2013, Augusztus 22, Csütörtök, Naplóm Neked
Életem Gyönyörű Szerelme!
Egy különös esetem volt tegnap délután, azért is nem folytattam az elkezdett Naplónkat. Meghallgattam a következő leckeanyagot, és mielőtt belefogtam volna a következőbe, kimentem a konyhába, odaraktam a tűzhelyre megfőzni három tojást, és közben Rád gondoltam, meg arra, hogy mit akarok elérni, de azt Te nagyon is jól tudod. Egyszerre hirtelen olyan gyengeség fogott el, hogy a tűzhelyről alig tudtam levenni és hideg víz alá tenni a megfőtt tojásokat, éppen csak elzártam a gáz és a vízcsapot, betámolyogtam a szobámba, végigzuhantam az ágyon, miközben egyszerre forróság és verejték öntött el, és este fél nyolckor ébredtem teljesen kimerülten és kábán. Közben valamit álmodtam Veled, de nem emlékszem, csak töredékes részletekre, valamit arról, hogy miként akarom megvalósítani a tervünket, meg évődtünk egymással, ki mennyire szereti a másikat, és egymást próbáltuk túllicitálni. Valami olyasmit mondtam hogy úgy szeretlek, mint a madarak a kék eget, mint a nyári forróságban a tikkadt mezők, erdők a hűs nyári záport, mint a Föld zöldje az éltető napfényt, és azt hiszem,még sok hasonlót mondtam, s ez mind igaz.
És ez az álombéli évődés még most hajnalban is tartott, úgy, hogy ma reggel a kispárnámat magamhoz szorítva ébredtem fel, és Téged szólongattalak.
Mindenesetre azt tudom határozottan, mit akarok, és amikor itt lesz az ideje, a szükséges tőke is rendelkezésre fog állni.
Zoli barátommal tudtunk levelet váltani,és az előzetes megállapodás szerint szeptember tizenötödikén, vasárnap megyünk Szandaszőlősre, az emlékparkba. Most elkészítem a konyhában a salátámat, és a reggelinket a kis herceggel, azután elmegyek a laboreredményeimért, hogy tudjam, mennyi sycumar nevű "mérget" kell bevennem, ahhoz, hogy ne rögösödjön a vérem, mert addig úgyis maradok, amíg az akaratunkat nem teljesítem.
Kedves Szép Virágszálam, sietek vissza, de nem úgy mint tegnap, .........igazán!
Itt vagyok Szívem Szépséges Szerelme!
Szinte nem is tudom szavakba önteni, mennyire boldog vagyok, szinte már-már repülni tudnék. Olyan érzésem van, mintha egy nagyon hosszú, mély álomból tértem volna magamhoz. Még kérded, hogy miért? Ne tegyél úgy, mintha nem is sejtenéd!
Azért, mert ebből az irdatlan mély álomból felébredve rájöttem, hogy itt Vagy velem, és itt Voltál mindig is. Most már kezd olyan érzésem lenni, hogy időnként huncutul nevetve, néha meg fejcsóválva, vagy éppen rosszallóan nézed éppen, amint kétbalkezeskedek, vagy valamit nem úgy teszek, ahogy azt kell. Tele van Veled az egész világom, szinte érzem a szemed pillantását, illatod varázsát, itt Vagy a mindennapjaimban, olyan természetes módon, mint ahogy az emberek levegőt vesznek.
Ha Rád gondolok, már mosolygok, a jó kedvemet semmi sem tudja elrontani, és tudom, sőt hiszem, hogy amit ketten elhatároztunk és akarunk, az együtt meg is fog valósulni Kedvesem.
Ha ezt bárkinek elmondanám, lehet, hogy azt hinnék, megőrültem, vagy legalább is nincs valami rendben a fejemben. Pedig csak annyi történt, hogy most már tudom, mi az az örökké tartó szerelem, ami minden dimenzión átkísér, és hiszek benne, hogy amíg ez az univerzum létezik, addig ez is fennmarad. Ez a rezgéshullám elkísér bennünket mindenhová, akárhol tegyen is le az "Öregkorú" legközelebb. Ez a mi saját frekvenciánk, ahol bármikor találkozhatunk,akkor is, amikor ilyen nagy fizikai távolságot kell áthidalnunk,mint a jelenlegi. De ez csak időleges.
Most elmegyek a konyhába, és csinálok a kishercegnek meg magamnak egy finom ebédet.
Jelentem nagy tisztelettel a "műremek" elkészült, egy kis lecsós rizshez hozzáütöttem két felvert tojást, átforrósítottam egy kis olajban, majd amikor már szinte forrt, ráöntöttem a rizsre a fűszeres tojáskeveréket. Ne kacagj, tényleg jó lett. Mint egy rizses rántotta, de a kis kutyatündérnek is ízlett. Ki is raktam neki magam mellé egy tálkában, így teljesen együtt ebédeltünk, de már tervben van, hogy megtanítom késsel meg villával enni, és akkor neki is az asztalnál terítek.
Nyakában egy szalvétával, begyűrve a kullancsriasztó nyakörv alá, hatalmas látvány lesz, az már biztos. Ebéd után kimentünk elmosogatni, és sétáltunk egyet a kertben. Van egy pár zöldségféle, mint például a padlizsán - gyermekfej nagyságú terméseket hozott - vagy a késői zöldsaláta, amik elég szépen fejlődnek. Persze azért az látszik, hogy nem a Bálint Gazda útmutatása alapján gondozzák az ültetvényeiket, de az övék. A szőlőt is úgy sikerült megmetszeni és lepermetezniök, hogy a szem nem marad szárazon, amikor meglátja a tönkre égett szőlőtöveket, leveleket és hajtásokat. Hogy ebből nagy hasznuk nem lesz, az már biztosnak látszik. Na mindegy, mi sétáltunk egyet, és a kis őrző-védőm most szinte ájultan hever a szőnyegen, s az igazak álmát alussza. Persze azért éber ám, ahogy valami szokatlan neszt hall, máris felkapja a kis buksiját és körbepillant, van-e valami tennivalója az ügyben. Ha nincs, szépen visszaejti a fejecskéjét a puha szőnyegre, és megint felveszi a tetszhalott pózt.
Most nekem az lesz a programom, hogy folytatom az okosodást, vagyis szeretném az előzőleg elkezdett lecke anyagát végighallgatni. Addig sem untatlak, de ma még visszatérek Hozzád Örök Szerelmem!
Szívem Egyetlen Gyönyörűsége! Visszajöttem, mert a mai anyagot meghallgattam. Ez persze nem azt jelenti, hogy többé nem kell visszahallgatnom az eddigieket, sőt még hátravan öt anyag, de mint Te is tudod, az ismétlés a tudás anyja! Tehát van ezzel a tananyaggal elég elfoglaltság, sőt a maradék ittlétem idejéig tanulni fogom ezt. Ahogy hallgattam a mostani anyagot, tudatosult bennem, mennyi mindent köszönhetek az "Öregkorúnak" és az egész univerzumnak. Hogy mást ne is említsek, mindazt a megtapasztalást, amiben eddig részem lehetett, és ami nekem a legfontosabb, annak idején megismerhettelek Téged, szerethettük egymást, és újra megtaláltalak, szerethetlek, mégha a fizikai távolság egyenlőre elválaszt bennünket a térben. De ez változni fog.
Boldog vagyok, hogy szerethettelek és szerethetlek, boldog vagyok minden nap, hogy vagyunk egymásnak, és van célom,amit EL AKAROK ÉRNI!
Most búcsúzom Szerelmem, de csak addig, amíg be nem kapcsolódunk a "frekvenciánkba"!
Addig vigyázzanak Rád az Ég angyalai és az "Öregkorú", aki a barátunk.
Milliószor ölellek és csókollak: szerető párod, Feri
Egy különös esetem volt tegnap délután, azért is nem folytattam az elkezdett Naplónkat. Meghallgattam a következő leckeanyagot, és mielőtt belefogtam volna a következőbe, kimentem a konyhába, odaraktam a tűzhelyre megfőzni három tojást, és közben Rád gondoltam, meg arra, hogy mit akarok elérni, de azt Te nagyon is jól tudod. Egyszerre hirtelen olyan gyengeség fogott el, hogy a tűzhelyről alig tudtam levenni és hideg víz alá tenni a megfőtt tojásokat, éppen csak elzártam a gáz és a vízcsapot, betámolyogtam a szobámba, végigzuhantam az ágyon, miközben egyszerre forróság és verejték öntött el, és este fél nyolckor ébredtem teljesen kimerülten és kábán. Közben valamit álmodtam Veled, de nem emlékszem, csak töredékes részletekre, valamit arról, hogy miként akarom megvalósítani a tervünket, meg évődtünk egymással, ki mennyire szereti a másikat, és egymást próbáltuk túllicitálni. Valami olyasmit mondtam hogy úgy szeretlek, mint a madarak a kék eget, mint a nyári forróságban a tikkadt mezők, erdők a hűs nyári záport, mint a Föld zöldje az éltető napfényt, és azt hiszem,még sok hasonlót mondtam, s ez mind igaz.
És ez az álombéli évődés még most hajnalban is tartott, úgy, hogy ma reggel a kispárnámat magamhoz szorítva ébredtem fel, és Téged szólongattalak.
Mindenesetre azt tudom határozottan, mit akarok, és amikor itt lesz az ideje, a szükséges tőke is rendelkezésre fog állni.
Zoli barátommal tudtunk levelet váltani,és az előzetes megállapodás szerint szeptember tizenötödikén, vasárnap megyünk Szandaszőlősre, az emlékparkba. Most elkészítem a konyhában a salátámat, és a reggelinket a kis herceggel, azután elmegyek a laboreredményeimért, hogy tudjam, mennyi sycumar nevű "mérget" kell bevennem, ahhoz, hogy ne rögösödjön a vérem, mert addig úgyis maradok, amíg az akaratunkat nem teljesítem.
Kedves Szép Virágszálam, sietek vissza, de nem úgy mint tegnap, .........igazán!
Itt vagyok Szívem Szépséges Szerelme!
Szinte nem is tudom szavakba önteni, mennyire boldog vagyok, szinte már-már repülni tudnék. Olyan érzésem van, mintha egy nagyon hosszú, mély álomból tértem volna magamhoz. Még kérded, hogy miért? Ne tegyél úgy, mintha nem is sejtenéd!
Azért, mert ebből az irdatlan mély álomból felébredve rájöttem, hogy itt Vagy velem, és itt Voltál mindig is. Most már kezd olyan érzésem lenni, hogy időnként huncutul nevetve, néha meg fejcsóválva, vagy éppen rosszallóan nézed éppen, amint kétbalkezeskedek, vagy valamit nem úgy teszek, ahogy azt kell. Tele van Veled az egész világom, szinte érzem a szemed pillantását, illatod varázsát, itt Vagy a mindennapjaimban, olyan természetes módon, mint ahogy az emberek levegőt vesznek.
Ha Rád gondolok, már mosolygok, a jó kedvemet semmi sem tudja elrontani, és tudom, sőt hiszem, hogy amit ketten elhatároztunk és akarunk, az együtt meg is fog valósulni Kedvesem.
Ha ezt bárkinek elmondanám, lehet, hogy azt hinnék, megőrültem, vagy legalább is nincs valami rendben a fejemben. Pedig csak annyi történt, hogy most már tudom, mi az az örökké tartó szerelem, ami minden dimenzión átkísér, és hiszek benne, hogy amíg ez az univerzum létezik, addig ez is fennmarad. Ez a rezgéshullám elkísér bennünket mindenhová, akárhol tegyen is le az "Öregkorú" legközelebb. Ez a mi saját frekvenciánk, ahol bármikor találkozhatunk,akkor is, amikor ilyen nagy fizikai távolságot kell áthidalnunk,mint a jelenlegi. De ez csak időleges.
Most elmegyek a konyhába, és csinálok a kishercegnek meg magamnak egy finom ebédet.
Jelentem nagy tisztelettel a "műremek" elkészült, egy kis lecsós rizshez hozzáütöttem két felvert tojást, átforrósítottam egy kis olajban, majd amikor már szinte forrt, ráöntöttem a rizsre a fűszeres tojáskeveréket. Ne kacagj, tényleg jó lett. Mint egy rizses rántotta, de a kis kutyatündérnek is ízlett. Ki is raktam neki magam mellé egy tálkában, így teljesen együtt ebédeltünk, de már tervben van, hogy megtanítom késsel meg villával enni, és akkor neki is az asztalnál terítek.
Nyakában egy szalvétával, begyűrve a kullancsriasztó nyakörv alá, hatalmas látvány lesz, az már biztos. Ebéd után kimentünk elmosogatni, és sétáltunk egyet a kertben. Van egy pár zöldségféle, mint például a padlizsán - gyermekfej nagyságú terméseket hozott - vagy a késői zöldsaláta, amik elég szépen fejlődnek. Persze azért az látszik, hogy nem a Bálint Gazda útmutatása alapján gondozzák az ültetvényeiket, de az övék. A szőlőt is úgy sikerült megmetszeni és lepermetezniök, hogy a szem nem marad szárazon, amikor meglátja a tönkre égett szőlőtöveket, leveleket és hajtásokat. Hogy ebből nagy hasznuk nem lesz, az már biztosnak látszik. Na mindegy, mi sétáltunk egyet, és a kis őrző-védőm most szinte ájultan hever a szőnyegen, s az igazak álmát alussza. Persze azért éber ám, ahogy valami szokatlan neszt hall, máris felkapja a kis buksiját és körbepillant, van-e valami tennivalója az ügyben. Ha nincs, szépen visszaejti a fejecskéjét a puha szőnyegre, és megint felveszi a tetszhalott pózt.
Most nekem az lesz a programom, hogy folytatom az okosodást, vagyis szeretném az előzőleg elkezdett lecke anyagát végighallgatni. Addig sem untatlak, de ma még visszatérek Hozzád Örök Szerelmem!
Szívem Egyetlen Gyönyörűsége! Visszajöttem, mert a mai anyagot meghallgattam. Ez persze nem azt jelenti, hogy többé nem kell visszahallgatnom az eddigieket, sőt még hátravan öt anyag, de mint Te is tudod, az ismétlés a tudás anyja! Tehát van ezzel a tananyaggal elég elfoglaltság, sőt a maradék ittlétem idejéig tanulni fogom ezt. Ahogy hallgattam a mostani anyagot, tudatosult bennem, mennyi mindent köszönhetek az "Öregkorúnak" és az egész univerzumnak. Hogy mást ne is említsek, mindazt a megtapasztalást, amiben eddig részem lehetett, és ami nekem a legfontosabb, annak idején megismerhettelek Téged, szerethettük egymást, és újra megtaláltalak, szerethetlek, mégha a fizikai távolság egyenlőre elválaszt bennünket a térben. De ez változni fog.
Boldog vagyok, hogy szerethettelek és szerethetlek, boldog vagyok minden nap, hogy vagyunk egymásnak, és van célom,amit EL AKAROK ÉRNI!
Most búcsúzom Szerelmem, de csak addig, amíg be nem kapcsolódunk a "frekvenciánkba"!
Addig vigyázzanak Rád az Ég angyalai és az "Öregkorú", aki a barátunk.
Milliószor ölellek és csókollak: szerető párod, Feri
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése