2013. szeptember 14., szombat

2013, Augusztus 04, Vasárnap, Naplóm Neked

2013, Augusztus 04, Vasárnap, Napló Neked

Egyetlenem, Kedvesem, Égi Szerelmem!

Ma délelőtt megírtam a levelet impúrumban, amit az emlékhelyetek ügyében szándékozom elküldeni a  Magyar Köztársasági Elnöknek. 
Megkértem levélben egy barátomat, a repülés szerelmesét, Lévay Zolit, nézné át, hogy evvel a megfogalmazással egyetért-e?! Tudod, több szem többet lát, lehet, találhat rajta javítani valót. Szeretném, ha olyan lenne a levelem hangvétele, hogy ne utasíthassa el, és végre legyen egy tisztességes emlékhelyetek.
 Az én javaslatom a Ferihegyi terminál. Most "Liszt Ferenc" repülőtérnek hívják, és nem egy eldugott hely valahol Szolnok határában, Szandaszőlős mellett a katonai reptér egyik sarkában. Most nem régen kértem egy-két ismerősömet, néznének utána, hol is van ez a kopjafaként említett emlékoszlop, amit 1994-ben, az akkor negyven éves Malév ünnepségeit követően csendben, szinte titokban emeltek ott a semmi közepén. 

Ez egy nagyon méltatlan húzás volt azokkal a hősi halált halt emberekkel szemben, akik - mint Te is - nap nap mellett kockára tettétek az életeteket,és mindent megtettetek azért, hogy az utasok ne érezzenek semmit abból,ha valami nagy veszélyhelyzet van. 
Most hallottam Zoli barátomtól, akit már említettem Neked, hogy a Malév utódja a Maplész(Magyar Polgári Légiszállítási Szövetség) egy sziklatömböt helyezett el tavaly (2012-ben) a Ferihegyi kettes terminál repülős múzeuma mellett, de nevek feltüntetése nélkül, csak úgy általánosságban. 
Mint egy darab kővel jelzett tömegsír!!!

Egyébként Zoli megígérte, levisz Szolnokra a kopjafához, és kivisz Ferihegyre is, hogy megnézzem, mi is van ott igazán. Amikor már megnéztem minden helyszínt, hogy ne írjak  véletlenül sem valótlanságokat a köztársasági Elnöknek, akkor elküldöm Neki a levelet! 
Átküldtem Zolinak a kapcsolódó cikkeket, meg a tablóképeteket is, ami megörökített Téged is a kollégáiddal együtt. 
Drága szerelmem,megint elrakom magam vízszintesbe,mert újra kezd nagyon fájni a hátam, de ma délután még folytatom az írást.

Megint itt vagyok a gépnél Szívem, és most is Neked írom e sorokat.

Megnéztem a számítógépes keresőben a Szolnok-Szandaszőlősi repülős szabadtéri múzeum és emlékpark helyét a térképen. Egy 2005-ben készült felvételt találtam. 
Akkor nagyon rendezettnek tűnő, ligetes parkot láttam azon a képen. 
Bár nem biztos, hogy könnyen megtalállak, de ahogy a fényképet néztem,szerintem minden szerencsétlenül járt repülőgépnek állítottak egy-egy kopjafát, és biztos vagyok benne,hogy a szívemre hallgatva, elvezetsz Magadhoz. 
Még nem is tudom, vajon mit fogok csinálni,de most is sírás fojtogatja a torkom, elfutja a könny a szemem, amikor Rád gondolok  
Ilyenkor erőt veszek magamon,és arra gondolok,nem adom fel addig,amíg az ígéretemet be nem váltottam!
Addig dolgom van itt a Földön, és remélem,mikor azt bevégzem,az "Öregkorú" elvezet a "Hídig" és átenged Hozzád. 
Kérlek Kedvesem, addig légy türelemmel irántam,nagyon igyekszem,hogy mielőbb bevégezzem a dolgomat 

Remélem,éjjel megint beszélgethetünk egy ideig.
Addig is vigyázzanak Rád az Ég Angyalai!

Millió csók: Feri

Nincsenek megjegyzések:

Megjegyzés küldése