Drága Egyetlen Szerelmem!
Ma eljött a nagy nap. Jön értem Lévay Zoli tízre, és megyünk Szolnok-Szandaszőlősre az Emlékparkba hozzátok. Érdekes módon mára megjavult az idő, és süt a nap, bár nem tudom még hány fok van odakint. Mindenesetre reggel megmosakodtam, borotválkoztam, az öltönyöm nadrágját is kivasaltam, és viszem a fekete felöltőmet. Elvégre nem egy népünnepélyre megyünk. Bár most az nekem egy kivételes nap, hogy legalább láthatom az emléketekre emelt kopjafát. Persze jobban örülnék, ha itt a Földön, ebben az életben találkozhattunk volna. De tudom és hiszem, hogy odaát találkozunk még, és utána együtt maradhatunk örökre. Most készülök, hogy ha Zoli megjön, azonnal indulhassunk.
Szerelmem, Tündérkirálynőm!
Ahogy hazajövök, azonnal megírom Neked a mai nap eseményeit. Addig is búcsúzom és kérem az "Öregkorú barátunkat" és az odaát lévő társaidat, hogy vigyázzanak Rád.
Kedvesem, Szívem Katája!
Voltunk kint Zolival Szandaszőlősön a repülős Emlékparkban. Megtaláltam a Ti kopjafátokat és rajta a Nevedet és a Kollégáidét, és ezen az oszlopon volt még egy pár szerencsétlenül járt gép személyzetének a mementója. Nagyon elszomorított, ahogy szinte elnagyolva és kopottan, repedezett talapzattal ott állt ez az emlékoszlop. Még a járat,vagy a lajstromszámokat sem tüntették fel sehol, és ha valaki nem tudja, hol és mikor történt a tragédia, csak az évszám alapján tud esetleg tájékozódni. Szóval siralmas volt a látvány. Ezt a képet csak némileg enyhítette a kellemes, szinte tavaszias délelőtti időjárás. Azt hiszem, talán ez volt az utolsó szép őszi nap ebben a tekintetben.
Szívem Szerelme, most még jobban hiányzol, hogy láttam ezt az "Emlékhelyet", de hiszem és nagyon remélem, odaát találkozunk és soha többé nem hagyjuk el egymást. Nagyon szeretlek Kicsim. Tudom, ezt már sokszor leírtam, és lehet, hogy már unalmas. De nem tudom elégszer leírni ahhoz, hogy Tudd mit érzek Irántad. Persze ez most azért nem egészen így van, hiszen éjjel is beszélgettünk, és alaposan kitárulkoztam Előtted. Szerintem most láthattad belülről a "mezítelen" lelkemet is. Remélem, még ezek után is kellek Neked, és nem dobsz el Magadtól. Szeretnék ma éjjel is "beszélgetni" Veled. Ugye fogunk mi még sétálni együtt kéz a kézben a parkban, vagy az erdei ösvényeken, fogjuk még egymás arcát simogatni, egymás szemében elolvadni?! Tulajdonképpen ez a reményem segít át a Földi "poklon", hogy később találkozhatunk, hogy megfoghatom a két kezed, és a szemedbe nézhetek újra!
Kedvesem, Drága Egyetlen Igaz Szerelmem!
Mára búcsúzom az éjszaka beálltáig, hogy akkor megint "összekapcsolódjunk" a szokásos beszélgetésünkre. Addig kérem "Öregkorú barátunkat" és a többieket odaát, vigyázzanak Rád!
Örökre hűséges párod, Feri
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése