallgattam az anyagot, lementem az étterembe ebédelni és jól belaktam. Utána beszélgettünk egy kicsit a hallban az asztaltársaimmal, azután elmentem a parkba sétálni. Úgy negyed négy körül értem vissza, és most körmölöm a Naplónkat. De délután egy kicsit le kell feküdnöm, mert már nagyon fáj a hátam. Most negyed öt van, lepihenek egy órányit, és talán megnyugszik a hátam.
Drága Kicsim, Egyetlen Szerelmem!
A Te hűséges és szerelmes párod egy nagy balfék. Ahelyett hogy délután lefeküdtem volna, nekiálltam a tegnapi kórházi eseményről egy cikket írni. Kotlottam is rajta vagy két órát egy ritka kényelmetlen kisméretű és rosszul formatervezett kisméretű, kényelmetlen karosszékben. Mire elkészültem, teljesen bemerevedett a hátam. Most fekszem az ágyon, és megpróbálok olyan helyzetet felvenni, hogy megpihenhessen az egész gerincem. De örülök, hogy sikerült a cikket megírnom és felraktam a Facebookra is. Azt mondta a szobatársam amikor elolvasta, hogy szerinte jól van megírva. Remélem, másnak is tetszeni fog.
Szépséges Istennőm, Gyönyörű Tündérkirálynőm!
Most mára abbahagyom a Naplónk írását. Szeretnék este megint "beszélgetni" Veled a saját vonalunkon.
Addig kérem "Öregkorú barátunkat" és a többieket ott a túloldalon, vigyázzanak Rád!
A Te hűséges,és örökké szerelmes párod, Feri
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése