2013, Szeptember 09, Hétfő, Naplóm Neked
Kedvesem, Drága Szerelmetes Katám!
Most igaz,hogy ma igazából kedd van, ám tegnap késő délután értem haza az orvosi vizsgálatokról, meg a patikából. A háziorvos "néni" mondott egy nem túl biztató lehetőséget a jobb szememmel kapcsolatban. Szerinte lehet hogy szürkehályog, és ha nála végeztem, azonnal menjek a szemészetre, mert ezt még ma meg kell nézetni a szemésszel, és igyekezzek, mert hétfőn csak fél négyig vannak. Bizony a recepciósok, akiktől minden rendelésre sorszámot kell kérni, nem is akartak már ide sorszámot kiadni.
Én viszont - ahogy a házidoki néni mondta - nem hagytam magam lerázni, és csak kierőszakoltam tőlük egy sorszámot, közölvén, hogy ők könnyen beszélnek, mert nem az ő szemükről van szó, és mivel még csak három óra egy perc van, ide azzal a sorszámmal, majd a többit bízzák rám. Azt mondták, ők kiadják, de úgysem fognak már fogadni. Hát tévedtek, kinézett az asszisztens és én már le is rohantam. Bár tényleg nem akart beengedni, de az ügy hallatán a kissé beljebb álló doktor"néni" behívott és rögtön alaposan megvizsgálta mindkét szemem. Szerencsére ez nem szürkehályog szerinte, hanem kötő-és szaruhártya gyulladás. Felírt három gyógyszert, én meg a mellettük lévő patikában a többivel együtt elhoztam az egyiket, egy szteroid tartalmú szemcseppet. Azután telepakolva gyógyszerekkel - megint egy kisebb drogéria készlettel - a hátizsákomat, hazaindultam.
Amilyen esős, hűvös idő volt amikor elindultam, úgy kisütött a nap, és mire hazacammogtam, rendesen leizzadtam. Bizony elfáradtam, mire elértem a házunk kerítéséig. A kis kutyagyerek már jelezte, hogy itt van és észrevett, meg siessek, mert Ő már nagyon várt. Amikor beléptem a kertkapun, már két lábon ugrálva örömködött. Lefekvésig le sem szállt rólam. Én meg a hátizsákomból kiborítva az íróaszatalomra az egész gyógyszerszállítmányt, elraktam őket a helyükre, megnéztem a vizsgálati diagnózis írott anyagát, kezet mostam, majd rögtön elkezdtem a beteg szemem kezelését.
Átöltöztem, ettem egy keveset, megágyaztam, és előkészítve a másnapi vizsgálathoz szükséges dolgokat, lefeküdtem. Hallgattam a Vangelis CD-t, félig meghallgattam az Esther Hicks lemezt, és olyan álmosság tört rám, hogy nem vártam meg a végét, hanem lecsuktam a gépet.
Hát így esett, hogy Tőled is csak elköszöntem, elnézést kérve a helyzetért, és a most kimaradt "programért". Mégegyszer kérlek Szerelmem, ne haragudj ezért. Remélem, mire rendbe jön a szemem, addigra ki is alszom magam mert most állandóan csukva tartanám mindkettőt, és aludnék,aludnék és megint csak aludnék. De jön a holnap, és megyek a nagylabor vizsgálatot megcsinálni. És jön a szerda, meg a csütörtök, meg a péntek, és ezeken a napokon megint a doktorok "karmai között" leszek. De jön értem Zoli barátom vasárnap délelőtt, és levisz Szolnok-Szandaszőlősre a Repülős Emlékparkba, és megkeresem a kopjafátokat, s ha lehet, ott elücsörgök egy ideig.
Drága Tündérkirálynőm, Szerelmem!
Most estig elbúcsúzom, ám éjjel szeretnék "beszélgetni" Veled! Addig vigyázzanak Rád a többiek meg "Öregkorú" barátunk.
Százezerszer egymillió csókkal ölellek: hűséges párod, Feri
Most igaz,hogy ma igazából kedd van, ám tegnap késő délután értem haza az orvosi vizsgálatokról, meg a patikából. A háziorvos "néni" mondott egy nem túl biztató lehetőséget a jobb szememmel kapcsolatban. Szerinte lehet hogy szürkehályog, és ha nála végeztem, azonnal menjek a szemészetre, mert ezt még ma meg kell nézetni a szemésszel, és igyekezzek, mert hétfőn csak fél négyig vannak. Bizony a recepciósok, akiktől minden rendelésre sorszámot kell kérni, nem is akartak már ide sorszámot kiadni.
Én viszont - ahogy a házidoki néni mondta - nem hagytam magam lerázni, és csak kierőszakoltam tőlük egy sorszámot, közölvén, hogy ők könnyen beszélnek, mert nem az ő szemükről van szó, és mivel még csak három óra egy perc van, ide azzal a sorszámmal, majd a többit bízzák rám. Azt mondták, ők kiadják, de úgysem fognak már fogadni. Hát tévedtek, kinézett az asszisztens és én már le is rohantam. Bár tényleg nem akart beengedni, de az ügy hallatán a kissé beljebb álló doktor"néni" behívott és rögtön alaposan megvizsgálta mindkét szemem. Szerencsére ez nem szürkehályog szerinte, hanem kötő-és szaruhártya gyulladás. Felírt három gyógyszert, én meg a mellettük lévő patikában a többivel együtt elhoztam az egyiket, egy szteroid tartalmú szemcseppet. Azután telepakolva gyógyszerekkel - megint egy kisebb drogéria készlettel - a hátizsákomat, hazaindultam.
Amilyen esős, hűvös idő volt amikor elindultam, úgy kisütött a nap, és mire hazacammogtam, rendesen leizzadtam. Bizony elfáradtam, mire elértem a házunk kerítéséig. A kis kutyagyerek már jelezte, hogy itt van és észrevett, meg siessek, mert Ő már nagyon várt. Amikor beléptem a kertkapun, már két lábon ugrálva örömködött. Lefekvésig le sem szállt rólam. Én meg a hátizsákomból kiborítva az íróaszatalomra az egész gyógyszerszállítmányt, elraktam őket a helyükre, megnéztem a vizsgálati diagnózis írott anyagát, kezet mostam, majd rögtön elkezdtem a beteg szemem kezelését.
Átöltöztem, ettem egy keveset, megágyaztam, és előkészítve a másnapi vizsgálathoz szükséges dolgokat, lefeküdtem. Hallgattam a Vangelis CD-t, félig meghallgattam az Esther Hicks lemezt, és olyan álmosság tört rám, hogy nem vártam meg a végét, hanem lecsuktam a gépet.
Hát így esett, hogy Tőled is csak elköszöntem, elnézést kérve a helyzetért, és a most kimaradt "programért". Mégegyszer kérlek Szerelmem, ne haragudj ezért. Remélem, mire rendbe jön a szemem, addigra ki is alszom magam mert most állandóan csukva tartanám mindkettőt, és aludnék,aludnék és megint csak aludnék. De jön a holnap, és megyek a nagylabor vizsgálatot megcsinálni. És jön a szerda, meg a csütörtök, meg a péntek, és ezeken a napokon megint a doktorok "karmai között" leszek. De jön értem Zoli barátom vasárnap délelőtt, és levisz Szolnok-Szandaszőlősre a Repülős Emlékparkba, és megkeresem a kopjafátokat, s ha lehet, ott elücsörgök egy ideig.
Drága Tündérkirálynőm, Szerelmem!
Most estig elbúcsúzom, ám éjjel szeretnék "beszélgetni" Veled! Addig vigyázzanak Rád a többiek meg "Öregkorú" barátunk.
Százezerszer egymillió csókkal ölellek: hűséges párod, Feri
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése