2013, Augusztus 24, Szombat, Naplóm Neked
Kedves Egyetlen Igaz Szerelmem!
Te vagy az egész Univerzum legszebb, legfényesebb, legragyogóbb és legkedvesebb csillaga.
Te jelented nekem a világmindenséget. Akkor is Rád gondolok, ha valami akadály, vagy egy nekem nem tetsző helyzet van, és abban a pillanatban már az egész dolog semmivé foszlik, eltűnik, mint amikor a szél elfújja a füstöt. Kiderül az ég, és ragyog minden, semmi nem aggaszt, semmi baj nincs. A mai éjszakai beszélgetésünk szinte maratonira sikerült, de hajnalban és talán még reggel is tartott egy-egy rövid pillanatig. Nagyon örültem Neked, hogy itt voltál a mi "privát hullámhosszunkon", és elmondhattam Neked, milyen jó érzések fogtak el,amikor tegnap az utoljára hallgatott tananyag lényegét megértettem. Úgy hiszem, most fogtam fel mindazt, amit eddig hallottam, és igen, gondolat nélkül nincs cselekedet, gondolat nélkül nincs teremtés, aki gondolat, előzetes gondolkodás nélkül nélkül cselekszik, az kudarcra van ítélve, ez a kulcs! Amire tegnap a Tanár felhívta a figyelmet - a kézírásos módszer fontossága - megfogadtam, és ma megcsináltam.
Persze előbb megmosakodtam, borotválkoztam és elkészítettem a már szokásos reggeli pirítósokat a tükörtojással. Amikor bevittem a szobámba, sehol nem láttam a kis kutyatündért. Becsuktam magam mögött a szobám ajtaját, és már-már azt hittem, egyedül fogok reggelizni, de a következő pillanatban már hallottam az ajtó túlfeléről a jelzést, hogy neki mindenáron be kell jönnie. Kinyitottam az ajtót, és mire visszafordultam, már fenn is volt az íróasztal tetején, megvizsgálta kis orrával a menüt, leült a tányértól kb. tizenöt centire, és érdeklődve várt, mikor kezdünk el enni!
Azután kimentünk elmosogatni, őhercesége pedig amíg mosogattam, feltelepedett a lakótársam ágyára. Amikor végeztem, jöttem be, hogy a tegnap tanultakat megcsináljam, és őnagysága már mellettem termett, berohant az éppen nyíló ajtón, s vad játékba kezdett a szőnyegen. Mindenáron azt szerette volna, ha játszom én is vele, de most erre nem volt időm. Most ahogy írom Neked a Naplónkat, itt fekszik a vállamon a karosszék támlája tetején, és időnként körbepislant, azután megnyugodva szunyókál tovább.
Kedves Drága Egyetlen Katám, Szerelmem!
Most megint folytatom a tegnap abbahagyott anyag tanulását, ezért felfüggesztem erre az időre a Naplónk írását, de sietek vissza, hogy beszámolhassak a mai nap eseményiről Neked!
Addig vigyázzanak Rád az univerzum angyalai és az "Öregkorú" !
Szívem Gyönyörű Szerelme, visszajöttem most így háromnegyed négy felé. Fél egykor álltam fel a gép mellől,addig tanultam, még két anyag hátravan, de azokat alkonyatkor - amikor már nem tudok írni Neked a szürkület miatt - meghallgatom, elvégre ezt sötétben is tudom csinálni.
Nos, ekkor mentem ki őfőméltóságával a konyhába ebédkészítés céljából, de nem sokkal az elkészítés előtt átvitte a gazdija hozzájuk, hogy legyen ott is egy kicsit. Így esett, hogy az ebédemet nem oszthattam meg a kis aranyszőke őrző-védőmmel, és kénytelen voltam megenni az egész porciót egyedül. Ebéd után még folytattam a kézírásos feladatomat, memorizáltam, és utána felpattantam a kardióbringa nyergébe. "Vágtattam" vele tizenöt percet egyfolytában, és örömmel tapasztaltam, hogy a pulzusom nem emelkedett lényegesen, de előbb még megnéztem a villanyórát, mennyi volt az összes mai fogyasztás eddig. Nem vészes a helyzet. Az időjárásról csak annyit, hogy meleg van, de a Nap szégyenlős lányka módjára vastag felhőtakaró mögé bújt, és még csak véletlenül sem dugja ki onnan a fejét, de egyébként nagyon kellemes az idő, és attól, hogy alaposan beborult, nekem kimondottan jó kedvem van. Rád gondolok, és boldog vagyok, amit magam elé tűztem eddig, megcsináltam, és nagyon igyekszem mindennek a jó oldalát meglátni.
Ez az úgynevezett vakon gépelés még nagyon nem megy nekem, nehezen szokom meg a betűk helyét a klaviatúrán, de ez csak gyakorlás kérdése, van úgy, hogy már egyes betűk helyére automatikusan rátalálok. Az nagy segítség, hogy nem vettem le a könyöklőket a karosszékről, így kénytelen vagyok a kezeimet a helyes módon tartani a gép előtt.
Most viszont a továbbiakban biztosan romlani fog a "találati arány", mert fekve kell folytatnom az írást a hátam miatt. Ha sokat ülök, a gerincem melletti vázizmok begörcsölnek, és ez bizony nem egy élvezet. Ráadásul pár napja - eddig nem is mondtam Neked - valamiért időnként nagyon nyilall a derekam bal oldala. Én arra gondolok,hogy ez valószínűleg valami tartáshiba miatt lehet, de majd torna közben megpróbálom kimozgatni, mert olyan érzésem van, mint a lumbágó esetében, amikor egy idegszál becsípődik. Remélem, sikerül megoldanom ezt a helyzetet is. Elvégre nem vagyok én olyan ügyetlen, hogy ilyen dolgokkal ne tudnék megbirkózni. És az is nagyon hatásos gyógymód, hogy Rád gondolok, és egy pillanat alatt máris jobban érzem magam.
Kissé érdekesnek tartom, hogy a legutóbbi beszélgetésünk óta a nagyfiammal nem tudom felvenni a kapcsolatot, sőt a kisebbik is eltűnt valahol az éterben. De biztos vagyok benne, amikor itt lesz az ideje, elő fognak kerülni. A nagylányommal telefonon tartjuk a kapcsolatot, és amikor van rá ideje át szokott jönni hozzám. Én innen elég nagy kerülővel tudnék csak átmenni hozzájuk Érdre, mert oda költöztek. De azért egyik alkalommal kipróbálom, milyen módon tudnék a legrövidebb úton eljutni hozzájuk, már csak azért is, mert ott van három unokám. Bizony, a Te imádód már többszörös nagypapa. De gondolom, ez már nem számít a Mi helyzetünkben. Most nekünk a további dolgainkra kell összpontosítanunk, hogy minden úgy működjön, ahogy elgondoltuk, mert a gondolatnak teremtő ereje van!!!
Most úgy írok, hogy közben Illést hallgatom 1968-ból, meg Koncz Zsuzsát, és közben folyik a könnyem. Jó visszaemlékezni azokra az időkre, nagyon szépnek tűnnek így, ennyi év távlatából.
Tudod jól, akkoriban még én is zenéltem, illetve doboltam, és ők voltak ezen a téren a kedvenceim. Most is sokszor dúdolok egy régi Illés dalt, a "Mondd, hogy nem hiszed el..."-t, ez nekem ma is Rólad szól:....."Ő, ő az a lány,a zöld szemű lány, a szőke haj már földig ér, Őt szeretem, képzeletem létrehozta, bennem él"...! Úgy ahogy Te is bennem Élsz, velem lélegzel, velem Vagy minden időben, ébren és az álmaimban, állandóan, Örökkön Örökké!!! És most már így is boldog vagyok, amikor Rád gondolok, boldog vagyok, hogy itt Vagy bennem, minden porcikámban, itt élsz a lelkemben. 2013, Július 29 óta megváltozott bennem az egész addigi világom. Aznap mertem teljesen szembenézni az elmúlt évtizedekkel, akkor valami megmozdult bennem, és rájöttem, hogy az egész eddigi életem egy vakvágányon futott, át kell értékelnem mindent, rádöbbentem , hogy most is itt Vagy bennem, velem és bár nagy távolság van közöttünk, ugyanolyan szerelmes vagyok Beléd, mint akkor 1968-ban. Most, hogy írás közben hallgatom a régieket, Koncz, Bródy, Szörényi, Illés, Tolcsvay, egészen átélem az akkori idők hangulatát, és nagyon boldog örömmel élvezem ezt a helyzetet, ez az idő volt a mi fiatalságunk, ragyogott a szemünk és örültünk egymásnak, az együtt töltött időknek, a hosszú közös sétáinkon. Ezt az időszakot élem át újra, és érzem, feltöltődöm egy hatalmas adag nagyon jó energiával.
Szeretnélek most átölelni, a karomba kapni és önfeledten táncolni Veled.
De ezt már, majd odaát, a "Hídon" túl, amikor eléd állok, megfogom a két kezed, és megkérlek, maradj most már velem az idők végeztéig, azaz Örökké!!!
Addig is kérem a Teremtőt, hogy vigyázzon Rád, örök Szerelmem!
Most Koncz Zsuzsa egyik dalának refrénjével búcsúzom, .".... meglátod rendbe jönnek majd a dolgaink, lesznek még szép napjaink", - mert már alig látom a betűket a gépen, és remélem az éjjel megint a miénk lesz a "lélekvonal".
Ezer, meg ezerszer ezer csók: örökké Beléd szerelmes párod, Feri
Te vagy az egész Univerzum legszebb, legfényesebb, legragyogóbb és legkedvesebb csillaga.
Te jelented nekem a világmindenséget. Akkor is Rád gondolok, ha valami akadály, vagy egy nekem nem tetsző helyzet van, és abban a pillanatban már az egész dolog semmivé foszlik, eltűnik, mint amikor a szél elfújja a füstöt. Kiderül az ég, és ragyog minden, semmi nem aggaszt, semmi baj nincs. A mai éjszakai beszélgetésünk szinte maratonira sikerült, de hajnalban és talán még reggel is tartott egy-egy rövid pillanatig. Nagyon örültem Neked, hogy itt voltál a mi "privát hullámhosszunkon", és elmondhattam Neked, milyen jó érzések fogtak el,amikor tegnap az utoljára hallgatott tananyag lényegét megértettem. Úgy hiszem, most fogtam fel mindazt, amit eddig hallottam, és igen, gondolat nélkül nincs cselekedet, gondolat nélkül nincs teremtés, aki gondolat, előzetes gondolkodás nélkül nélkül cselekszik, az kudarcra van ítélve, ez a kulcs! Amire tegnap a Tanár felhívta a figyelmet - a kézírásos módszer fontossága - megfogadtam, és ma megcsináltam.
Persze előbb megmosakodtam, borotválkoztam és elkészítettem a már szokásos reggeli pirítósokat a tükörtojással. Amikor bevittem a szobámba, sehol nem láttam a kis kutyatündért. Becsuktam magam mögött a szobám ajtaját, és már-már azt hittem, egyedül fogok reggelizni, de a következő pillanatban már hallottam az ajtó túlfeléről a jelzést, hogy neki mindenáron be kell jönnie. Kinyitottam az ajtót, és mire visszafordultam, már fenn is volt az íróasztal tetején, megvizsgálta kis orrával a menüt, leült a tányértól kb. tizenöt centire, és érdeklődve várt, mikor kezdünk el enni!
Azután kimentünk elmosogatni, őhercesége pedig amíg mosogattam, feltelepedett a lakótársam ágyára. Amikor végeztem, jöttem be, hogy a tegnap tanultakat megcsináljam, és őnagysága már mellettem termett, berohant az éppen nyíló ajtón, s vad játékba kezdett a szőnyegen. Mindenáron azt szerette volna, ha játszom én is vele, de most erre nem volt időm. Most ahogy írom Neked a Naplónkat, itt fekszik a vállamon a karosszék támlája tetején, és időnként körbepislant, azután megnyugodva szunyókál tovább.
Kedves Drága Egyetlen Katám, Szerelmem!
Most megint folytatom a tegnap abbahagyott anyag tanulását, ezért felfüggesztem erre az időre a Naplónk írását, de sietek vissza, hogy beszámolhassak a mai nap eseményiről Neked!
Addig vigyázzanak Rád az univerzum angyalai és az "Öregkorú" !
Szívem Gyönyörű Szerelme, visszajöttem most így háromnegyed négy felé. Fél egykor álltam fel a gép mellől,addig tanultam, még két anyag hátravan, de azokat alkonyatkor - amikor már nem tudok írni Neked a szürkület miatt - meghallgatom, elvégre ezt sötétben is tudom csinálni.
Nos, ekkor mentem ki őfőméltóságával a konyhába ebédkészítés céljából, de nem sokkal az elkészítés előtt átvitte a gazdija hozzájuk, hogy legyen ott is egy kicsit. Így esett, hogy az ebédemet nem oszthattam meg a kis aranyszőke őrző-védőmmel, és kénytelen voltam megenni az egész porciót egyedül. Ebéd után még folytattam a kézírásos feladatomat, memorizáltam, és utána felpattantam a kardióbringa nyergébe. "Vágtattam" vele tizenöt percet egyfolytában, és örömmel tapasztaltam, hogy a pulzusom nem emelkedett lényegesen, de előbb még megnéztem a villanyórát, mennyi volt az összes mai fogyasztás eddig. Nem vészes a helyzet. Az időjárásról csak annyit, hogy meleg van, de a Nap szégyenlős lányka módjára vastag felhőtakaró mögé bújt, és még csak véletlenül sem dugja ki onnan a fejét, de egyébként nagyon kellemes az idő, és attól, hogy alaposan beborult, nekem kimondottan jó kedvem van. Rád gondolok, és boldog vagyok, amit magam elé tűztem eddig, megcsináltam, és nagyon igyekszem mindennek a jó oldalát meglátni.
Ez az úgynevezett vakon gépelés még nagyon nem megy nekem, nehezen szokom meg a betűk helyét a klaviatúrán, de ez csak gyakorlás kérdése, van úgy, hogy már egyes betűk helyére automatikusan rátalálok. Az nagy segítség, hogy nem vettem le a könyöklőket a karosszékről, így kénytelen vagyok a kezeimet a helyes módon tartani a gép előtt.
Most viszont a továbbiakban biztosan romlani fog a "találati arány", mert fekve kell folytatnom az írást a hátam miatt. Ha sokat ülök, a gerincem melletti vázizmok begörcsölnek, és ez bizony nem egy élvezet. Ráadásul pár napja - eddig nem is mondtam Neked - valamiért időnként nagyon nyilall a derekam bal oldala. Én arra gondolok,hogy ez valószínűleg valami tartáshiba miatt lehet, de majd torna közben megpróbálom kimozgatni, mert olyan érzésem van, mint a lumbágó esetében, amikor egy idegszál becsípődik. Remélem, sikerül megoldanom ezt a helyzetet is. Elvégre nem vagyok én olyan ügyetlen, hogy ilyen dolgokkal ne tudnék megbirkózni. És az is nagyon hatásos gyógymód, hogy Rád gondolok, és egy pillanat alatt máris jobban érzem magam.
Kissé érdekesnek tartom, hogy a legutóbbi beszélgetésünk óta a nagyfiammal nem tudom felvenni a kapcsolatot, sőt a kisebbik is eltűnt valahol az éterben. De biztos vagyok benne, amikor itt lesz az ideje, elő fognak kerülni. A nagylányommal telefonon tartjuk a kapcsolatot, és amikor van rá ideje át szokott jönni hozzám. Én innen elég nagy kerülővel tudnék csak átmenni hozzájuk Érdre, mert oda költöztek. De azért egyik alkalommal kipróbálom, milyen módon tudnék a legrövidebb úton eljutni hozzájuk, már csak azért is, mert ott van három unokám. Bizony, a Te imádód már többszörös nagypapa. De gondolom, ez már nem számít a Mi helyzetünkben. Most nekünk a további dolgainkra kell összpontosítanunk, hogy minden úgy működjön, ahogy elgondoltuk, mert a gondolatnak teremtő ereje van!!!
Most úgy írok, hogy közben Illést hallgatom 1968-ból, meg Koncz Zsuzsát, és közben folyik a könnyem. Jó visszaemlékezni azokra az időkre, nagyon szépnek tűnnek így, ennyi év távlatából.
Tudod jól, akkoriban még én is zenéltem, illetve doboltam, és ők voltak ezen a téren a kedvenceim. Most is sokszor dúdolok egy régi Illés dalt, a "Mondd, hogy nem hiszed el..."-t, ez nekem ma is Rólad szól:....."Ő, ő az a lány,a zöld szemű lány, a szőke haj már földig ér, Őt szeretem, képzeletem létrehozta, bennem él"...! Úgy ahogy Te is bennem Élsz, velem lélegzel, velem Vagy minden időben, ébren és az álmaimban, állandóan, Örökkön Örökké!!! És most már így is boldog vagyok, amikor Rád gondolok, boldog vagyok, hogy itt Vagy bennem, minden porcikámban, itt élsz a lelkemben. 2013, Július 29 óta megváltozott bennem az egész addigi világom. Aznap mertem teljesen szembenézni az elmúlt évtizedekkel, akkor valami megmozdult bennem, és rájöttem, hogy az egész eddigi életem egy vakvágányon futott, át kell értékelnem mindent, rádöbbentem , hogy most is itt Vagy bennem, velem és bár nagy távolság van közöttünk, ugyanolyan szerelmes vagyok Beléd, mint akkor 1968-ban. Most, hogy írás közben hallgatom a régieket, Koncz, Bródy, Szörényi, Illés, Tolcsvay, egészen átélem az akkori idők hangulatát, és nagyon boldog örömmel élvezem ezt a helyzetet, ez az idő volt a mi fiatalságunk, ragyogott a szemünk és örültünk egymásnak, az együtt töltött időknek, a hosszú közös sétáinkon. Ezt az időszakot élem át újra, és érzem, feltöltődöm egy hatalmas adag nagyon jó energiával.
Szeretnélek most átölelni, a karomba kapni és önfeledten táncolni Veled.
De ezt már, majd odaát, a "Hídon" túl, amikor eléd állok, megfogom a két kezed, és megkérlek, maradj most már velem az idők végeztéig, azaz Örökké!!!
Addig is kérem a Teremtőt, hogy vigyázzon Rád, örök Szerelmem!
Most Koncz Zsuzsa egyik dalának refrénjével búcsúzom, .".... meglátod rendbe jönnek majd a dolgaink, lesznek még szép napjaink", - mert már alig látom a betűket a gépen, és remélem az éjjel megint a miénk lesz a "lélekvonal".
Ezer, meg ezerszer ezer csók: örökké Beléd szerelmes párod, Feri
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése