2013,Augusztus 31, Szombat, Naplóm Neked
Egyetlenem, Napjaim Beranyozója, Szívem Gyönyörűsége!
Már nem is tudom, milyen jelzőket használjak, mert ide kevés minden szó, csak hervadt kóró minden szóvirág. Annyira szeretlek, hogy ez már több, mint Imádat, ez már valami megfoghatatlan, emberi nyelven kifejezhetetlen érzés a szeretett Kedvesem felé. Feléd, és annyira, hogy az már szinte egy teljesen Földöntúli Szerelem! Olyan boldog vagyok, hogy most ettől az érzéstől arcomon az öröm könnyei csorognak szépen végig rajtam. Egész nap szinte ugrándozni, táncolni tudnék jókedvemben abban a pillanatban, ahogy szinte behunyt szemmel Rád gondolok, és máris látlak magam előtt. Ez maga a csoda, az érzelmek döbbenetes ereje, ez az Univerzum rezgéshulláma, egy "Érzelmi Cunami", amely mindent magával sodor, És én megadom magam, hagyom, hogy vigyen ez a hatalmas ár amerre akar, elfogadom bármit is tesz velem, nem állok ellent. Az Ég felé lököm a két ökölbe szorított kezem,... ez igen, erre vártam, maradjon is ilyen, ez az igazi boldogság.
Most mit mondjak még? Mit lehet ehhez még hozzáfűzni? Talán csak annyit, hogy a távolság nem lehet akadály két együtt rezgő lélek, két egyszerre dobbanó szerelmes szív között. Ez egyszerre félelmetes, és ugyanakkor egyszerre gyönyörű. Félelmetes, hogy milyen egyszerűen működik, és gyönyörűséggel tölt el az a hatalmas érzelmi hullám, ami visz magával. Ennél csodálatosabb "utazásban" még soha nem volt részem, és nagyon remélem, ez már nem ér véget soha.
Kedvesem, Lelkemnek Szebbik Fele!
Reggel, ha kicsit kótyagosan is, de felkeltem, kimentem a fürdőbe, letusoltam, megborotválkoztam, és átöltöztem, hogy megyek be a városba,ahogy azt mára elterveztem. De még mielőtt elindultam volna, előbb megnéztem az interneten, vajon milyen időnk lesz ma?! Ki is írt vagy húsz Celsiust, aminek a következtében hosszú ujjút és egy vékony pulóvert vettem fel. Ahogy ballagtam ki az autóbuszhoz, már éreztem, nagy hiba volt nem a belső megérzésemre hallgatni, határozottan meleg nyárias időben utaztam be Pestre. És amíg haza nem értem,ez nem is változott. Kicsit meg is éreztem a vérnyomásomon, hogy szabályszerűen meleg van. Ilyenkor leesik a vérnyomásom, mert kitágulnak az erek. Én nagyokos, pedig még reggel a kiporciózott gyógyszeradagot bevettem. Aminek a meleggel meg is lett az együttes eredménye. Sebaj, út közben gyűjtöttem egy zacskónyi ambróziát, és az estebédemet jól meghintettem vele. Egyébként még most is hétágra süt a Nap, bár már nem ad annyi meleget. Délben segítettem a "Vonzás Törvényének", hogy tudja merre kell mennie, remélem jó címet adtam meg Neki!
Időnként abbahagyom az írást, magamhoz szorítom a kispárnámat, mintha Téged ölelnélek, és csak mosolygok, nézem a képernyőt és egy nagyot sóhajtva megint rovom a sorokat.
Neked, na meg magamnak is, mert írás közben - bevallom - nagyon jól érzem magam. Történhet bármi, az 'Érzelmi Cunami" letehet bárhol, én már érzem, tudom a boldogság titkát, és nem félek semmitől. Elfogadom, hogy vagyok, ahol vagyok, és ez így van jól, mert vagyok, ahol vagyok!
És ez nagyon jól van így! Mert vagyok, ahol vagyok!!!
Esténként, így például ma is, meghallgatom "Esther Hicks"anyagát. Nagyon tetszik, és mondhatom sokat tanultam belőle. Most is erre készülök, persze előbb szétnézek a külvilágban, mik a hírek, és megpróbálom mikrofonvégre kapni Józsit meg a Magdit, talán rendbejött a vonaluk, mert tegnap valami bajuk volt vele.
Mára búcsúzom Kicsi Gyönyörű Tündérem, Egyetlen Szerelmem, de csak az "éjszakai privát vonalunkig". Addig vigyázzanak Rád a túloldalon a többiek, meg az "Öregkorú" barátunk!!!
Tengersok Milliószor Csókollak: örökké hűséges szerelmesed, Feri
Már nem is tudom, milyen jelzőket használjak, mert ide kevés minden szó, csak hervadt kóró minden szóvirág. Annyira szeretlek, hogy ez már több, mint Imádat, ez már valami megfoghatatlan, emberi nyelven kifejezhetetlen érzés a szeretett Kedvesem felé. Feléd, és annyira, hogy az már szinte egy teljesen Földöntúli Szerelem! Olyan boldog vagyok, hogy most ettől az érzéstől arcomon az öröm könnyei csorognak szépen végig rajtam. Egész nap szinte ugrándozni, táncolni tudnék jókedvemben abban a pillanatban, ahogy szinte behunyt szemmel Rád gondolok, és máris látlak magam előtt. Ez maga a csoda, az érzelmek döbbenetes ereje, ez az Univerzum rezgéshulláma, egy "Érzelmi Cunami", amely mindent magával sodor, És én megadom magam, hagyom, hogy vigyen ez a hatalmas ár amerre akar, elfogadom bármit is tesz velem, nem állok ellent. Az Ég felé lököm a két ökölbe szorított kezem,... ez igen, erre vártam, maradjon is ilyen, ez az igazi boldogság.
Most mit mondjak még? Mit lehet ehhez még hozzáfűzni? Talán csak annyit, hogy a távolság nem lehet akadály két együtt rezgő lélek, két egyszerre dobbanó szerelmes szív között. Ez egyszerre félelmetes, és ugyanakkor egyszerre gyönyörű. Félelmetes, hogy milyen egyszerűen működik, és gyönyörűséggel tölt el az a hatalmas érzelmi hullám, ami visz magával. Ennél csodálatosabb "utazásban" még soha nem volt részem, és nagyon remélem, ez már nem ér véget soha.
Kedvesem, Lelkemnek Szebbik Fele!
Reggel, ha kicsit kótyagosan is, de felkeltem, kimentem a fürdőbe, letusoltam, megborotválkoztam, és átöltöztem, hogy megyek be a városba,ahogy azt mára elterveztem. De még mielőtt elindultam volna, előbb megnéztem az interneten, vajon milyen időnk lesz ma?! Ki is írt vagy húsz Celsiust, aminek a következtében hosszú ujjút és egy vékony pulóvert vettem fel. Ahogy ballagtam ki az autóbuszhoz, már éreztem, nagy hiba volt nem a belső megérzésemre hallgatni, határozottan meleg nyárias időben utaztam be Pestre. És amíg haza nem értem,ez nem is változott. Kicsit meg is éreztem a vérnyomásomon, hogy szabályszerűen meleg van. Ilyenkor leesik a vérnyomásom, mert kitágulnak az erek. Én nagyokos, pedig még reggel a kiporciózott gyógyszeradagot bevettem. Aminek a meleggel meg is lett az együttes eredménye. Sebaj, út közben gyűjtöttem egy zacskónyi ambróziát, és az estebédemet jól meghintettem vele. Egyébként még most is hétágra süt a Nap, bár már nem ad annyi meleget. Délben segítettem a "Vonzás Törvényének", hogy tudja merre kell mennie, remélem jó címet adtam meg Neki!
Időnként abbahagyom az írást, magamhoz szorítom a kispárnámat, mintha Téged ölelnélek, és csak mosolygok, nézem a képernyőt és egy nagyot sóhajtva megint rovom a sorokat.
Neked, na meg magamnak is, mert írás közben - bevallom - nagyon jól érzem magam. Történhet bármi, az 'Érzelmi Cunami" letehet bárhol, én már érzem, tudom a boldogság titkát, és nem félek semmitől. Elfogadom, hogy vagyok, ahol vagyok, és ez így van jól, mert vagyok, ahol vagyok!
És ez nagyon jól van így! Mert vagyok, ahol vagyok!!!
Esténként, így például ma is, meghallgatom "Esther Hicks"anyagát. Nagyon tetszik, és mondhatom sokat tanultam belőle. Most is erre készülök, persze előbb szétnézek a külvilágban, mik a hírek, és megpróbálom mikrofonvégre kapni Józsit meg a Magdit, talán rendbejött a vonaluk, mert tegnap valami bajuk volt vele.
Mára búcsúzom Kicsi Gyönyörű Tündérem, Egyetlen Szerelmem, de csak az "éjszakai privát vonalunkig". Addig vigyázzanak Rád a túloldalon a többiek, meg az "Öregkorú" barátunk!!!
Tengersok Milliószor Csókollak: örökké hűséges szerelmesed, Feri
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése