2013,július 31,Szerda, Napló Neked
Drága egyetlenem ,szerelmem, KATÁM!
A mai éjszakából csak annyi emlékem maradt, hogy sötétedés után egy ideig beszélgettünk egymással a magunk módján, lélekben, a szellem világában, azután oly hirtelen és mélyen elnyomott az álom, hogy reggel alig bírtam felkelni. Kitámolyogtam a fürdőszobába, mint egy kómában lebegő másnapos. Hideg vízzel megmostam az arcom, visszamentem a szobámba, magamhoz öleltem a kispárnámat és újra mély álomba zuhantam. Arra ébredtem,hogy beszélek a kispárnámhoz, szólongatlak, de csak belülről hallom a hangodat, és a kis Yorki bújik oda mellém. Lehetett már kb. délelőtt 10 óra, mire újra magamhoz tértem egy kissé. Már hosszú ideje nem aludtam ilyen sokat és mélyen.
Nekiláttam az előző napon beáztatott mosnivalóknak, és amíg ők a mosógépben keringtek,megcsináltam a reggelit,amit a "Ritchie"-vel közösen megettünk,ahogy szoktuk. Ízlett a kis zsiványnak,de nagyon elkényeztettem, mert a kis kutyatündér csak a tenyeremből hajlandó enni.
Sokszor már azt gondolom,hogy ő az én kis "Hospice" barátom, akit Te küldtél azért, hogy legyen egy kis lény mellettem, ha valamilyen vigaszra van szükségem, vagy gondoskodni kell valakiről, amikor teljesen hiába valónak érzem magam. Sokat beszélgetek vele, elmondom, hogy éppen akkor, amikor engem figyel, éppen mit, és miért csinálok. Együtt főzünk ebédet, vagy készítünk vacsorát, és sétálunk a kertben. Ha kimegyek a fürdőszobába, az ajtó elé ül, és vigyáz rám. Amikor az íróasztal mellett az irodai fotelben ülök, odatelepszik a támlára, a vállamra - onnan a magasból jól szemmel tarthat mindent - és közben figyeli, mit teszek.Figyeli, ahogy szortírozom a napi gyógyszeradagjaimat. (bár nem tudom már, minek is szedem őket) Van, hogy nem akarja, hogy sokat gépeljek,olyankor ráfekszik a laptop billentyűzetére, és kérdőn néz rám. Miért nem Vele játszom,vagy dédelgetem?! Ha szobakerékpározok, odaáll mellém,és felkéretőzik az ölembe.
De minek is írom le Neked mindezeket, hisz itt vagy és látod nap-nap mellet minden percemet, pillanatomat!
Hát persze hogy azért, igen azért, mert beszélgetni szeretnék Veled minél többet, és minél többször. Mindenemet kitárni előtted, amit mások elől a "sünpáncélom" mögé elrejtettem, hogy beengedhesselek lelkem legmélyebb zugába is, hogy két kicsiny tenyeredbe foghasd a "szívem",ahogy senki rajtad kívül nem érinthette, és nem is érintheti soha többé!
Bocsáss meg, most egy kicsit megfájdult a hátam az üléstől, ledőlök vízszintesbe, (ez szokott segíteni) és megpróbálok megint álomba szenderülni, Lélekben Hozzád bújni egy kicsit. Remélem, sikerül!
Csókol örökké szerető párod: Feri
A mai éjszakából csak annyi emlékem maradt, hogy sötétedés után egy ideig beszélgettünk egymással a magunk módján, lélekben, a szellem világában, azután oly hirtelen és mélyen elnyomott az álom, hogy reggel alig bírtam felkelni. Kitámolyogtam a fürdőszobába, mint egy kómában lebegő másnapos. Hideg vízzel megmostam az arcom, visszamentem a szobámba, magamhoz öleltem a kispárnámat és újra mély álomba zuhantam. Arra ébredtem,hogy beszélek a kispárnámhoz, szólongatlak, de csak belülről hallom a hangodat, és a kis Yorki bújik oda mellém. Lehetett már kb. délelőtt 10 óra, mire újra magamhoz tértem egy kissé. Már hosszú ideje nem aludtam ilyen sokat és mélyen.
Nekiláttam az előző napon beáztatott mosnivalóknak, és amíg ők a mosógépben keringtek,megcsináltam a reggelit,amit a "Ritchie"-vel közösen megettünk,ahogy szoktuk. Ízlett a kis zsiványnak,de nagyon elkényeztettem, mert a kis kutyatündér csak a tenyeremből hajlandó enni.
Sokszor már azt gondolom,hogy ő az én kis "Hospice" barátom, akit Te küldtél azért, hogy legyen egy kis lény mellettem, ha valamilyen vigaszra van szükségem, vagy gondoskodni kell valakiről, amikor teljesen hiába valónak érzem magam. Sokat beszélgetek vele, elmondom, hogy éppen akkor, amikor engem figyel, éppen mit, és miért csinálok. Együtt főzünk ebédet, vagy készítünk vacsorát, és sétálunk a kertben. Ha kimegyek a fürdőszobába, az ajtó elé ül, és vigyáz rám. Amikor az íróasztal mellett az irodai fotelben ülök, odatelepszik a támlára, a vállamra - onnan a magasból jól szemmel tarthat mindent - és közben figyeli, mit teszek.Figyeli, ahogy szortírozom a napi gyógyszeradagjaimat. (bár nem tudom már, minek is szedem őket) Van, hogy nem akarja, hogy sokat gépeljek,olyankor ráfekszik a laptop billentyűzetére, és kérdőn néz rám. Miért nem Vele játszom,vagy dédelgetem?! Ha szobakerékpározok, odaáll mellém,és felkéretőzik az ölembe.
De minek is írom le Neked mindezeket, hisz itt vagy és látod nap-nap mellet minden percemet, pillanatomat!
Hát persze hogy azért, igen azért, mert beszélgetni szeretnék Veled minél többet, és minél többször. Mindenemet kitárni előtted, amit mások elől a "sünpáncélom" mögé elrejtettem, hogy beengedhesselek lelkem legmélyebb zugába is, hogy két kicsiny tenyeredbe foghasd a "szívem",ahogy senki rajtad kívül nem érinthette, és nem is érintheti soha többé!
Bocsáss meg, most egy kicsit megfájdult a hátam az üléstől, ledőlök vízszintesbe, (ez szokott segíteni) és megpróbálok megint álomba szenderülni, Lélekben Hozzád bújni egy kicsit. Remélem, sikerül!
Csókol örökké szerető párod: Feri
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése