2013,július 30,Kedd,Napló Neked
Drága Egyetlenem, Katám!
Kedvesem,ma lennél 61 éves,és most is gyönyörű vagy, zöld szemed tüzét most is magam előtt látom.
Nagyon nagy megnyugvást hozott számomra a tegnapi felismerés. Az, hogy 41 év után újra megtaláltalak.Itt Vagy bennem és el sem mentél,.mindig is itt Voltál velem. Már tudom,milyen ostoba és vak voltam amikor téves ösvényeken, sehova nem vezető mellékutakon, hamis célokat kergetve tévelyegtem végig az eddigi életemet. Még nem tudom határozottan, konkrétan megfogalmazni,mit is érzek, de az már bizonyos, hogy sarkából fordult ki eddigi világom.
Most már sokkal tisztább bennem a kép, mások lettek a fontossági sorrendek.Ami eddig múlhatatlanul szükségesnek tűnt, az mára csak egy lényegtelen apró ponttá zsugorodott. Az életem értelme nem a materiális javak megszerzése lett. Amire szükségem van még ebben az életemben, az mindig megvan. Több ennivalót nem tudok magamhoz venni,több ruhát nem tudok egyszerre hordani és csak egy kicsiny lakást tudok belakni.
Ami nem esne túl jól, az, ha nem volna módom a modern tudomány eszközét, a laptopot használni,és az internetet. Mivel mára a könyveim jó részét elhordták az évek során, az interneten tudok olvasni,új ismeretekre szert tenni - nem mintha ezeknél nem lenne semmi fontosabb - pusztán a magam kíváncsiságának kielégítésére, egyféle gyermeki szórakozásra jók.
De a legfontosabb, hogy Neked írhatom a naplómat, a bennem nyiladozó érzelmeimet, hogy így is tarthatom Veled ezt a mások által fel sem fogható éteri kapcsolatot. Érzem kezed puha érintésének melegét, ahogy a már őszülő hajamon lágyan végigsimítasz ujjaiddal, és ahogy a gépnél, fölém hajolva egy csókot lehelsz a tarkómra. Ezt mások soha nem fogják érezni, hacsak lélekben el nem jutnak eddig a szintig.
Mint láthatod a kedves pulink - Bagó - és a német-juhászunk - Achmed - helyett,most a lakástulajdonos kiskutyája, az apró kis Yorkshire terrier - Richie - visz bele a mindennapjaimba egy kis színt, a bohó játékosságával, a ragaszkodó, hűséges természetével,és két piciny melegbarna gombszeméből mintha az eddigi, már régen eltávozott négylábú barátaink néznének vissza ránk.
Végtelenül boldog vagyok, hogy felnyílt a szemem,hogy észrevettem,itt Vagy velem, már nem vagyok egyedül,és le tudom Neked írni az érzéseimet,a gondolataimat,kérhetek Tőled tanácsot,ha valahol elakadok, csendben, szavak nélkül is meg tudjuk beszélni egymással a dolgainkat. Holnap majd megint írok.
De azért már várom az időt,mikor mehetek át Hozzád a "hídon"
Vigyázzanak Rád odaát az angyalok
Feri, 2013, július 30
Kedvesem,ma lennél 61 éves,és most is gyönyörű vagy, zöld szemed tüzét most is magam előtt látom.
Nagyon nagy megnyugvást hozott számomra a tegnapi felismerés. Az, hogy 41 év után újra megtaláltalak.Itt Vagy bennem és el sem mentél,.mindig is itt Voltál velem. Már tudom,milyen ostoba és vak voltam amikor téves ösvényeken, sehova nem vezető mellékutakon, hamis célokat kergetve tévelyegtem végig az eddigi életemet. Még nem tudom határozottan, konkrétan megfogalmazni,mit is érzek, de az már bizonyos, hogy sarkából fordult ki eddigi világom.
Most már sokkal tisztább bennem a kép, mások lettek a fontossági sorrendek.Ami eddig múlhatatlanul szükségesnek tűnt, az mára csak egy lényegtelen apró ponttá zsugorodott. Az életem értelme nem a materiális javak megszerzése lett. Amire szükségem van még ebben az életemben, az mindig megvan. Több ennivalót nem tudok magamhoz venni,több ruhát nem tudok egyszerre hordani és csak egy kicsiny lakást tudok belakni.
Ami nem esne túl jól, az, ha nem volna módom a modern tudomány eszközét, a laptopot használni,és az internetet. Mivel mára a könyveim jó részét elhordták az évek során, az interneten tudok olvasni,új ismeretekre szert tenni - nem mintha ezeknél nem lenne semmi fontosabb - pusztán a magam kíváncsiságának kielégítésére, egyféle gyermeki szórakozásra jók.
De a legfontosabb, hogy Neked írhatom a naplómat, a bennem nyiladozó érzelmeimet, hogy így is tarthatom Veled ezt a mások által fel sem fogható éteri kapcsolatot. Érzem kezed puha érintésének melegét, ahogy a már őszülő hajamon lágyan végigsimítasz ujjaiddal, és ahogy a gépnél, fölém hajolva egy csókot lehelsz a tarkómra. Ezt mások soha nem fogják érezni, hacsak lélekben el nem jutnak eddig a szintig.
Mint láthatod a kedves pulink - Bagó - és a német-juhászunk - Achmed - helyett,most a lakástulajdonos kiskutyája, az apró kis Yorkshire terrier - Richie - visz bele a mindennapjaimba egy kis színt, a bohó játékosságával, a ragaszkodó, hűséges természetével,és két piciny melegbarna gombszeméből mintha az eddigi, már régen eltávozott négylábú barátaink néznének vissza ránk.
Végtelenül boldog vagyok, hogy felnyílt a szemem,hogy észrevettem,itt Vagy velem, már nem vagyok egyedül,és le tudom Neked írni az érzéseimet,a gondolataimat,kérhetek Tőled tanácsot,ha valahol elakadok, csendben, szavak nélkül is meg tudjuk beszélni egymással a dolgainkat. Holnap majd megint írok.
De azért már várom az időt,mikor mehetek át Hozzád a "hídon"
Vigyázzanak Rád odaát az angyalok
Feri, 2013, július 30
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése