2013,Augusztus, 01, Csütörtök, Napló Neked
Csillagszemű Katámhoz!
Szerelmetes, Drága Katám!!!
Mára virradó éjjel kissé nehezebben tudtam elaludni, mint tegnap. Nagyon sokat keringtek a gondolataim körülötted, a most lehetséges világodon, a (remélem) közelgő találkozásunkon,hogy újra viszontláthassalak. Ahogy a "Könyvben" Dániel és Ézsaiás is nevezte,az Öregkorú már biztosan tudja,mennyi van még számomra hátra a stációkból. Azokat, ha akarom, ha nem, be kell járnom.
A türelmetlenségem, hogy mielőbb ott lehessek Veled, a "Híd" túlsó felén, nem fogja lerövidíteni a kiszabott büntetésem idejét. Sőt,a még előttem lévő penzum teljesítését csak megnehezíti, így hát megpróbálok a kellő türelemmel viseltetni a még hátralévő időkben. Annál nagyobb lesz a viszontlátás öröme.
Hogy a napomról is írjak pár sort, ma reggel elmentem a Busszal a bevásárló központig, vettem kenyeret, rizst meg olajat,de mire visszaértem, már hétágra sütött a nap, és bizony folyt rólam a víz. Még szerencsésnek mondhatom magam, hogy nem is tudtam volna többet venni van, és van egy nekem pont jó méretű hátizsákom, így a terhelés eloszlik rajtam. Csináltam egy kis reggelit, ami már ebédnek is jó lett, mert úgy elment az idő. Nem is baj, majd öt-hat óra körül egy kis vacsorát készítek és a Ritchie-vel szépen kettecskén elfogyasztjuk.
Biztosan Te is észrevetted már, ez a kis szőrös kutyatündér nem tágít mellőlem. Ha az íróasztalnál teszek valamit, felül az ágyamra,onnan lesi,vajon leülök-e, mert akkor abban a pillanatban már ugrik is az ölembe,és onnan fel a gurulófotel támlájára,a szokott helyére. Ha eszünk, akkor mellém ül, és ha időnként elfelejtem neki adni a második falatot, halk, illedelmes nyűszögessel tudatja,hogy itt ül mellettem ő is. Ha délután lefekszünk pihenni, már fenn van az ágyon, "keze-lába" az égnek, hanyatt fordul,és jóízűen horkol. Estefelé,amikor már megenyhül az idő, és a levegő is felélénkül egy kissé, körbesétáljunk a kertet hármasban, Miló a hatalmas cica, Ritchie,a Yorki, meg jómagam. Időnként játszanak egymással, de hamarosan megint egymás mellett ballagunk, és mire körbesétáljunk a kertet, a már vége is a napnak. Mindig várom ezt a napszakot, mert akkor tudok beszélgetni Veled ezen a különös lélekcsatornán keresztül. Bár még csak délután négy óra, de addig olvasok, sétálgatok kis barátaimmal.
Kedves Drága Katám, találkozzunk a szokott helyünkön és időnkben, a lélek határán.
Addig is vigyázzanak Rád az Égiek!
Csókol: Feri
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése