2013,Augusztus,03, Szombat, Napló Neked
Egyetlen gyönyörű Szerelmem!
Tegnap éjjel átnéztem az interneten fellelhető adatok, tudósítások, cikkek egy jó részét, ami a korabeli - 1971 es Kijevi - Malév szerencsétlenséggel foglalkozott. Végtelenül felháborít az a viselkedés, ahogy akkor bántak Veletek, hajózókkal.
A "magasrangú" Bács-Kiskun Megyei pártfunkcionáriusok katonai tiszteletadást, parádés temetést kaptak, miközben Ti, akik az életetek utolsó pillanatáig maximális önfegyelemmel a munkátokat végeztétek, Szolnokon kaptatok egy kopjafát és egy márványtáblát, amibe bevésték a neveteket.
Pedig tudom, milyen nehéz lehetett az utolsó pillanatig nyugodtnak látszani, miközben a hisztérikus utasokat kell nyugtatni, akik halálfélelmükben sikoltozva rángatják a karotokat,és Tőletek várják a biztató szavakat, amikről tudjátok már régen, hogy nem jelentenek semmit. Ti, úgy látszik nem érdemeltétek meg ettől a nemzettől, hogy méltóképpen emlékezzenek meg Rólatok.
Minden csepűrágó, színész, élsportoló, mozisztár, celeb megkapja az utókor elismerését valamilyen feltűnő helyen, de Ti, mintha szégyelleni valók lennétek, lehetőleg egy nem szem előtt lévő,eldugott helyet kaptok azoknak a hozzátartozóitól, akikben még az utolsó pillanatban is tartjátok a reményt, amikor már tudjátok, nincs tovább,véget ért az út!
Szégyenlem magam az akkori és a mostani felelősök miatt is. Szégyenlem magam,hogy nem kiáltottam elégszer, és hangosan,.... ez méltatlanság, ez szégyen. Szégyene az országnak, ennek a népnek,az akkori,és a mai embereknek. Hátralévő időmben megteszek minden tőlem telhetőt, hogy Emléketek méltó helyre kerülhessen, hogy az utókor leróhassa tiszteletét a magyar polgári repülés áldozatai előtt.
Most olyan hangulatban vagyok,hogy nem jut eszembe semmi becéző szó, amivel kedveskedhetnék Neked, csak annyi, hogy végtelenül szeretlek, és ez egy végtelen történet! De most még forr bennem az indulat, pedig tudom, a harag nem éppen jó tanácsadó. Addig nem akarom befejezni az "utam", ha az " Öregkorú" is jónak látja, amíg el nem érem a célom. De érzem, sikerül, és nyugodtan, megbékélve fogok Hozzád átsétálni a "Hídon".
Drágám, egyetlenem, szerelmem, kívánj még nekem elég erőt, hogy tervem véghez vigyem.
Milliószor csókollak: Feri
Tegnap éjjel átnéztem az interneten fellelhető adatok, tudósítások, cikkek egy jó részét, ami a korabeli - 1971 es Kijevi - Malév szerencsétlenséggel foglalkozott. Végtelenül felháborít az a viselkedés, ahogy akkor bántak Veletek, hajózókkal.
A "magasrangú" Bács-Kiskun Megyei pártfunkcionáriusok katonai tiszteletadást, parádés temetést kaptak, miközben Ti, akik az életetek utolsó pillanatáig maximális önfegyelemmel a munkátokat végeztétek, Szolnokon kaptatok egy kopjafát és egy márványtáblát, amibe bevésték a neveteket.
Pedig tudom, milyen nehéz lehetett az utolsó pillanatig nyugodtnak látszani, miközben a hisztérikus utasokat kell nyugtatni, akik halálfélelmükben sikoltozva rángatják a karotokat,és Tőletek várják a biztató szavakat, amikről tudjátok már régen, hogy nem jelentenek semmit. Ti, úgy látszik nem érdemeltétek meg ettől a nemzettől, hogy méltóképpen emlékezzenek meg Rólatok.
Minden csepűrágó, színész, élsportoló, mozisztár, celeb megkapja az utókor elismerését valamilyen feltűnő helyen, de Ti, mintha szégyelleni valók lennétek, lehetőleg egy nem szem előtt lévő,eldugott helyet kaptok azoknak a hozzátartozóitól, akikben még az utolsó pillanatban is tartjátok a reményt, amikor már tudjátok, nincs tovább,véget ért az út!
Szégyenlem magam az akkori és a mostani felelősök miatt is. Szégyenlem magam,hogy nem kiáltottam elégszer, és hangosan,.... ez méltatlanság, ez szégyen. Szégyene az országnak, ennek a népnek,az akkori,és a mai embereknek. Hátralévő időmben megteszek minden tőlem telhetőt, hogy Emléketek méltó helyre kerülhessen, hogy az utókor leróhassa tiszteletét a magyar polgári repülés áldozatai előtt.
Most olyan hangulatban vagyok,hogy nem jut eszembe semmi becéző szó, amivel kedveskedhetnék Neked, csak annyi, hogy végtelenül szeretlek, és ez egy végtelen történet! De most még forr bennem az indulat, pedig tudom, a harag nem éppen jó tanácsadó. Addig nem akarom befejezni az "utam", ha az " Öregkorú" is jónak látja, amíg el nem érem a célom. De érzem, sikerül, és nyugodtan, megbékélve fogok Hozzád átsétálni a "Hídon".
Drágám, egyetlenem, szerelmem, kívánj még nekem elég erőt, hogy tervem véghez vigyem.
Milliószor csókollak: Feri
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése