2013, Szeptember 10, Kedd, Naplóm Neked
Gyönyörű Napsugaras Tündérlány, Szerelmem!
Életem Szépséges Szerelme, mára virradó éjjel sem voltam képes nyitva tartani a szemem, és egy félmosoly kíséretében, csókot küldve Feléd, megint nagyon hamar elragadott az álom. De ez az álom megint oly üres volt, mint a tegnapi. Mint egy tolvajok által kifosztott és eldobott kiürült táska, feküdtem éjjel kettőig. a kis kutyatündér odabújt mellém, és vállamra hajtva fejecskéjét, boldog szuszogással elaludt, én meg figyeltem a kis szőrmókot, nem mert nem már igazán újra elaludni, nehogy véletlenül valahogy ráfeküdjek szegénykére. Így azután reggelig már csak éber félálomban voltam. Ma délután egy kicsit pihenek, mielőtt folytatom az írást, mert a mai éjjelt már igazán nem szeretném kihagyni!
Ma délelőtt elintéztem a mára elrendelt orvosi ügyeimet. Igaz, a csütörtök egy kicsit "rázós" lesz, de csak túl kell esni rajta. Ahogy hazaértem, megint a kiskutyatündér fogadott hatalmas örömmel. Átöltöztem az Ő figyelő, őrző szemeinek felügyelete mellett, és kimentünk azonnal valami harapnivalót készíteni, mert én már egy kissé éhes voltam. Ennek csak egy oka volt, ma üres gyomorral kellett kezdeni a vizsgálatot, és ez bizony éreztette a hatását. De még mielőtt kimentünk a konyhába ügyködni, gyorsan becsöpögtettem a szemembe a gyógyszert.
Készen lettünk a harapnivaló elkészítésével, és ketten őlordságával befalatoztunk.
Most meg írom a Naplónkat. Sajnos a szemem javulása lassabb, mint szeretném, de egy nap alatt nem is lehet elvárni gyökeres javulást. Mindenesetre arról le kell szoknom, hogy kézzel belenyúlkáljak. Kis Gyönyörű Szerelmem, most jött el a délutáni alvás ideje, így hát elhelyezkedem vízszintesen. Utána folytatom.
Szívem Egyetlen Katikám, fel is ébredtem délután ötkor. Megettem egy jó meleg levest, megint lekezeltem a szemem - lassan, de javul - és most írok Neked. Bár egyre kevesebb a fény, de amíg látok írok. ha már nem megy így, akkor majd lámpafénynél. Habár az orvosok szerint ilyen esetekben ajánlott a számítógép mellőzése. Igen ám, de akkor hogyan írnám a Naplónkat?!
Mindjárt hat óra, ezért most megágyazok és a többit lámpafénynél folyatom Kedvesem!
Életem, visszajöttem, de alig tudom nyitva tartani a szemem, mert most nagyon zavar a fény és folyton könnyezik a szemem. Azt hiszem, ez addig fog tartani, amíg rendbe nem jön a beteg szemem.
Ezért most abbahagyom, és az éjszakáig - de csak addig - elköszönök Tündér Katám!
Szépen kérem a többieket odaát, és az "Öregkorú" barátunkat, addig vigyázzanak Rád"
Millió csók és mégegyszer annyi ölelés: hűséges párod, Feri
Életem Szépséges Szerelme, mára virradó éjjel sem voltam képes nyitva tartani a szemem, és egy félmosoly kíséretében, csókot küldve Feléd, megint nagyon hamar elragadott az álom. De ez az álom megint oly üres volt, mint a tegnapi. Mint egy tolvajok által kifosztott és eldobott kiürült táska, feküdtem éjjel kettőig. a kis kutyatündér odabújt mellém, és vállamra hajtva fejecskéjét, boldog szuszogással elaludt, én meg figyeltem a kis szőrmókot, nem mert nem már igazán újra elaludni, nehogy véletlenül valahogy ráfeküdjek szegénykére. Így azután reggelig már csak éber félálomban voltam. Ma délután egy kicsit pihenek, mielőtt folytatom az írást, mert a mai éjjelt már igazán nem szeretném kihagyni!
Ma délelőtt elintéztem a mára elrendelt orvosi ügyeimet. Igaz, a csütörtök egy kicsit "rázós" lesz, de csak túl kell esni rajta. Ahogy hazaértem, megint a kiskutyatündér fogadott hatalmas örömmel. Átöltöztem az Ő figyelő, őrző szemeinek felügyelete mellett, és kimentünk azonnal valami harapnivalót készíteni, mert én már egy kissé éhes voltam. Ennek csak egy oka volt, ma üres gyomorral kellett kezdeni a vizsgálatot, és ez bizony éreztette a hatását. De még mielőtt kimentünk a konyhába ügyködni, gyorsan becsöpögtettem a szemembe a gyógyszert.
Készen lettünk a harapnivaló elkészítésével, és ketten őlordságával befalatoztunk.
Most meg írom a Naplónkat. Sajnos a szemem javulása lassabb, mint szeretném, de egy nap alatt nem is lehet elvárni gyökeres javulást. Mindenesetre arról le kell szoknom, hogy kézzel belenyúlkáljak. Kis Gyönyörű Szerelmem, most jött el a délutáni alvás ideje, így hát elhelyezkedem vízszintesen. Utána folytatom.
Szívem Egyetlen Katikám, fel is ébredtem délután ötkor. Megettem egy jó meleg levest, megint lekezeltem a szemem - lassan, de javul - és most írok Neked. Bár egyre kevesebb a fény, de amíg látok írok. ha már nem megy így, akkor majd lámpafénynél. Habár az orvosok szerint ilyen esetekben ajánlott a számítógép mellőzése. Igen ám, de akkor hogyan írnám a Naplónkat?!
Mindjárt hat óra, ezért most megágyazok és a többit lámpafénynél folyatom Kedvesem!
Életem, visszajöttem, de alig tudom nyitva tartani a szemem, mert most nagyon zavar a fény és folyton könnyezik a szemem. Azt hiszem, ez addig fog tartani, amíg rendbe nem jön a beteg szemem.
Ezért most abbahagyom, és az éjszakáig - de csak addig - elköszönök Tündér Katám!
Szépen kérem a többieket odaát, és az "Öregkorú" barátunkat, addig vigyázzanak Rád"
Millió csók és mégegyszer annyi ölelés: hűséges párod, Feri
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése