Kedvesem, Egyetlen Szerelmem, Istennőm!
Amit tegnap írtam, maximálisan így is érzem. Nálad nagyobb örömöm, kincsem nincs és nem is létezik ilyen az egész Univerzumban. Csak csodálni tudom, hogy egy ilyen nagyszerű teremtés mit Te, elfogadsz engem, aki még az ezredrészét sem éri annak aki és ami Vagy. Hálás vagyok az "Öregkorú barátunknak", a sorsomnak, hogy mégis ez mégis megtörtént. Úgy érzem, ez a Földi Világ legnagyobb csodája, és azt szeretném ha ze a csoda az idők végeztéig tartana. Tegnap este hallgattam Vangelis zenéjét, és közben néztem az arcképedet. Arról álmodoztam, hogy átérek a túlsó partra, és Te ott vársz. Megfogom a két felém nyújtott kezedet, és megkérdem Tőled, elfogadsz-e párodul örök időkre. Te igent mondasz, és az "Öregkorú barátunk" minden ott lévő társunk jelenléte és tanúsága mellett, összead bennünket, áldását adva a túlparti frigyre.
Nagyon remélem, hogy ez így is fog történni. Őrülten szeretlek, és az a tény, hogy ebben az érzésben már elmerültem a fejem búbjáig annyira, hogy soha többé nem is akarok ebből kijönni.
Tegnap vacsora előtt elmentünk sétálni a szobatársammal, és egy másik betegtárssal beszédbe elegyedtünk. Értelmes ember, és sok mindenben közös volt mindhármunk véleménye. Ez után a beszélgetés után fogalmazódott meg bennem egy másik javítani való a természetemen. Rendben van, hogy kialakul egy véleményem adott dolgokról, és beszélek róla, de a személyes indulataimat mérsékelni kell, hiszen az indulattal, nagy hanggal előadott vélemény még ettől nem biztos, hogy helyes, hiszen lehet, ugyanazt a dolgot két ember más nézőpontból közelíti meg. Azt gondolom, mielőtt kimondom a saját véleményemet, előbb el kell magamban számolnom tízig, és nem kell a saját nézőpontomat rögtön ráerőltetni másra. Ez megint egy olyan probléma, mint a határozott irányú összpontosítás hiánya, illetve nehézkessége. Van még mit javítani rajtam, mielőtt átmegyek Hozzád a "Hídon"! De megyek, és addig is kiküszöbölöm a hibáimat. És viszem magammal, magamban az örökké égő szerelem lángját. Valójában nem is tudom igazán jól kifejezni, mennyire szeretlek, csak azt érzem, hogy ez egy hatalmas tisztító tűz bennem, amitől jobbá válok, mint amilyen voltam Amikor eljön a "partraszállás" ideje, tiszta szemmel és lélekkel nézhetek a szemedbe, és ez a legfontosabb nekem a világon. Mostanában sokszor elgondolkodom azon, hogy miért nem tudunk mi Földi emberek vigyázni a legfontosabb értékeinkre, a szeretet képességére, az együttérzésre, az önzetlen segítő szándékra, egymásra. A saját életünk boldogságának lehetőségét veszítjük el minduntalan, pedig nem volna muszáj. Olyan javakért törjük magunkat, amik múlandóak, és álságos díszletek csupán. És bár tudhatnánk, hogy az igazi értékeket nem lehet pénzért megvásárolni, mégis azt hisszük, minden eladó vagy megvehető.
Kedvesem, Egyetlen Igazi Szerelmem, én már tudom, ezek csak hamis ideák. Azt az örömet, boldogságot, jóérzést és szerelmet, amit Irántad érzek, nem lehet pénzért megvenni.
Aki a lélek szépségeit, belső nyugalmat, az igaz érzelmeket nem becsüli, szegényen hal meg.
És sok ember mindezt elfeledi, nem nézi semmibe, mert úgy hiszi, az az érték, amit pénzen megvásárolhat. Ők mind tévednek, és soha nem fogják megismerni az igazi boldogságot.
Kedvesem, Egyetlen Gyönyörű Szerelmem, most befejezem a Naplónk mai írását, de nem köszönök el végleg. Ma éjjel szeretnék megint egy kicsit a "privát vonalunkon" beszélgetni Veled. Kérem addig "Öregkorú barátunkat" és a többieket odaát, vigyázzanak Rád!
Nagyon-nagyon Szerelmem: hűséges párod, Feri:
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése