2013, Szeptember 05, Csütörtök, Naplóm Neked
Egyetlen Szerelmem, Tündérkirálynőm!
Ma éjjel megint volt "kapcsoltam" műsor. Sajnos most reggel nem részesültem olyan élményben, mint tegnap. De azért szép napunk van, így szeptember elején. Most egy kicsit nehezebben írok, mert a jobb szememet valószínűleg kötőhártya gyulladás irritálja, és ki kellett vennem a kontaktlencsémet. Így most egy kissé féloldalasan látok. A biztonság kedvéért a bal szemlencsémet is megtisztítom, mert azzal is kezdek homályosan látni. SZolnoki és a Soproni utam előtt ez nem biztos, hogy jót jelent.
Megtisztítottam a bal szemlencsémet, így most viszonylag rendesen látok. Reggel a kutyagyerekkel volt egy aranyos esetem. Még tegnap este, viszonylag korán, úgy feküdtem le hallgatni az Esther Hicks Cd-t, hogy a kis szöszke tündér éppen nem nálam, hanem odaát, a gazdáinál tartózkodott. Amikor a CD befejeződött, elköszöntem Tőled (Fénykép a gépen), és lezártam a gépet. Mivel az anyagot is csukott szemmel, szinte hibernált állapotban hallgattam végig, a búcsú utáni lekapcsolás után, rögtön visszazuhantam a korábbi állapotomba.
De csak félálomban voltam, tudatom érzékelte a környezetemben lévő hangokat, de nem tudtam fizikailag reagálni rájuk. Egyszerűen nem érdekeltek. Így, ha nehezen is, de elaludtam. Viszont úgy emlékszem az álmomból, a kapcsolat hamar létrejött. Nos , ma reggel is ilyen állapotban voltam, hallottam a kis őrző-védőt, hogy bökdösi orrával a szobám ajtaját, sőt nyomatékosítandó a bejöveteli szándékát, még időnként jól neki is ugrott - hátha kinyílik - de én egy jó ideig képtelen voltam erőt venni magamon, hogy felkeljek és beengedjem. Ahogy odabotorkáltam kissé kómás állapotban az ajtóhoz, alig nyitottam ki résnyire, Ő már bevágódott mint egy kis golyó, és gyorsan elhelyezkedett az ágyamon. Én is visszafeküdtem még, ezért őlordsága befészkelte magát a karom és a vállam közé, s elszunnyadt nagy békésen. Így aludtunk még kb. kilencig.
Miután ha nem is könnyen, de magamhoz tértem, megcéloztam amúgy félvaksin a fürdőszobát, megmosakodtam, legyalultam a képes felemről a felesleges szőrzetet, röviden, egy kissé emberibb formát öltöttem. Ezek után már jöhetett a szokásos reggeli szertartás. Őméltósága élénk érdeklődése mellett vettem elő a hűtőből a kellékeket, majd amikor kezdtem az előkészítő hadműveletet, felállt két lábra, a mellső mancsaival megtámaszkodott a térdem magasságában, és kíváncsian szimatolt felfelé a pult irányába. Na persze, nem mutattam meg őnagyságának, mit készítettem fel oda. Hát megmutattam neki. Erre úgy gondolta, őkegyelmének most sürgős játszhatnékja van Milóval, a csodaszép cicával. Tisztára olyan mint egy kisgyerek. Ha kíváncsiságát kielégítetted, már rohan is a pajtásaival játszani. Bezzeg ahogy megérezte a friss pirítós, meg a rántotta illatát, már nem tágított mellőlem. Bár valami sült padlizsán illata is volt a levegőben, de tudta, ő olyant nem kap, mert attól áll a hátán a szőr.
Így esett, hogy ma reggel már nem pislogott szemrehányóan rám az elmaradt közös evészet miatt.
Most még előkészítem a holnapra szükséges irataimat, mert megyek a doktor "Nénihez", aki igazándiból akár még az unokám is lehetne. Ráadásul a keresztneve is olyan, mint az egyik lányunokámé. Egyébként egy nagyon helyes, kedves, fiatalasszony. Tehát ebédig elfoglalom magam, és közben Rólad álmodom ébren. Hiába na, szép az ! Pláne így "kettesben"!
Azután, hogy előkészítettem a szükséges papírokat, szememet pihentetendő, aludtam egy kicsit délután. De azért előtte megint meghallgattam Esrher Hicks CD anyagát, és így lelkileg felvértezve szundikáltam. Sajnos a mobilom megint belerondított az álmomba. Sógornőmnek közlési kényszere támadt, ami mindig vezetés közben tör rá. Mert unatkozik, és előtte kibeszélgette magát a csemetéjével, de még nem ért haza, így engem szórakoztatott, amíg a céljához nem ért. Mit mondjak?! Egy élmény az ilyen csevej. Viszont aggaszt a legidősebb fiam. Már több mint egy hónapja semmi hírem felőle. Akkor beszéltünk utoljára, és ez nem szokott jót jelenteni. Hollandia nem itt van a szomszédban, és én sem tudok máról holnapra odamenni hozzá.
Szóval, atyai szívem valami zűrt érez a csemete körül. De nagyon bízom benne, hogy felesleges az aggodalmam. Most megpróbálok fél szemmel írni, mert a jobb szemem - nevével ellentétben - rossz. Próbálkozhatok bármivel, erre bizony gyulladáscsökkentő kell. Holnap ezt is elintézem.
Amikor délután aluszkáltam egy kicsit, álmomban is Te jártál a fejemben. Azt gondolom, én vagyok az egész Univerzum legszerencsésebb és legboldogabb embere. Nekem adatott meg, hogy a nekem Legszebb, Leggyönyörűbb és Legragyogóbb Nőt szerethetem az egész Világmindenségben. Melletted a Föld legszebb virágjai csak sápadt, hervatag kórónak tűnnek. Mi kell még ettől több?! Ennél nagyobb boldogság Földi embernek nem is juthat az életében. Minden nap, minden órában, minden percben egyre szerelmesebb vagyok Beléd.
Ez már komplett őrület. De nagyon, nagyon jó és izgalmas őrület, ami ne is érjen véget soha!
Most búcsúzom Kedvesem, Tündérkirálynőm!
Holnap viszonylag korán szeretnék elindulni. Elalvás előtt megint meghallgatom a kedvencemet. Utána szem leolt, adás beindul, és máris jön a "KAPCSOLJUK A KEDVEST" című magánszám.
Katikám, Egyetlenem, Szerelmem!
Addig is vigyázzanak Rád a többiek odaát, meg az "Öregkorú" barátunk.
Ezerszer sok-sok millió csók: örökké hű párod, Feri
Ma éjjel megint volt "kapcsoltam" műsor. Sajnos most reggel nem részesültem olyan élményben, mint tegnap. De azért szép napunk van, így szeptember elején. Most egy kicsit nehezebben írok, mert a jobb szememet valószínűleg kötőhártya gyulladás irritálja, és ki kellett vennem a kontaktlencsémet. Így most egy kissé féloldalasan látok. A biztonság kedvéért a bal szemlencsémet is megtisztítom, mert azzal is kezdek homályosan látni. SZolnoki és a Soproni utam előtt ez nem biztos, hogy jót jelent.
Megtisztítottam a bal szemlencsémet, így most viszonylag rendesen látok. Reggel a kutyagyerekkel volt egy aranyos esetem. Még tegnap este, viszonylag korán, úgy feküdtem le hallgatni az Esther Hicks Cd-t, hogy a kis szöszke tündér éppen nem nálam, hanem odaát, a gazdáinál tartózkodott. Amikor a CD befejeződött, elköszöntem Tőled (Fénykép a gépen), és lezártam a gépet. Mivel az anyagot is csukott szemmel, szinte hibernált állapotban hallgattam végig, a búcsú utáni lekapcsolás után, rögtön visszazuhantam a korábbi állapotomba.
De csak félálomban voltam, tudatom érzékelte a környezetemben lévő hangokat, de nem tudtam fizikailag reagálni rájuk. Egyszerűen nem érdekeltek. Így, ha nehezen is, de elaludtam. Viszont úgy emlékszem az álmomból, a kapcsolat hamar létrejött. Nos , ma reggel is ilyen állapotban voltam, hallottam a kis őrző-védőt, hogy bökdösi orrával a szobám ajtaját, sőt nyomatékosítandó a bejöveteli szándékát, még időnként jól neki is ugrott - hátha kinyílik - de én egy jó ideig képtelen voltam erőt venni magamon, hogy felkeljek és beengedjem. Ahogy odabotorkáltam kissé kómás állapotban az ajtóhoz, alig nyitottam ki résnyire, Ő már bevágódott mint egy kis golyó, és gyorsan elhelyezkedett az ágyamon. Én is visszafeküdtem még, ezért őlordsága befészkelte magát a karom és a vállam közé, s elszunnyadt nagy békésen. Így aludtunk még kb. kilencig.
Miután ha nem is könnyen, de magamhoz tértem, megcéloztam amúgy félvaksin a fürdőszobát, megmosakodtam, legyalultam a képes felemről a felesleges szőrzetet, röviden, egy kissé emberibb formát öltöttem. Ezek után már jöhetett a szokásos reggeli szertartás. Őméltósága élénk érdeklődése mellett vettem elő a hűtőből a kellékeket, majd amikor kezdtem az előkészítő hadműveletet, felállt két lábra, a mellső mancsaival megtámaszkodott a térdem magasságában, és kíváncsian szimatolt felfelé a pult irányába. Na persze, nem mutattam meg őnagyságának, mit készítettem fel oda. Hát megmutattam neki. Erre úgy gondolta, őkegyelmének most sürgős játszhatnékja van Milóval, a csodaszép cicával. Tisztára olyan mint egy kisgyerek. Ha kíváncsiságát kielégítetted, már rohan is a pajtásaival játszani. Bezzeg ahogy megérezte a friss pirítós, meg a rántotta illatát, már nem tágított mellőlem. Bár valami sült padlizsán illata is volt a levegőben, de tudta, ő olyant nem kap, mert attól áll a hátán a szőr.
Így esett, hogy ma reggel már nem pislogott szemrehányóan rám az elmaradt közös evészet miatt.
Most még előkészítem a holnapra szükséges irataimat, mert megyek a doktor "Nénihez", aki igazándiból akár még az unokám is lehetne. Ráadásul a keresztneve is olyan, mint az egyik lányunokámé. Egyébként egy nagyon helyes, kedves, fiatalasszony. Tehát ebédig elfoglalom magam, és közben Rólad álmodom ébren. Hiába na, szép az ! Pláne így "kettesben"!
Azután, hogy előkészítettem a szükséges papírokat, szememet pihentetendő, aludtam egy kicsit délután. De azért előtte megint meghallgattam Esrher Hicks CD anyagát, és így lelkileg felvértezve szundikáltam. Sajnos a mobilom megint belerondított az álmomba. Sógornőmnek közlési kényszere támadt, ami mindig vezetés közben tör rá. Mert unatkozik, és előtte kibeszélgette magát a csemetéjével, de még nem ért haza, így engem szórakoztatott, amíg a céljához nem ért. Mit mondjak?! Egy élmény az ilyen csevej. Viszont aggaszt a legidősebb fiam. Már több mint egy hónapja semmi hírem felőle. Akkor beszéltünk utoljára, és ez nem szokott jót jelenteni. Hollandia nem itt van a szomszédban, és én sem tudok máról holnapra odamenni hozzá.
Szóval, atyai szívem valami zűrt érez a csemete körül. De nagyon bízom benne, hogy felesleges az aggodalmam. Most megpróbálok fél szemmel írni, mert a jobb szemem - nevével ellentétben - rossz. Próbálkozhatok bármivel, erre bizony gyulladáscsökkentő kell. Holnap ezt is elintézem.
Amikor délután aluszkáltam egy kicsit, álmomban is Te jártál a fejemben. Azt gondolom, én vagyok az egész Univerzum legszerencsésebb és legboldogabb embere. Nekem adatott meg, hogy a nekem Legszebb, Leggyönyörűbb és Legragyogóbb Nőt szerethetem az egész Világmindenségben. Melletted a Föld legszebb virágjai csak sápadt, hervatag kórónak tűnnek. Mi kell még ettől több?! Ennél nagyobb boldogság Földi embernek nem is juthat az életében. Minden nap, minden órában, minden percben egyre szerelmesebb vagyok Beléd.
Ez már komplett őrület. De nagyon, nagyon jó és izgalmas őrület, ami ne is érjen véget soha!
Most búcsúzom Kedvesem, Tündérkirálynőm!
Holnap viszonylag korán szeretnék elindulni. Elalvás előtt megint meghallgatom a kedvencemet. Utána szem leolt, adás beindul, és máris jön a "KAPCSOLJUK A KEDVEST" című magánszám.
Katikám, Egyetlenem, Szerelmem!
Addig is vigyázzanak Rád a többiek odaát, meg az "Öregkorú" barátunk.
Ezerszer sok-sok millió csók: örökké hű párod, Feri
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése