2013, Szeptember 11, Szerda, Naplóm Neked
Kedvesem, Szerelmem, Szívem Egyetlen Királynője!
fej
Tegnap este, ha nehezen is, de be tudtam fejezni az írást. Nagy örömömre az éjjel sikerült beszélgetnünk egy kicsit, illetve én beszéltem, Te néha kérdeztél, én meg válaszolni próbáltam.
Lényeg, hogy két kihagyott éjjel után, végre tudtunk kapcsolatot létesíteni. Kedvesem legközelebb nyugodtan kérdezzél bármit, egymás előtt nincs titkunk, és ha tudom a választ, felelek a kérdésedre. Tudod jól hogy érzek Irántad, mert Te vagy nekem a legfontosabb az egész világon, mit a világon, az egész Univerzumban! Nagyon szeretlek, és egyre mélyebb, erősebb ez az érzés. Olyan ez mint a legerősebb tartókötél, fogvatart és nem ereszt többé. Hát ne is eresszen. Boldog vagyok, ha csak gondolok rád. Elmosolyodok amikor megnézem a gépen a fényképedet, és gondolatban mindig újra-meg újra szerelmet vallok Neked.
Most más vizekre evezek. Tegnap este, még elalvás előtt megint Vangelist hallgattam. Nagyon nagy hatással van rám, van, hogy csak elmélyültem hallgatom, és van amikor együtt hullámzok a zenéjével. Olyankor elképzelem, hogy együtt ringatódzunk ezeken a dallamokon. fenséges érzés.
Ez után a muzikális élmény után könnyű volt a "kapcsolat" létrehozása, ezt fogom gyakorolni, és ennek a segítségével még a meditációs állapotot is el tudnám érni, amikor minden érzékszervemet kikapcsolom. Azt gondolom, akkor tudnék igazán összpontosítani egyetlen, aktuálisan fontos dologra. Persze később az összpontosító képességet fejlesztenem kellene, hogy ne csak egy "lebegő" állapotban legyek ere képes, hanem szinte mindig, amikor szükségem van rá.
Amikor tegnap éjjel "beszélgettünk" az élő beszéd és az írás közötti különbségről, éppen azt mondtam el, miért szeretek inkább írni, mint a gondolataimat szóban közölni. Ez a helyzet a meditáción kívüli összpontosítással is. Amikor megpróbálok csak egy valamire figyelni, megrohan egy sokadalomnyi különböző gondolat és elkezdek csapongani közöttük. Nos ez egy igazi káosszá válik a fejemben. Emlékszel Szívem? Tegnap délután is tudtunk egy keveset "beszélgetni", de engem eközben egy geometriai megoldás lehetősége is foglalkoztatott. Így esetenként szépen elcsalinkáztam a "beszélgetésünk" eredeti fonalától. Hát erről a szétszórtságról sürgősen le kell szoknom, mert ha itt is vagyok meg ott is egyidejűleg, akkor igazából sehol sem vagyok.
Kedvesem, most kimegyek a konyhába, valami harapnivalót készíteni ebédre. Mint azt előzőleg említettem, a mai napom, meg a holnapi egy részét a sógornőm házában töltöm, mert a "drága rokonnak" távoli kötelezettsége van az örökhagyó keresztmama megbízásából. Őt kell elfuvaroznia mindkét napon az orvoshoz, így a kiskutyáját nem tudja kire bízni a távolléte idejére. Én meg a már általad is ismert okokból eredően, mindig kéznél vagyok. De úgy érzem, ez hamar meg fog szűnni, mert nekem kezd elegem lenni az egészből. Nem viselem el a nagyképű stílusát.
Ebben azért van némi megnyugtató is. Két napig a színét sem látom, a hangját sem hallom. Ez jó!
Szóval most egy rövid időre távozom, de hamarosan visszatérek.
Már itt is vagyok. Megebédeltünk mind a ketten, mármint "Turbó" és én. Hogy tiszta legyen kép, ezt a nagyon kedves és szép, hófehér Habanéze fajtájú négylábút, már kilenc éve ismerem. Velem mindig nagy barátságban volt, van és talán még lesz is. Bár távol élünk egymástól, de amikor - igaz egyre ritkábban - találkozunk, mindig kitörő örömmel fogad. Nagyon boldog amikor játszunk egymással, nekiadom evés közben a falatok egy részét, ugyanúgy mint "Ricsi" a kis Yorki herceg, ő is a kezemből eszik. Kicsivel több dolgot ért már, annak köszönhetően, hogy a "sógornőm" egy pár éve egyedüli társaként, rengeteget beszélget vele napközben.
A nagyságos asszonynak talán ez az egyetlen igazán jó tulajdonsága, és azért ez sem kis dolog.
Ja, és Turbó egy kicsivel nagyobb, úgy a háromszorosa Ricsinek, de ő is nagyon aranyos. És a kis tömzsi, izmos kis alkatával, a hófehér bundácskájával úgy néz ki, mint egy jegesmedve kölyökmackó.
Egyébként úgy veszem észre, engem a kutyák általában mindig többre becsülnek, mint az emberek nagy része. Persze az is igaz, hogy velük inkább szót értek, mint az emberek többségével és ezért hamarabb kialakul egy barátság köztem és az állatok között. Mert annak idején a macskáimmal is és a kutyáimmal is olyan viszonyunk volt, hogy megértették azt, ha egy fedél alatt élünk a "gazdival" - aki inkább a barátunk, mint a gazdánk - akkor nem illik egymással marakodni. És érdekes módon, nagyon jó baráti viszony alakult ki még a két teljesen eltérő természetű "állat" között is. Együtt játszottak, sokszor egymás mellé fekve, egymáshoz bújva aludtak, és amit egy kívülálló harcnak vélt, az csak egy játék volt a javából. Hogy igazán megismerhesse valaki az állatokat, együtt kell velük legalább egy ideig élni, beleképzelni magunkat az ő helyzetükbe.
Sajnos ma már az emberek egy hatalmas hányada saját fajtársának a helyzetével sem törődik. Ő fontos és megint ő, és újra csak ő, és csak a legutolsó sorban a többiek. Az empátia már a múlté.
Elég szomorú, hogy így alakultak itt a dolgok, de most ezt inkább hagyjuk, mert ez elszomorít csak. Szóval, megebédeltünk, utána játszottunk egy kicsit, és mivel most kivételesen szép időnk van, nyitva hagytam a bejárati ajtót, meg a többi belső szobaajtót is, így most szabadon rohangálhat ki-és be, amikor éppen meghallja, hogy odakint a kutyatársadalom éppen eszmét cserél. Most is kint "járőrözik", figyelve a többiek jelzéseit, mert ugye ezek itt beszélgetnek, és hogy miről, azt neki tudnia kell.
Katám Kedves, Gyönyörű Szerelmem!
Ma korán fekszem le, mert holnap reggel megyek a szemészeti felülvizsgálatra, és pontos akarok lenni, hogy időben sorra kerüljek. Így korábban visszaérhetek, és Turbó barátom kevesebbet lesz magára hagyva. Ha már egyszer a gondjaimra bízták öregecske "jegesmackót", illik vigyáznom rá. Igen, ő már nem mai gyerek, kilenc éves, de még nagyon fürge és eleven egy legényke.
Tehát, mint írtam előbb, ma a szokottnál hamarabb fejezem be az írást, de csak azért, hogy éjjel megint tudjunk egy kicsit "beszélgetni" a szokásos módunkon.
Nagyon szeretlek Drága kis Tündérem. Már várom a vasárnapot, amikor Zolival elmegyünk a Szolnoki Emlékparkba.
Vigyázz Magadra Édes Egyetlenem, és vigyázzon Rád "Öregkorú barátunk", meg a többi társad odaát.
Tengernyi csók és ölelés: hűséges párod, Feri
fej
Tegnap este, ha nehezen is, de be tudtam fejezni az írást. Nagy örömömre az éjjel sikerült beszélgetnünk egy kicsit, illetve én beszéltem, Te néha kérdeztél, én meg válaszolni próbáltam.
Lényeg, hogy két kihagyott éjjel után, végre tudtunk kapcsolatot létesíteni. Kedvesem legközelebb nyugodtan kérdezzél bármit, egymás előtt nincs titkunk, és ha tudom a választ, felelek a kérdésedre. Tudod jól hogy érzek Irántad, mert Te vagy nekem a legfontosabb az egész világon, mit a világon, az egész Univerzumban! Nagyon szeretlek, és egyre mélyebb, erősebb ez az érzés. Olyan ez mint a legerősebb tartókötél, fogvatart és nem ereszt többé. Hát ne is eresszen. Boldog vagyok, ha csak gondolok rád. Elmosolyodok amikor megnézem a gépen a fényképedet, és gondolatban mindig újra-meg újra szerelmet vallok Neked.
Most más vizekre evezek. Tegnap este, még elalvás előtt megint Vangelist hallgattam. Nagyon nagy hatással van rám, van, hogy csak elmélyültem hallgatom, és van amikor együtt hullámzok a zenéjével. Olyankor elképzelem, hogy együtt ringatódzunk ezeken a dallamokon. fenséges érzés.
Ez után a muzikális élmény után könnyű volt a "kapcsolat" létrehozása, ezt fogom gyakorolni, és ennek a segítségével még a meditációs állapotot is el tudnám érni, amikor minden érzékszervemet kikapcsolom. Azt gondolom, akkor tudnék igazán összpontosítani egyetlen, aktuálisan fontos dologra. Persze később az összpontosító képességet fejlesztenem kellene, hogy ne csak egy "lebegő" állapotban legyek ere képes, hanem szinte mindig, amikor szükségem van rá.
Amikor tegnap éjjel "beszélgettünk" az élő beszéd és az írás közötti különbségről, éppen azt mondtam el, miért szeretek inkább írni, mint a gondolataimat szóban közölni. Ez a helyzet a meditáción kívüli összpontosítással is. Amikor megpróbálok csak egy valamire figyelni, megrohan egy sokadalomnyi különböző gondolat és elkezdek csapongani közöttük. Nos ez egy igazi káosszá válik a fejemben. Emlékszel Szívem? Tegnap délután is tudtunk egy keveset "beszélgetni", de engem eközben egy geometriai megoldás lehetősége is foglalkoztatott. Így esetenként szépen elcsalinkáztam a "beszélgetésünk" eredeti fonalától. Hát erről a szétszórtságról sürgősen le kell szoknom, mert ha itt is vagyok meg ott is egyidejűleg, akkor igazából sehol sem vagyok.
Kedvesem, most kimegyek a konyhába, valami harapnivalót készíteni ebédre. Mint azt előzőleg említettem, a mai napom, meg a holnapi egy részét a sógornőm házában töltöm, mert a "drága rokonnak" távoli kötelezettsége van az örökhagyó keresztmama megbízásából. Őt kell elfuvaroznia mindkét napon az orvoshoz, így a kiskutyáját nem tudja kire bízni a távolléte idejére. Én meg a már általad is ismert okokból eredően, mindig kéznél vagyok. De úgy érzem, ez hamar meg fog szűnni, mert nekem kezd elegem lenni az egészből. Nem viselem el a nagyképű stílusát.
Ebben azért van némi megnyugtató is. Két napig a színét sem látom, a hangját sem hallom. Ez jó!
Szóval most egy rövid időre távozom, de hamarosan visszatérek.
Már itt is vagyok. Megebédeltünk mind a ketten, mármint "Turbó" és én. Hogy tiszta legyen kép, ezt a nagyon kedves és szép, hófehér Habanéze fajtájú négylábút, már kilenc éve ismerem. Velem mindig nagy barátságban volt, van és talán még lesz is. Bár távol élünk egymástól, de amikor - igaz egyre ritkábban - találkozunk, mindig kitörő örömmel fogad. Nagyon boldog amikor játszunk egymással, nekiadom evés közben a falatok egy részét, ugyanúgy mint "Ricsi" a kis Yorki herceg, ő is a kezemből eszik. Kicsivel több dolgot ért már, annak köszönhetően, hogy a "sógornőm" egy pár éve egyedüli társaként, rengeteget beszélget vele napközben.
A nagyságos asszonynak talán ez az egyetlen igazán jó tulajdonsága, és azért ez sem kis dolog.
Ja, és Turbó egy kicsivel nagyobb, úgy a háromszorosa Ricsinek, de ő is nagyon aranyos. És a kis tömzsi, izmos kis alkatával, a hófehér bundácskájával úgy néz ki, mint egy jegesmedve kölyökmackó.
Egyébként úgy veszem észre, engem a kutyák általában mindig többre becsülnek, mint az emberek nagy része. Persze az is igaz, hogy velük inkább szót értek, mint az emberek többségével és ezért hamarabb kialakul egy barátság köztem és az állatok között. Mert annak idején a macskáimmal is és a kutyáimmal is olyan viszonyunk volt, hogy megértették azt, ha egy fedél alatt élünk a "gazdival" - aki inkább a barátunk, mint a gazdánk - akkor nem illik egymással marakodni. És érdekes módon, nagyon jó baráti viszony alakult ki még a két teljesen eltérő természetű "állat" között is. Együtt játszottak, sokszor egymás mellé fekve, egymáshoz bújva aludtak, és amit egy kívülálló harcnak vélt, az csak egy játék volt a javából. Hogy igazán megismerhesse valaki az állatokat, együtt kell velük legalább egy ideig élni, beleképzelni magunkat az ő helyzetükbe.
Sajnos ma már az emberek egy hatalmas hányada saját fajtársának a helyzetével sem törődik. Ő fontos és megint ő, és újra csak ő, és csak a legutolsó sorban a többiek. Az empátia már a múlté.
Elég szomorú, hogy így alakultak itt a dolgok, de most ezt inkább hagyjuk, mert ez elszomorít csak. Szóval, megebédeltünk, utána játszottunk egy kicsit, és mivel most kivételesen szép időnk van, nyitva hagytam a bejárati ajtót, meg a többi belső szobaajtót is, így most szabadon rohangálhat ki-és be, amikor éppen meghallja, hogy odakint a kutyatársadalom éppen eszmét cserél. Most is kint "járőrözik", figyelve a többiek jelzéseit, mert ugye ezek itt beszélgetnek, és hogy miről, azt neki tudnia kell.
Katám Kedves, Gyönyörű Szerelmem!
Ma korán fekszem le, mert holnap reggel megyek a szemészeti felülvizsgálatra, és pontos akarok lenni, hogy időben sorra kerüljek. Így korábban visszaérhetek, és Turbó barátom kevesebbet lesz magára hagyva. Ha már egyszer a gondjaimra bízták öregecske "jegesmackót", illik vigyáznom rá. Igen, ő már nem mai gyerek, kilenc éves, de még nagyon fürge és eleven egy legényke.
Tehát, mint írtam előbb, ma a szokottnál hamarabb fejezem be az írást, de csak azért, hogy éjjel megint tudjunk egy kicsit "beszélgetni" a szokásos módunkon.
Nagyon szeretlek Drága kis Tündérem. Már várom a vasárnapot, amikor Zolival elmegyünk a Szolnoki Emlékparkba.
Vigyázz Magadra Édes Egyetlenem, és vigyázzon Rád "Öregkorú barátunk", meg a többi társad odaát.
Tengernyi csók és ölelés: hűséges párod, Feri
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése