Életem Gyönyörű Napsugara!
Immár beköszöntött hozzánk az ősz. Hajnalban sűrűn esett az eső, és hideg szél borzolta a fák levelét. A szőlőlevelek is kezdenek sárgás-piros színben pompázni, és a lombhullató fák levetik szép nyári lombsátrukat, hogy mezítelen ágaikkal nyújtózzanak az ég felé. Lassan birtokba veszik ezeket az ágakat a szürke varjak, a tél hírnökei, és innen figyelik a határt. Most egy kicsit én is fázósan húzom összébb magam, pedig még itt vagyok a viszonylag meleg lakásban, de már érzem a közelgő tél hideg csontujjainak érintését. Időnként végigfut rajtam a borzongás, és nagyokat ásítok, mintha téli álmot készülnék aludni a tavasz eljöveteléig. Mint általában az öreg medvék, én is legszívesebben átaludnám a telet. Pedig a télnek is megvan a maga szépsége, a gyönyörű hófehér táj, a szikrázóan kék ég, a jégcsapkristályfüggőkkel díszbe öltöztetett fák, a hóbundában őrtálló sudár fenyvesek, és a délceg bércek a hetyke hósipkájukkal. Igen bizony, a tél is lehet gyönyörű, mint minden a természetben.
Hát úgy néz ki, ezt is megérem még itt a Földön. Pedig már reméltem, a tavalyi tél volt itt az utolsó. Az is igaz, hogy akkor még nem ez volt a helyzet mint most. És persze tudom, van még egy-két dolgom, amit be kell végeznem, bár ennek az idejét nem én szabom ki.
Az valahol az "Öregkorú" könyvében már fel van írva.
Édes-Kedves Egyetlenem, tegnap este hallgattam Vangelis CD- jéről a Page of Life-ot és olyan volt egyes számoknál az érzésem, hogy a föld felett lebegek Veled. Csodálatos hangzásvilága van ez szinte már Földöntúli , mint a szférák zenéje. És nagyon jól esett, kimondottan boldoggá tett, hogy éjszaka "beszélgethettünk"legbensőbb dolgainkról.
Megcsináltam az ebédet. Kisütöttem pár szelet padlizsánt és ráraktam feltétnek a már tegnap elkészített lecsós rizsre. Határozottan pikáns ízt adott az egésznek a sült padlizsánszeletek halma. A kutyatündérem is evett velem, de csak rizsből. Neki akkor adjak majd padlizsánt ha hús íze és szaga lesz, addig ő köszöni szépen, de egyem csak magam. Nem kell biztatni, meg is eszem! Most hogy írom a mai nap eseményeit, hallgatom közben Vangelis CD-jét, és érzem hogy lüktet bennem a zenéje. Borús idő ide, vagy oda, ez a zene feldobja a hangulatomat és arra gondolok közben, milyen jó lesz, ha majd együtt hallgathatjuk ezeket a számokat. Nagyon szeretnélek átölelni, a karjaimban tartani és együtt ringatózni ennek a zenének a hullámain. Csodálatos világ lesz akkor.
Remélem már nem kell sokat itt élnem Nélküled. Igen, igazad van, itt még nem fejeztem be a dolgomat. Ha van egy kis szerencsém Fortuna kisasszony jóvoltából, hamar megoldom a dolgom.
Akkor már csak "Öregkorú barátunktól" függ az érkezésem a "Hídon" túlra, a másik partra.
Most amikor írom a Naplónkat, éppen erősen süvít odakint a szél. Hullámokban érkezik és végigvágtat a házak között. Itt nem messze a Tököli reptértől, hatalmas nyílt terep áll a száguldozó széllökések rendelkezésére, és az itt meghúzódó házak kerítései igazán nem jelentenek számottevő akadályt a zabolátlan széllovasoknak. Néha arra gondolok, engem is felkaphatna egy ilyen erős szél, ami egyenesen elrepíthetne Hozzád. De úgy hiszem ennek még nem jött el az ideje. Persze, majd még ez is eljő!
Mindjárt kimegyek a konyhába, csinálni egy kis meleg harapnivalót, azután folytatom a Naplót!
Gyönyörűm, meguzsonnáztam és most megint írom a Naplónkat. Ahogy az ablakon keresztül figyelem a világot, látom ám, hogy ezek a szelek már nem holmi pajkos szellőgyerkőcök, hanem meglehetősen erőteljes széllovagok, akik férfias erővel cibálják a fák üstökét, tépik, sanyargatják a bokrokat, elűzve a tollas lakókat valami szélvédettebb helyre. Szinte komoly orkánszerű rohamokkal tör a széllovasság a vidékre, hozva magával a hideget is. Apropó, sógornőmet éppen most küldtem a "melegebb" éghajlatra. Ebben a hideg időben biztosan jólesett neki, de a kedves rokonaival beszéljen ebben a stílusban, amit velem szemben akar megengedni magának. Egyrészt nem vagyok a házicselédje, másrészt tulajdonképpen nekem ő senkim, és nem adtam rá okot, hogy ezt a hangnemet megengedhesse magának.
Igazad van, túlteszem magam rajta és nem érdekel tovább a dolog.
Álomszép Tündérkirálynőm!
Most befejezem a Naplónk írását, mert egyre kevesebb a fény. De nem sokáig leszek távol. Jön az éj suhanó szárnyain és mi megint együtt lehetünk a "privát vonalunkon", hogy legalább beszélgethessünk. Ilyenkor sokszor azt kívánom, bár tartana örökké ez a "beszélgetés" és ne ébresszen fel az irigy hajnali fény soha többé. Nagyon szépen kérem az "Öregkorú barátunkat" és a többieket odaát, vigyázzanak Rád Szerelmem.
A síron túl is hűséges párod, Feri
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése