2013,Augusztus 27, Kedd. Naplóm Neked
Életem Értelme, Gyönyörű Királynőm!
Mint azt tegnapi bejegyzésemben írtam Neked, a tananyagot még délután, az elmenetelem előtt meghallgattam. Mielőtt álomra hajtottam kiokosított fejem, újra meghallgattam az "Esther" CD-t.
Megvallom Neked őszintén, a tananyag utolsó CD-je hagyott bennem nem is egy kétséget, és sajnos ez éjjel, amikor csak Veled szerettem volna "beszélgetni", számtalanszor bekúszott a gondolataimba, megzavarva az összpontosításom egyébként is kissé gyatra kisugárzását. Tehát tegnap éjjel nem a Te készülékedben, hanem az enyémben voltak nem kis gondok, és meggyőződésem, hogy előzőleg is ez volt a probléma. Nincs mese, meg kell tanulnom azt a technikát, ami segít, hogy amikor kell, az összpontosító rendszeremet pontosan a kívánt hullámhosszra tudjam fókuszálni. Nem akarok mentegetőzni Előtted, de nagy hiba volt részemről a 14.-ik CD anyagának tegnapi meghallgatása. Egy nappal később is megtehettem volna ugyanezt, mondjuk délelőtt, akkor estére feldolgoztam volna magamban a hallottakat, és nem kellett volna az össze-vissza csapongó gondolataimmal foglalkoznom ebben a tárgyban.
Még viszonylag szerencsém van, hogy azért elalvás előtt, mégegyszer meghallgattam "Esther" anyagát, így legalább ma reggelre megint olyan állapotba tudtam hozni magam, hogy egy rövid időre helyreállt a "kapcsolat".
Tulajdonképpen az nem baj, hogy meghallgattam ezeket a 14 CD-ből álló tananyagokat, mert mindig van egy-egy olyan új tanulság, amit megfelelő optikán keresztül vizsgálva, hasznosítani tudok később. Fogni kell egy rostát, beleönteni az új információhalmazt, majd a rostán kihulló dolgokat el kel engedni, és ami fennmarad, azt egy még finomabb szövetű rostán mégegyszer át kell dolgozni, így csak azok az információk maradnak fenn, amiket tényleg fel tudok használni.
Most így tulajdonképpen már adott is a feladat, az akarat összpontosításának megfelelő elsajátítása, egyfajta önkontroll mindaddig, amíg az a főáramlattal megegyező irányba nem halad.
Így a lehető legkisebb ellenállás terheli gondolataim, érzelmeim és akaratom "ladikját", és nem töröm össze valami rohanó áradatban az egészet.
Ma délelőtt még az írásbeli kötelező penzumom elvégzése van hátra, ez fontos a céljaink megvalósíthatóságának érdekében. Azután ki kell dolgoznom magamnak valami gyakorlatot, amivel javítani tudok a fent említett problémámon.
Kicsi Egyetlenem, Tündérem ! Visszajöttem Hozzád, megírtam a kötelező kézírásos feladatot, a kutyatündérrel készítettünk ebédet, meg is ebédeltünk nagy egyetértésben. Ő most balra el, kiment a kertbe, én meg trenírozok itt a gép klaviatúráján, kell ez a gyakorlás, mert különben soha nem fogok belejönni. Írtam Józsi barátomnak, Magdi párjának egy jó hosszú levelet a tananyagról, remélem érthetően megfogalmaztam benne a fenntartásaimat ezzel a 14 CD-vel kapcsolatban. Tulajdonképpen, nagy vonalakban adtam egy-két áttekintési pontot a jelenlegi világgazdasági válságnak nevezett ügyről, és a hallott anyaggal kapcsolatos időrendi problémákról. Megint itt van egy téma, ami ismét jó pár évvel később éri el a kis magyar tenger partjait, mint oly sok más is. De sebaj, lényeg, hogy nekem nem tudja ez sem elrontani a jókedvemet, és lám, még időnként a napocska is előbúvik, ha csak pillanatokra is, ebből a koraőszi felhőrengetegből. Most valószínűleg fekve fogok gépelni a hátam "buzdítására", mert nagyon reklamál ez a testrészem az ülőtartásom miatt. Persze az a helyzet, hogy meg kell szoknia ezt a pózt, mert így tudok a lehető legkevesebb hibával gépelni, és egy kis fájdogálástól még nem esek hanyatt. Megpróbálom a kontrollált fókuszálást is gyakorolni, persze lehet, hogy erre például jó segítség lehet a kínai mahjong is, mert ott azután igazán kell koncentrálni. Ahogy itt gépelek a karosszékben az ablak előtt, hallom ám, hogy kint a kutyák nagyon kiabálnak. Kimentem, hát szegény postáskisasszonyt kiabálták meg nagyon illetlen módon, pedig ez a kis hölgy egyikhez sem szólt egy rossz szót sem. De hát ezek a kutyák már csak ilyenek, a postás legyen bármilyen is, megugatni való emberfajta, legalább is szerintük. Annyi hasznom volt, hogy felálltam és kimentem körülnézni, mi is a hangoskodás oka, és most ez a kis helyváltoztatás máris segített a derekamon,illetve a hátamon. Nem is tudom, a Napot melyik nemhez soroljam, néha nagy huncutul kimosolyog a felhők mögül, mint valami pajkos leányzó, azután ha a legény várja, hogy végre teljesen megmutassa sugarainak aranyló, meleg fényét, nagy dévajul visszabújik a felhőfátylai mögé. Hát én nagyon arra tippelek a viselkedése alapján, hogy őnapsága nőnemű, legalább is a viselkedése nagyon feminimnek tűnik.
Kicsim, GyöngyharmatosVirágszálam, most már tényleg elrakom magam egy kicsit vízszintesbe, mert rakoncátlankodik a hátam. Nos, már át is helyeztem magam. Járt az agyam,amikor az írásfeladatot készítettem. Miközben automatikusan írtam a szöveget - hiszen fejből tudtam már - folyton arra gondoltam, mennyi időmbe kerül a még hátralévő vállalásom teljesítése, szeretném már holnap bevégezni a dolgomat, és akkor repülnék is azonnal Hozzád. Tudom, ennyi idő alatt hozzászokhattam volna a közöttünk lévő fizikai távolsághoz. Voltaképpen igaz, és mégis sokszor, nagyon sokszor hiányzol, síri tudnék amikor erre gondolok, csak az a bizonyosság nyújt némi vigaszt, hogy amikor itt lesz az ideje, újra együtt lehetünk. Nagyon hiszek benne, és remélem lesz elég erőm addig végigcsinálni a dolgomat, végrehajtani az akaratomat.
Hajnalban, amikor egy rövid ideig tudtunk "beszélgetni", úgy öleltem át a kispárnámat, mintha Téged tarthattalak volna a karomban. Szinte úgy éreztem, az arcunk összeér, és hajad simogatom közben. De jött a könyörtelen reggeli fény, és a csoda köddé vált egy pillanat alatt. Nem, Kedvesem, nem vagyok egy csöppnyit sem türelmetlen, de azért szeretném már igazán érezni a kezed puha, meleg érintését, hajad selymét, bőröd finom illatát, látni két szép szemed csillogását.
Legszívesebben űzném, hajtanám az időt, forogjon az a kerék, de tudom, nem lehet Őt siettetni, úgyis azt zakatolják a kerekek: majd ha itt az idő, jöhetsz!
Tulajdonképpen bajban vagyok, nagy bajban. Kevésnek bizonyul a szókincsem ahhoz, hogy teljesen le tudjam írni, mit érzek Irántad. Nem tudom, a híres szerelmes versek biztosan több megfelelő szót, bókot, lírai hasonlatot tartalmaznak, nekem ilyenkor elakad a hangom, elszorul a torkom, s mintha a szívem mindjárt megrepedne. Csak nyelem némán a könnyeimet és szeretnék már a "Hídon" túl lenni. De eszembe jut a feladat, és ilyenkor egy kis erőt gyűjtök a holnapra.
Nagyon szeretlek Gyönyörűm, minden nappal egyre jobban, és jobban. Most veszek egy nagy levegőt, letörlöm a könnyeimet, és megpróbálok a feladatra összpontosítani, ami még vár rám.
Édes-Kedves Gyönyörű Szerelmem, Álmaim Szép Tündére!
Most befejezem a mai Naplónkat, találkozzunk éjjel a "privát vonalunkon", nagyon fogok koncentrálni Rád. Addig vigyázzanak Rád a mindenség angyalai és az "Öregkorú".
Nagyon szeretlek, imádlak, IMÁDLAK!!!
Ferid
Mint azt tegnapi bejegyzésemben írtam Neked, a tananyagot még délután, az elmenetelem előtt meghallgattam. Mielőtt álomra hajtottam kiokosított fejem, újra meghallgattam az "Esther" CD-t.
Megvallom Neked őszintén, a tananyag utolsó CD-je hagyott bennem nem is egy kétséget, és sajnos ez éjjel, amikor csak Veled szerettem volna "beszélgetni", számtalanszor bekúszott a gondolataimba, megzavarva az összpontosításom egyébként is kissé gyatra kisugárzását. Tehát tegnap éjjel nem a Te készülékedben, hanem az enyémben voltak nem kis gondok, és meggyőződésem, hogy előzőleg is ez volt a probléma. Nincs mese, meg kell tanulnom azt a technikát, ami segít, hogy amikor kell, az összpontosító rendszeremet pontosan a kívánt hullámhosszra tudjam fókuszálni. Nem akarok mentegetőzni Előtted, de nagy hiba volt részemről a 14.-ik CD anyagának tegnapi meghallgatása. Egy nappal később is megtehettem volna ugyanezt, mondjuk délelőtt, akkor estére feldolgoztam volna magamban a hallottakat, és nem kellett volna az össze-vissza csapongó gondolataimmal foglalkoznom ebben a tárgyban.
Még viszonylag szerencsém van, hogy azért elalvás előtt, mégegyszer meghallgattam "Esther" anyagát, így legalább ma reggelre megint olyan állapotba tudtam hozni magam, hogy egy rövid időre helyreállt a "kapcsolat".
Tulajdonképpen az nem baj, hogy meghallgattam ezeket a 14 CD-ből álló tananyagokat, mert mindig van egy-egy olyan új tanulság, amit megfelelő optikán keresztül vizsgálva, hasznosítani tudok később. Fogni kell egy rostát, beleönteni az új információhalmazt, majd a rostán kihulló dolgokat el kel engedni, és ami fennmarad, azt egy még finomabb szövetű rostán mégegyszer át kell dolgozni, így csak azok az információk maradnak fenn, amiket tényleg fel tudok használni.
Most így tulajdonképpen már adott is a feladat, az akarat összpontosításának megfelelő elsajátítása, egyfajta önkontroll mindaddig, amíg az a főáramlattal megegyező irányba nem halad.
Így a lehető legkisebb ellenállás terheli gondolataim, érzelmeim és akaratom "ladikját", és nem töröm össze valami rohanó áradatban az egészet.
Ma délelőtt még az írásbeli kötelező penzumom elvégzése van hátra, ez fontos a céljaink megvalósíthatóságának érdekében. Azután ki kell dolgoznom magamnak valami gyakorlatot, amivel javítani tudok a fent említett problémámon.
Kicsi Egyetlenem, Tündérem ! Visszajöttem Hozzád, megírtam a kötelező kézírásos feladatot, a kutyatündérrel készítettünk ebédet, meg is ebédeltünk nagy egyetértésben. Ő most balra el, kiment a kertbe, én meg trenírozok itt a gép klaviatúráján, kell ez a gyakorlás, mert különben soha nem fogok belejönni. Írtam Józsi barátomnak, Magdi párjának egy jó hosszú levelet a tananyagról, remélem érthetően megfogalmaztam benne a fenntartásaimat ezzel a 14 CD-vel kapcsolatban. Tulajdonképpen, nagy vonalakban adtam egy-két áttekintési pontot a jelenlegi világgazdasági válságnak nevezett ügyről, és a hallott anyaggal kapcsolatos időrendi problémákról. Megint itt van egy téma, ami ismét jó pár évvel később éri el a kis magyar tenger partjait, mint oly sok más is. De sebaj, lényeg, hogy nekem nem tudja ez sem elrontani a jókedvemet, és lám, még időnként a napocska is előbúvik, ha csak pillanatokra is, ebből a koraőszi felhőrengetegből. Most valószínűleg fekve fogok gépelni a hátam "buzdítására", mert nagyon reklamál ez a testrészem az ülőtartásom miatt. Persze az a helyzet, hogy meg kell szoknia ezt a pózt, mert így tudok a lehető legkevesebb hibával gépelni, és egy kis fájdogálástól még nem esek hanyatt. Megpróbálom a kontrollált fókuszálást is gyakorolni, persze lehet, hogy erre például jó segítség lehet a kínai mahjong is, mert ott azután igazán kell koncentrálni. Ahogy itt gépelek a karosszékben az ablak előtt, hallom ám, hogy kint a kutyák nagyon kiabálnak. Kimentem, hát szegény postáskisasszonyt kiabálták meg nagyon illetlen módon, pedig ez a kis hölgy egyikhez sem szólt egy rossz szót sem. De hát ezek a kutyák már csak ilyenek, a postás legyen bármilyen is, megugatni való emberfajta, legalább is szerintük. Annyi hasznom volt, hogy felálltam és kimentem körülnézni, mi is a hangoskodás oka, és most ez a kis helyváltoztatás máris segített a derekamon,illetve a hátamon. Nem is tudom, a Napot melyik nemhez soroljam, néha nagy huncutul kimosolyog a felhők mögül, mint valami pajkos leányzó, azután ha a legény várja, hogy végre teljesen megmutassa sugarainak aranyló, meleg fényét, nagy dévajul visszabújik a felhőfátylai mögé. Hát én nagyon arra tippelek a viselkedése alapján, hogy őnapsága nőnemű, legalább is a viselkedése nagyon feminimnek tűnik.
Kicsim, GyöngyharmatosVirágszálam, most már tényleg elrakom magam egy kicsit vízszintesbe, mert rakoncátlankodik a hátam. Nos, már át is helyeztem magam. Járt az agyam,amikor az írásfeladatot készítettem. Miközben automatikusan írtam a szöveget - hiszen fejből tudtam már - folyton arra gondoltam, mennyi időmbe kerül a még hátralévő vállalásom teljesítése, szeretném már holnap bevégezni a dolgomat, és akkor repülnék is azonnal Hozzád. Tudom, ennyi idő alatt hozzászokhattam volna a közöttünk lévő fizikai távolsághoz. Voltaképpen igaz, és mégis sokszor, nagyon sokszor hiányzol, síri tudnék amikor erre gondolok, csak az a bizonyosság nyújt némi vigaszt, hogy amikor itt lesz az ideje, újra együtt lehetünk. Nagyon hiszek benne, és remélem lesz elég erőm addig végigcsinálni a dolgomat, végrehajtani az akaratomat.
Hajnalban, amikor egy rövid ideig tudtunk "beszélgetni", úgy öleltem át a kispárnámat, mintha Téged tarthattalak volna a karomban. Szinte úgy éreztem, az arcunk összeér, és hajad simogatom közben. De jött a könyörtelen reggeli fény, és a csoda köddé vált egy pillanat alatt. Nem, Kedvesem, nem vagyok egy csöppnyit sem türelmetlen, de azért szeretném már igazán érezni a kezed puha, meleg érintését, hajad selymét, bőröd finom illatát, látni két szép szemed csillogását.
Legszívesebben űzném, hajtanám az időt, forogjon az a kerék, de tudom, nem lehet Őt siettetni, úgyis azt zakatolják a kerekek: majd ha itt az idő, jöhetsz!
Tulajdonképpen bajban vagyok, nagy bajban. Kevésnek bizonyul a szókincsem ahhoz, hogy teljesen le tudjam írni, mit érzek Irántad. Nem tudom, a híres szerelmes versek biztosan több megfelelő szót, bókot, lírai hasonlatot tartalmaznak, nekem ilyenkor elakad a hangom, elszorul a torkom, s mintha a szívem mindjárt megrepedne. Csak nyelem némán a könnyeimet és szeretnék már a "Hídon" túl lenni. De eszembe jut a feladat, és ilyenkor egy kis erőt gyűjtök a holnapra.
Nagyon szeretlek Gyönyörűm, minden nappal egyre jobban, és jobban. Most veszek egy nagy levegőt, letörlöm a könnyeimet, és megpróbálok a feladatra összpontosítani, ami még vár rám.
Édes-Kedves Gyönyörű Szerelmem, Álmaim Szép Tündére!
Most befejezem a mai Naplónkat, találkozzunk éjjel a "privát vonalunkon", nagyon fogok koncentrálni Rád. Addig vigyázzanak Rád a mindenség angyalai és az "Öregkorú".
Nagyon szeretlek, imádlak, IMÁDLAK!!!
Ferid
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése