2013, Szeptember 07, Szombat, Naplóm Neked
Drága Égi Kedvesem, Szerelmem!
Ma megint tovább írom e Naplónkat. Habár még mindig félig vakon, de amit tegnap este éltem át, azt most le is kell írnom. Tudom, Te is jelen voltál, és mindenről tudsz. Nekem ez olyan fantasztikus élmény volt, amit meg kell örökítenem. Úgy éreztem tegnap magam, mint akit egy feneketlen mély, és iszonyatosan sötét kútból, egy hatalmas erő kiránt hirtelen a napfényre, a szabadba. Megtelt a tüdőm a friss levegővel, szememet egy kis időre elvakította a váratlan fényözön a mélységes sötétség után. De ahogy egyre jobban hozzászokott a szemem, kezdtem meglátni és észrevenni, felismerni a körülöttem lévő dolgokat. Ráébredtem, mi is ez az egész itt ezzel a bizonyos áramlás dologgal?! Hogyan értsem ezt a hatás-ellenhatást, a dolgok és gondolatok kölcsönös hatásának törvényszerűségét ebben a Földi világban?! És akkor megértettem, - legalább is így gondolom - az egésznek a lényegét.
Egy régi-régi mondás villant az eszembe: ......születésekor mindenkinek a tarisznyájában van a "Marsallbot"! Tehát, a kis lurkó, amint bele tud kukkantani ebbe a "tarisznyába", észreveszi ezt a különös mütyürt. Aki még nem felejtette el kifelé jövet, hogy ezt miért kapta, az hamar rájön, mire is kell ezt használni és hogyan! Aki viszont már nem emlékszik erre valamilyen okból, az vagy eldobja jó messzire, mondván: inkább rakott volna az öreg ebbe a szütyőbe szalonnát meg kenyeret! Nos nekik sem szalonna, sem kenyér nem maradt. Megint mások elrakták, azt mondván:..még nem tudom, ez mire, de valamikor valamire biztosan jó lesz! Ők a Földi létük valamelyik életszakaszában rájönnek, mit is kaptak annak idején, és ha tudják, hogy mit is akarnak igazán,akkor rájönnek a működésére is. Ez aktuálisan lefordítva nekem annyit jelentett, minden gyermek aki úton van a Földi világ felé, kapott egy a személyére beállított navigációs szettet.
Nevezhetjük ezt égi ajándéknak, útravalónak, de akár az "Isteni Részecskének" is, hiszen úgy gondolom Tőle kaptuk ezt a kütyüt. Nos, ez a készlet két darabból áll. Mind a kettő eredetileg nálam van. De csak az egyiket szoktuk eldobni, vagy elhagyni valahol. Ez a nem fizikai lényünkben van, vagy legalább is ott volt eredetileg! A másik szigorúan be van építve a fizikai lényem érzékelőinek valamelyikébe, valamely létfontosságú szervünkbe.
Tulajdonképpen mindkettő egyfajta jeladó és egyben vevő is, de amelyik bennünk van, az csak jelet fogni és csak egy irányba, a másik jeladó felé képes jelet küldeni. Tulajdonképpen ez az összetettebb funkciójú jeladó kormányozza a nekünk ideális irányba, a megfelelő áramlatba a vízíjárművünket, Ő adja meg a jelet, merre kell mennünk. Ezt a jelet érzékeli a mi belső jelfogón, k, és kér bennünket a helyes irány tartására.
Én már tudom, hogy az én belső jelfogóm a szívemben van. És azt is tudom, évekkel ezelőtt hol hagytam a jeladómat. Nemcsak hogy hol, de kinél?! Nálad hagytam Egyetlen Katám, és ez az én jelfogóm veszi a Nálad lévő jeladó párjának a hívását. Innen már egyenes az utam, a szívem veszi a jeleket és arra veszem az irányt, amerre Ő diktálja. Azt szokták mondani: "Ahol a szíved, ott a Hazád"! A szívem már tudja a jelből, hol Vagy, és hazavezet, Hozzád!!!
Most estig elbúcsúzom Életem Gyönyörű Párja.
Kezdek megint nagyon rosszul látni. Addig kérem szépen a társaidat odaát és az "Öregkorú Barátunkat", vigyázzanak Rád!
Örökké szerető párod: Feri
Ma megint tovább írom e Naplónkat. Habár még mindig félig vakon, de amit tegnap este éltem át, azt most le is kell írnom. Tudom, Te is jelen voltál, és mindenről tudsz. Nekem ez olyan fantasztikus élmény volt, amit meg kell örökítenem. Úgy éreztem tegnap magam, mint akit egy feneketlen mély, és iszonyatosan sötét kútból, egy hatalmas erő kiránt hirtelen a napfényre, a szabadba. Megtelt a tüdőm a friss levegővel, szememet egy kis időre elvakította a váratlan fényözön a mélységes sötétség után. De ahogy egyre jobban hozzászokott a szemem, kezdtem meglátni és észrevenni, felismerni a körülöttem lévő dolgokat. Ráébredtem, mi is ez az egész itt ezzel a bizonyos áramlás dologgal?! Hogyan értsem ezt a hatás-ellenhatást, a dolgok és gondolatok kölcsönös hatásának törvényszerűségét ebben a Földi világban?! És akkor megértettem, - legalább is így gondolom - az egésznek a lényegét.
Egy régi-régi mondás villant az eszembe: ......születésekor mindenkinek a tarisznyájában van a "Marsallbot"! Tehát, a kis lurkó, amint bele tud kukkantani ebbe a "tarisznyába", észreveszi ezt a különös mütyürt. Aki még nem felejtette el kifelé jövet, hogy ezt miért kapta, az hamar rájön, mire is kell ezt használni és hogyan! Aki viszont már nem emlékszik erre valamilyen okból, az vagy eldobja jó messzire, mondván: inkább rakott volna az öreg ebbe a szütyőbe szalonnát meg kenyeret! Nos nekik sem szalonna, sem kenyér nem maradt. Megint mások elrakták, azt mondván:..még nem tudom, ez mire, de valamikor valamire biztosan jó lesz! Ők a Földi létük valamelyik életszakaszában rájönnek, mit is kaptak annak idején, és ha tudják, hogy mit is akarnak igazán,akkor rájönnek a működésére is. Ez aktuálisan lefordítva nekem annyit jelentett, minden gyermek aki úton van a Földi világ felé, kapott egy a személyére beállított navigációs szettet.
Nevezhetjük ezt égi ajándéknak, útravalónak, de akár az "Isteni Részecskének" is, hiszen úgy gondolom Tőle kaptuk ezt a kütyüt. Nos, ez a készlet két darabból áll. Mind a kettő eredetileg nálam van. De csak az egyiket szoktuk eldobni, vagy elhagyni valahol. Ez a nem fizikai lényünkben van, vagy legalább is ott volt eredetileg! A másik szigorúan be van építve a fizikai lényem érzékelőinek valamelyikébe, valamely létfontosságú szervünkbe.
Tulajdonképpen mindkettő egyfajta jeladó és egyben vevő is, de amelyik bennünk van, az csak jelet fogni és csak egy irányba, a másik jeladó felé képes jelet küldeni. Tulajdonképpen ez az összetettebb funkciójú jeladó kormányozza a nekünk ideális irányba, a megfelelő áramlatba a vízíjárművünket, Ő adja meg a jelet, merre kell mennünk. Ezt a jelet érzékeli a mi belső jelfogón, k, és kér bennünket a helyes irány tartására.
Én már tudom, hogy az én belső jelfogóm a szívemben van. És azt is tudom, évekkel ezelőtt hol hagytam a jeladómat. Nemcsak hogy hol, de kinél?! Nálad hagytam Egyetlen Katám, és ez az én jelfogóm veszi a Nálad lévő jeladó párjának a hívását. Innen már egyenes az utam, a szívem veszi a jeleket és arra veszem az irányt, amerre Ő diktálja. Azt szokták mondani: "Ahol a szíved, ott a Hazád"! A szívem már tudja a jelből, hol Vagy, és hazavezet, Hozzád!!!
Most estig elbúcsúzom Életem Gyönyörű Párja.
Kezdek megint nagyon rosszul látni. Addig kérem szépen a társaidat odaát és az "Öregkorú Barátunkat", vigyázzanak Rád!
Örökké szerető párod: Feri
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése