2013, Szeptember 04, Szerda, Naplóm Neked
Dárga Egyetlen Kedvesem, Szerelmem!
Az éjjel megint kifogástalanul működött a "privát csatornánk". Nem sokkal azután, hogy befejeztem az anyag hallgatását, már be is kapcsolt a drága. Nagyon jót beszélgettünk, de ami hajnalban történt álmomban, na arra most is - és egész álló nap - emlékszem. Tulajdonképpen nem is annyira hajnali, mint inkább már reggeli álom volt ez a csodálatos látomás. Ha ezt az álmot Te sugalltad, nagy huncut vagy. Még most is az élmények hatása alatt vagyok. Nagyon akarom, hogy ez - amikor itt lesz az ideje - megtörténjen. Hiszem, hogy így is lesz. Amikor felidézem magamban a látomásaimat, úgy nevetek, mint egy kamasz, és csak csóválom a fejem. Te nagyon is jól tudod, miről fecsegek most. De ez a Kettőnk titka. Ebből a csodálatos álomból sikerült is vagy fél tízkor magamhoz térnem, és még mindig hangosan nevetgélve az álombeli történeten, kivonultam a kutyatündérrel a fürdőszobába, mosakodni, borotválkozni, sőt még a torzonborz hajzatomat is rendbe szedtem. Amikor belenéztem a tükörbe, úgy állt szanaszét a hajam, mintha konnektorba nyúltam volna előtte. Ne nevess ki nagyon, kérlek szépen, de most is, ahogy írom e sorokat felidézem a "történteket", és ráz a kacagás. Nem is tudom, hogyan írjam le ezt az egészet. Illetve tudom. Sehogy,... ez a mi közös álmunk, és csak ránk tartozik.
Visszazökkenve a rendes kerékvágásba, miután végeztem a tisztálkodási műveleteimmel, kimentünk a "személyi testőrömmel" a kertbe sétálni. Ennek ürügyén szedtem egy jó nagy adagra való zöldsalátát, meg paradicsomot. Mit mondjak, a salátákat nagyon meg kellett mosnom, mert nagy ügyesen teleszórtam földdel, amikor tövestül kiszedtem őket. Na, elszórakoztam velük egy jó ideig, majd a salátás tálamba beleaprítottam egy pár fej paradicsom kíséretében, megszórtam az egészet fűszerekkel, öntöttem hozzá egy kis vizet, ecetet, és jól lezárva az egészet beköltöztettem a hűtőszekrénybe. Majd az ebédem fejedelmi kiegészítője lesz belőle. Még van egy pár őszibarackom is, így mi bajom lehet?! Vagyok, ahol vagyok.
És most ez a legjobb. Mert úgy sincs más, tehát jónak kell lennie. Mi van? Vagyok, ahol vagyok.
Ugye , hogy ez jó?! Na látod, ez az "édes élet", a Dolce Vita!!!
Úgy gondoltam, ma egy iciripicirivel hamarabb fogom elkészíteni az ebédet, mivel a reggelit most valahogy nem tartottam fontosnak. Annyira a reggeli "látomásom" hatása alatt voltam, hogy ez valahogy kimaradt.
Igazán most értettem meg a kis kedvencem csodálkozó pillantását. Amikor a saláta hadműveletből visszatértünk a "főhadiszállásunkra", a szobámba, kérdően nézett rám. Persze, a kis okos buksijában elraktározta, hogy általában a reggeli konyhai ténykedések után, rendszerint a megszokott közös eszem-iszom következik. De sehogyan sem értette, miért nem hozom a finomságokkal megpakolt tálat?
Na majd ebédkor kiengesztelem, legalábbis remélem megbocsájt nekem ezért a malőrért.
Hát ez most nem jött be igazán. Hiába melegítettem meg őlordsága adagját is, hiába tálaltam külön az ilyenkor szokásos tálkájába. Neki csak az jó, amit tőlem, a tenyeremből kap. Na most akkor ő eszik, én meg etetem. Azért ez így nem az igazi. Sürgősen leszoktatom erről a gyakorlatról. Azért nagy duzzogva az utolsónak kiszedett adagját hajlandó volt nagy kegyesen elfogyasztani. Huh!!!
Amikor végeztünk közösnek mondható étkünkkel, még leszedtem a maradék barackokat és most írás mellett eszegetek szép csendben.
Amikor - mint most is - bekapcsolom a gépet, mindig azzal kezdem, hogy az arcoddal szembenézek (persze, hiszen itt van a fényképed a gépen), és megsimogatlak. Egy pár napja figyeltem meg - bár lehet, ez csak káprázat - mintha mosolyognál, de ma egy különösen huncut mosolyt véltem felfedezni. Vajh, miért?! Nem is tudom. Talán Te már tudsz valamit? Nem csodálnám!
Na tessék, már fél kettő, és én nemhogy a déli, de még csak a reggeli elrendelt "méreg' adagomat sem vettem be. Most már mindegy, azért legalább a délit beszedem és betárazom a még hátralévőket. A nagy érzelmi hullámaim között ez úgy elsiklott, mint egy fürge kis halacska. Most elmegyek tájékozódni a "sógornőm" részére. A tegnapi akciójának az lett az eredménye, hogy a nagybeteg keresztmama részére - ha a néni már kórházba nem akar befeküdni - legalább egy "Hospice" elhelyezést kellene kieszközölni. Ennek az idős hölgynek volt szerencsém megnézni a legutóbbi CT leletét, és sajnos semmi jóval nem kecsegtet a vizsgálat eredménye.
Ez egy ronda, progresszív terjeszkedést mutató rosszindulatú daganat képét mutatja a tüdőben.
A következmény világos, általában ez a Földi lét közelgő vége. És az örökösök színre lépnek.
Jelesül, a sógornőm, és fia című kettős előadása következik. Na mindegy. A lényeg, hogy a lovagjára váró hölgyemény irtózik minden orvossal, halállal és egyéb hasonló dolgokkal foglalkozni, így hát megnézem, mit tehetek "Hospice" elhelyezés ügyben. Jó, Igazad van, ez az ő dolga, de hát a segítő szándék sem kutya. És Hidd el, az ilyen apró dolgoktól még nem feledkezem meg a mi "ügyünkről". Az a legfontosabb.
Drágám, Tengerkék szemű Szép Tündérem!
A sógornőm kérésének eleget téve, az illetékesektől már meg is jött a válasz. Úgy néz ki, hogy az idős hölgy "Hospice" ügye rendeződik.Én pedig most elmegyek a vacsorám ügyében intézkedni, utána megint a - most már szinte kötelező - Esther Hicks CD meghallgatása szundi előtt, majd a "kapcsoljuk privát vonalunkat" című népszerű éjszakai műsorunk következik.
Drága Egyetlenem, addig is vigyázzanak Rád odaát a többiek, és az "Öregkorú" barátunk.
Sok-Sok Szerelmes csók és ölelés: hűséges párodtól, Feritől
Az éjjel megint kifogástalanul működött a "privát csatornánk". Nem sokkal azután, hogy befejeztem az anyag hallgatását, már be is kapcsolt a drága. Nagyon jót beszélgettünk, de ami hajnalban történt álmomban, na arra most is - és egész álló nap - emlékszem. Tulajdonképpen nem is annyira hajnali, mint inkább már reggeli álom volt ez a csodálatos látomás. Ha ezt az álmot Te sugalltad, nagy huncut vagy. Még most is az élmények hatása alatt vagyok. Nagyon akarom, hogy ez - amikor itt lesz az ideje - megtörténjen. Hiszem, hogy így is lesz. Amikor felidézem magamban a látomásaimat, úgy nevetek, mint egy kamasz, és csak csóválom a fejem. Te nagyon is jól tudod, miről fecsegek most. De ez a Kettőnk titka. Ebből a csodálatos álomból sikerült is vagy fél tízkor magamhoz térnem, és még mindig hangosan nevetgélve az álombeli történeten, kivonultam a kutyatündérrel a fürdőszobába, mosakodni, borotválkozni, sőt még a torzonborz hajzatomat is rendbe szedtem. Amikor belenéztem a tükörbe, úgy állt szanaszét a hajam, mintha konnektorba nyúltam volna előtte. Ne nevess ki nagyon, kérlek szépen, de most is, ahogy írom e sorokat felidézem a "történteket", és ráz a kacagás. Nem is tudom, hogyan írjam le ezt az egészet. Illetve tudom. Sehogy,... ez a mi közös álmunk, és csak ránk tartozik.
Visszazökkenve a rendes kerékvágásba, miután végeztem a tisztálkodási műveleteimmel, kimentünk a "személyi testőrömmel" a kertbe sétálni. Ennek ürügyén szedtem egy jó nagy adagra való zöldsalátát, meg paradicsomot. Mit mondjak, a salátákat nagyon meg kellett mosnom, mert nagy ügyesen teleszórtam földdel, amikor tövestül kiszedtem őket. Na, elszórakoztam velük egy jó ideig, majd a salátás tálamba beleaprítottam egy pár fej paradicsom kíséretében, megszórtam az egészet fűszerekkel, öntöttem hozzá egy kis vizet, ecetet, és jól lezárva az egészet beköltöztettem a hűtőszekrénybe. Majd az ebédem fejedelmi kiegészítője lesz belőle. Még van egy pár őszibarackom is, így mi bajom lehet?! Vagyok, ahol vagyok.
És most ez a legjobb. Mert úgy sincs más, tehát jónak kell lennie. Mi van? Vagyok, ahol vagyok.
Ugye , hogy ez jó?! Na látod, ez az "édes élet", a Dolce Vita!!!
Úgy gondoltam, ma egy iciripicirivel hamarabb fogom elkészíteni az ebédet, mivel a reggelit most valahogy nem tartottam fontosnak. Annyira a reggeli "látomásom" hatása alatt voltam, hogy ez valahogy kimaradt.
Igazán most értettem meg a kis kedvencem csodálkozó pillantását. Amikor a saláta hadműveletből visszatértünk a "főhadiszállásunkra", a szobámba, kérdően nézett rám. Persze, a kis okos buksijában elraktározta, hogy általában a reggeli konyhai ténykedések után, rendszerint a megszokott közös eszem-iszom következik. De sehogyan sem értette, miért nem hozom a finomságokkal megpakolt tálat?
Na majd ebédkor kiengesztelem, legalábbis remélem megbocsájt nekem ezért a malőrért.
Hát ez most nem jött be igazán. Hiába melegítettem meg őlordsága adagját is, hiába tálaltam külön az ilyenkor szokásos tálkájába. Neki csak az jó, amit tőlem, a tenyeremből kap. Na most akkor ő eszik, én meg etetem. Azért ez így nem az igazi. Sürgősen leszoktatom erről a gyakorlatról. Azért nagy duzzogva az utolsónak kiszedett adagját hajlandó volt nagy kegyesen elfogyasztani. Huh!!!
Amikor végeztünk közösnek mondható étkünkkel, még leszedtem a maradék barackokat és most írás mellett eszegetek szép csendben.
Amikor - mint most is - bekapcsolom a gépet, mindig azzal kezdem, hogy az arcoddal szembenézek (persze, hiszen itt van a fényképed a gépen), és megsimogatlak. Egy pár napja figyeltem meg - bár lehet, ez csak káprázat - mintha mosolyognál, de ma egy különösen huncut mosolyt véltem felfedezni. Vajh, miért?! Nem is tudom. Talán Te már tudsz valamit? Nem csodálnám!
Na tessék, már fél kettő, és én nemhogy a déli, de még csak a reggeli elrendelt "méreg' adagomat sem vettem be. Most már mindegy, azért legalább a délit beszedem és betárazom a még hátralévőket. A nagy érzelmi hullámaim között ez úgy elsiklott, mint egy fürge kis halacska. Most elmegyek tájékozódni a "sógornőm" részére. A tegnapi akciójának az lett az eredménye, hogy a nagybeteg keresztmama részére - ha a néni már kórházba nem akar befeküdni - legalább egy "Hospice" elhelyezést kellene kieszközölni. Ennek az idős hölgynek volt szerencsém megnézni a legutóbbi CT leletét, és sajnos semmi jóval nem kecsegtet a vizsgálat eredménye.
Ez egy ronda, progresszív terjeszkedést mutató rosszindulatú daganat képét mutatja a tüdőben.
A következmény világos, általában ez a Földi lét közelgő vége. És az örökösök színre lépnek.
Jelesül, a sógornőm, és fia című kettős előadása következik. Na mindegy. A lényeg, hogy a lovagjára váró hölgyemény irtózik minden orvossal, halállal és egyéb hasonló dolgokkal foglalkozni, így hát megnézem, mit tehetek "Hospice" elhelyezés ügyben. Jó, Igazad van, ez az ő dolga, de hát a segítő szándék sem kutya. És Hidd el, az ilyen apró dolgoktól még nem feledkezem meg a mi "ügyünkről". Az a legfontosabb.
Drágám, Tengerkék szemű Szép Tündérem!
A sógornőm kérésének eleget téve, az illetékesektől már meg is jött a válasz. Úgy néz ki, hogy az idős hölgy "Hospice" ügye rendeződik.Én pedig most elmegyek a vacsorám ügyében intézkedni, utána megint a - most már szinte kötelező - Esther Hicks CD meghallgatása szundi előtt, majd a "kapcsoljuk privát vonalunkat" című népszerű éjszakai műsorunk következik.
Drága Egyetlenem, addig is vigyázzanak Rád odaát a többiek, és az "Öregkorú" barátunk.
Sok-Sok Szerelmes csók és ölelés: hűséges párodtól, Feritől
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése