2013,Augusztus 02, Péntek, Napló Neked
Egyetlenem, Katám, örök szerelmem!
A tegnap esti "beszélgetésünk" után elgyötörve,mély álomba zuhantam,és reggel négyig meg sem moccantam. Mint egy darab fa, ahogy elvágódtam az ágyamon, úgy ébredtem. Kibotorkáltam a fürdőszobába, egy kis hideg vízzel megmostam arcom, majd visszatámolyogtam az ágyamig, újra lefeküdtem, és délelőtt 9-ig fel sem ébredtem. Még öt órát átaludtam a "maradékból".
De már egyre közelebb a nap, és ráadásul megint egy évvel öregebb lettem.
Hiába na, csak Te maradsz örökké fiatal. Ahogy most végignézel rajtam, egy vénülő, sántikáló, nem éppen deli ifjúra hasonlító, elkopott emberhez hasonló véglényt láthatsz.
Persze,.. tudom,.. nem a mostani külső kép számít, hanem amit egymásról őrzünk a szívünkben,ami már hosszú évek során kitörölhetetlenül beleégett a lelkünk minden zugába.
Kedves Tőled,hogy vigasztalsz, és remélem, mikor eljön az időnk,
megint ugyanúgy, boldog mosollyal arcodon, nyújtod ki felém a kezed, mint valaha, amikor még együtt voltunk boldogok, és újra szerelmesen karolhatjuk át egymást, miközben sétálunk a gyönyörű erdő zegzugos ösvényein, mellettünk "Bagóval" és "Achmeddel", a két négylábú barátunkkal.
A kis Yorki - "Ritchie", most is itt fekszik mellettem az ágyon, és időnként rámpillant ahogyan az ágy szélén ülve írom a Naplómat Neked. De mintha tudná, hogy Neked írok, és most nem fogok vele játszani, amíg gépelem e sorokat, mert nem bökdösi orrocskájával a kezem, türelmesen vár, és nem hagyja,hogy bárki zavarjon írás közben. A kutyák - és általában az állatok - jó emberismerők, van bennük empátia, tapintat, érzés.
Nem hazudnak,és nem akarnak becsapni soha, amilyen vagyok velük, azt kapom tőlük vissza. Az emberi fajnak van még mit tanulnia tőlük, szeretet, ragaszkodás, hűség, önfeláldozás a másikért, és még sok minden.
Én csak most, a Földi életem alkonyán értettem meg, mennyi minden hiányzik még belőlem,és ebből a fajból, hogy méltó teremtménye legyen az "Öregkorúnak"!
Remélem az utánunk jövő nemzedék tanul a múlt hibáiból, és nem lesz annyi "félresikerült ember", mint én.
Drága Egyetlenem,most befejezem az írást, megint fáj a hátam,és egyre nehezebben tartom a gerincemet. Holnap (ha lesz) folytatom a Naplót
Vigyázzanak Rád az Égiek, és az összes angyalok, remélem nemsokára eljön a mi időnk is!
Milliószor csókollak: Feri
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése