2013. szeptember 23., hétfő

2013, Szeptember 23, Hétfő, Naplóm Neked

Életem, Egyetlen Szerelmem, Drága Katikám!

A mai éjszakám csendben telt el. Csak hajnalban próbáltam "beszélgetni" Veled, de ez inkább abból állt, hogy én mondtam a magam gondolatait, és füleltem, hátha kapok néha választ is. 
Sajnos valamiért ez nem jött össze. Ettől függetlenül nem adom fel, és ma éjjel megint Rád fogok összpontosítani, bár ez a próbálkozásom most nem sikerült, mert megint százfelé járt az agyam. Tudom, ez egy nagyon rossz szokásom, és ezt sürgősen el kell hagynom, különben soha nem érek célt. Most megpróbálom Vangelis zenéjével és Seneca tanításaival - "Vigasztalások,   Erkölcsi levelek" - együttesen megzabolázni rakoncátlankodó elmémet.  

Más: ma a reggeli előtt megtornáztatott a gyógytornász hölgy, így a mai étkezés különösen jól esett. Volt főorvosi vizit is, ami meglepően gyorsan lezajlott. Nem ia baj, mert zavartalanul írhatom tovább a Naplónkat. Most itt érdekes időjárás van. Nagyon fúj a szél, és élesen süt a Nap. Tulajdonképpen ha a napos időt nézem, viszonylag melegnek kellene lennie, ám az erős szél miatt csalóka a hőérzetünk. Megemlítettem a főorvosnak, hogy szeretnék egy héten legalább két alkalommal szobakerékpározni, azt válaszolta, erre még visszatérünk. Ma ebéd után lehet, hogy lemegyek a kórházi parkba és addig sétálok, amíg birok. Kíváncsi vagyok a terhelhetőségemre.
Kaptam Magdiéktól is levelet. Nagyon jól vannak, és majd ha normális lesz az internet sebessége, tudunk kommunikálni skype.on is. Érdekel, vajon Józsi barátom mire jutott a "szövetkezettel"?!
Írtam Lévay Zolinak is, egy kis türelmet kérve, mert az elmúlt hét még nem a szándékunk szerint zárult. Persze a Fortuna nagyasszonynak van még lehetősége e tárgyban!. 

Kedvesem, Istennőm, most abbahagyom amíg ebédelek, és ha a parkbéli sétáról visszatértem, folytatom tovább a Naplónkat. Még csak annyit, hogy szinte már őrülten szeretlek!!!  

Drága Szerelmem!

Feljöttem a parkbéli sétából. Tulajdonképpen nem mentem sokat. Egy téren leültem azz  egyik padra, és Seneca levelezését olvastam. Ez a filozófus fantasztikus ember volt. Amiket ír intelemként barátjának, az ma is bármikor időszerű. 
Általa tudatosult bennem, hogy bár anyagilag szegénynek számítok, mégis én vagyok talán -sőt biztosan - az egyik leggazdagabb ember itt a Föld nevű bolygón. 
A Legnagyszerűbb, Legszeretreméltóbb, a Legkedvesebb, a Legszebb Istennőt szerethetem, és Ő szeret engem. Tehát, akármennyire is szegény ember vagyok anyagi szempontból, mégsem cserélnék egyik milliárdossal sem. Amim nekem van, az többet ér számomra, mint az Univerzum összes kincse. Ezt úgy hívják: a Tiszta Igaz Őszinte Szerelem, és ezt a kincset nem cserélem semmiért! Hát ezért vagyok én a leggazdagabb, mert a gyönyörűséghez nem kellenek milliók.
És a szerelmem ereje napról-napra csak erősebbé válik bennem. Most ott tartok, hogy szinte nem is tudok másról írni, annyira tele van a lelkem ezzel a csodálatos érzéssel.
Drága Istennőm, Egyetlen Szerelmem, most éjszakáig elbúcsúzom Tőled és kérem az "Öregkorú barátunkat" meg a többieket odaát, hogy vigyázzanak Rád!

Milliószor csókollak: hűséges párod, Feri

Nincsenek megjegyzések:

Megjegyzés küldése