2013, Augusztus 15, Csütörtök, Naplóm Neked
Drága Egyetlenem, Imádott Szerelmem!
Ma kora hajnalban megint tudtunk beszélgetni a mi külön "lelki frekvenciánkon". Hála az "Öregkorúnak", ebbe nincs beleszólása a magyar médiahatóságnak. Sokszor visszapörgettem magamban azt a végzetes napot, amikor olyan ostobán véget ért a mi akkori románcunk. Elmerengtem, vajon mi lett volna, ha ott a közért kellős közepén elküldöm az anyám által a nyakamra ültetett "kis kolléganőjét" és a közönség előtt közlöm vele, takarodjon úgy, hogy mire hazaérek, a nyoma sem maradjon, eléd meg mindenki előtt letérdelek, és ott helyben megkérem a kezed.
Igen, ezt kellett volna tennem. Ha igent mondasz, én vagyok a Föld legboldogabb embere, ha nem, nőtlenségi és szüzességi fogadalmat teszek a hátralévő életem idejére, az biztos, mert akkor Utánad nem kellett volna senki.
De akkor és ott elmulasztottam életem legnagyobb és legmeghatározóbb lépését, és maradt, aminek most fizetem meg az árát. Ez a gondolat jó ideje motoszkál bennem, sokszor egy sötét szobában, amikor egymagam vagyok, számot vetek eddigi életem hatalmas baklövéseivel, és azzal a kevés jónak mondható tettemmel, ami egészében jellemezte egész pályámat. Tudod jól, valamikor festő szerettem volna lenni, és az egész világot színekben láttam, oly annyira, hogy később, amikor Te már a "Híd" túloldalán voltál, még akkor is a nőideálom színeiben Te voltál benne minden ecsetvonásomban.
És most itt trónolsz a lelkemben, az összes rezdülésemben, és már nem is a lelkem legmélyén, hanem kitöltöd minden atomnyi részemet, Veled alszom el, Veled álmodom, Veled beszélgetek az éj lelki hullámain, és Veled ébredek. Inspirálsz, energiát adsz, és időnként elszomorítasz, mert ha az én eddigi haszontalan életemre gondolok, mindig felteszem a kérdést, miért Neked kellett átmenned, miért én maradtam itt?! De azt hiszem, sejtem az "Öregkorú" válaszát, így büntet a vétkeim miatt, és ez van rám kiosztva. Ma ilyen lelkizős napom napom van, ami tulajdonképpen nem baj, csak az "itt és most" című lényeges dolgokról ne vonja el a figyelmemet az esetlegesen túlzott befelé fordulás.
Lehet, hogy most egy okosnak tűnő lépést tettem. Van itt a neten egy nyelvtanulási szakértő, akinek a módszerét félig már elolvastam, izgalmas és jónak tűnő magyarázatokkal, tanácsokkal. Azt gondolom, ha komolyan érdekel valami, akkor foglalkozni kell vele, de napi rendszerességgel, és mivel a Mi ügyünk is módfelett érdekel, most a következő pár percben Írni fogok a Chichesteri Egyetem e-mail fiókjába is, Németh László ügyében.
Megírtam az újabb megkereső levelet a Chichesteri colegge-nek, remélem hamarosan választ kapok rá. Szeretném felvenni mihamarabb Németh Lászlóval a kapcsolatot, hátha ketten előbbre jutunk, mert ahogy észrevettem, tulajdonképpen közös a célunk. Zolinak meg tegnap írtam, hogy legalább szeptember 16-án legkésőbb szeretnék lejutni Szolnok-Szandaszőlősre, az emlékparkba.
Persze neki is van egy szintén Katalin nevű "barátnője", akitől nagyban függ Zoli programja, de ha nem tud levinni, elmegyek oda távolsági busszal, vagy bármivel. Szeretném ezt a napot ott tölteni, bár tulajdonképpen itt Vagy mindig bennem, velem Szerelmem.
Kicsinyke őrző-védő aranyszőke barátomról ma még nem is írtam. Egy nagy rafinált zsivány, de tulajdonképpen én rontottam el, mert hozzászoktattam, hogy amit és amikor én eszem, akkor az a világ legtermészetesebb dolga, hogy Ő is velem reggelizik, ebédel és vacsorázik. Tulajdonképpen majdnem mindegy, mi az, lényeg, hogy én egyem, és akkor őkegyelmének is meg kell kóstolnia. De ha az a valami egyszer nem ízlett neki, akkor legközelebb lefitymálóan elfordítja a buksiját. Mindegy, Ő akkor is egy kis kutyatündér. Ő a titkos üzenetek hordozója. Miközben ezeket a sorokat rovom, Vangelis - egy remek zeneszerző - relaxáló zenéje szól a fülhallgatómban, és Rád gondolok, mint mindig. De most mára lassan befejezem az én kis Naplóírásomat Neked, mert egyre kevesebb a természetes fény, és kezdem nem találni a betűket.
Drága Gyönyörű Egyetlenem, Csodaszép Szerelmem, vigyázzanak rád az "Öregkorú" angyalai.
Remélem, az éjszaka "lelki hullámhosszán" még találkozunk.
Ezerszer millió csók: Feri
Ma kora hajnalban megint tudtunk beszélgetni a mi külön "lelki frekvenciánkon". Hála az "Öregkorúnak", ebbe nincs beleszólása a magyar médiahatóságnak. Sokszor visszapörgettem magamban azt a végzetes napot, amikor olyan ostobán véget ért a mi akkori románcunk. Elmerengtem, vajon mi lett volna, ha ott a közért kellős közepén elküldöm az anyám által a nyakamra ültetett "kis kolléganőjét" és a közönség előtt közlöm vele, takarodjon úgy, hogy mire hazaérek, a nyoma sem maradjon, eléd meg mindenki előtt letérdelek, és ott helyben megkérem a kezed.
Igen, ezt kellett volna tennem. Ha igent mondasz, én vagyok a Föld legboldogabb embere, ha nem, nőtlenségi és szüzességi fogadalmat teszek a hátralévő életem idejére, az biztos, mert akkor Utánad nem kellett volna senki.
De akkor és ott elmulasztottam életem legnagyobb és legmeghatározóbb lépését, és maradt, aminek most fizetem meg az árát. Ez a gondolat jó ideje motoszkál bennem, sokszor egy sötét szobában, amikor egymagam vagyok, számot vetek eddigi életem hatalmas baklövéseivel, és azzal a kevés jónak mondható tettemmel, ami egészében jellemezte egész pályámat. Tudod jól, valamikor festő szerettem volna lenni, és az egész világot színekben láttam, oly annyira, hogy később, amikor Te már a "Híd" túloldalán voltál, még akkor is a nőideálom színeiben Te voltál benne minden ecsetvonásomban.
És most itt trónolsz a lelkemben, az összes rezdülésemben, és már nem is a lelkem legmélyén, hanem kitöltöd minden atomnyi részemet, Veled alszom el, Veled álmodom, Veled beszélgetek az éj lelki hullámain, és Veled ébredek. Inspirálsz, energiát adsz, és időnként elszomorítasz, mert ha az én eddigi haszontalan életemre gondolok, mindig felteszem a kérdést, miért Neked kellett átmenned, miért én maradtam itt?! De azt hiszem, sejtem az "Öregkorú" válaszát, így büntet a vétkeim miatt, és ez van rám kiosztva. Ma ilyen lelkizős napom napom van, ami tulajdonképpen nem baj, csak az "itt és most" című lényeges dolgokról ne vonja el a figyelmemet az esetlegesen túlzott befelé fordulás.
Lehet, hogy most egy okosnak tűnő lépést tettem. Van itt a neten egy nyelvtanulási szakértő, akinek a módszerét félig már elolvastam, izgalmas és jónak tűnő magyarázatokkal, tanácsokkal. Azt gondolom, ha komolyan érdekel valami, akkor foglalkozni kell vele, de napi rendszerességgel, és mivel a Mi ügyünk is módfelett érdekel, most a következő pár percben Írni fogok a Chichesteri Egyetem e-mail fiókjába is, Németh László ügyében.
Megírtam az újabb megkereső levelet a Chichesteri colegge-nek, remélem hamarosan választ kapok rá. Szeretném felvenni mihamarabb Németh Lászlóval a kapcsolatot, hátha ketten előbbre jutunk, mert ahogy észrevettem, tulajdonképpen közös a célunk. Zolinak meg tegnap írtam, hogy legalább szeptember 16-án legkésőbb szeretnék lejutni Szolnok-Szandaszőlősre, az emlékparkba.
Persze neki is van egy szintén Katalin nevű "barátnője", akitől nagyban függ Zoli programja, de ha nem tud levinni, elmegyek oda távolsági busszal, vagy bármivel. Szeretném ezt a napot ott tölteni, bár tulajdonképpen itt Vagy mindig bennem, velem Szerelmem.
Kicsinyke őrző-védő aranyszőke barátomról ma még nem is írtam. Egy nagy rafinált zsivány, de tulajdonképpen én rontottam el, mert hozzászoktattam, hogy amit és amikor én eszem, akkor az a világ legtermészetesebb dolga, hogy Ő is velem reggelizik, ebédel és vacsorázik. Tulajdonképpen majdnem mindegy, mi az, lényeg, hogy én egyem, és akkor őkegyelmének is meg kell kóstolnia. De ha az a valami egyszer nem ízlett neki, akkor legközelebb lefitymálóan elfordítja a buksiját. Mindegy, Ő akkor is egy kis kutyatündér. Ő a titkos üzenetek hordozója. Miközben ezeket a sorokat rovom, Vangelis - egy remek zeneszerző - relaxáló zenéje szól a fülhallgatómban, és Rád gondolok, mint mindig. De most mára lassan befejezem az én kis Naplóírásomat Neked, mert egyre kevesebb a természetes fény, és kezdem nem találni a betűket.
Drága Gyönyörű Egyetlenem, Csodaszép Szerelmem, vigyázzanak rád az "Öregkorú" angyalai.
Remélem, az éjszaka "lelki hullámhosszán" még találkozunk.
Ezerszer millió csók: Feri
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése