2 013, Szeptember 13, Péntek, Naplóm Neked
Drága Szívem, Egyetlen Szerelmem!
Sajnos tegnap semmit nem tudtam írni, mert az egy szerencsétlen bal szememen lévő kontaktlencsém valahol kiesett a szememből, és oly vak lettem, mint egy denevér. Persze az egészért csak magamat okolhatom, mert nem vittem magammal a lencsetisztító folyadékot meg a lencsetartókat, pedig akkor lefekvés előtt kivehettem volna ezt a szegény lencsémet, arról nem is szólva, hogy e tartóban vannak a pótlencséim. Tulajdonképpen azt sem igen értem, hogy úszhattam meg baleset nélkül a beutazást a szemészeti felülvizsgálatra.
Aznap ott ért a második kellemetlenség. Az első már reggel ébredéskor megvolt.
Akkor derült ki, hogy az éjszaka folyamán valahogy elhagytam ezt a szegény kontaktlencsét.
Nos amint lesz félretett pénzem, csináltatok egy rendes szemüveget, mert így ez nem az igazi.
A nap második kellemetlensége az orvosi rendelőintézetben ért. A betegirányító pultnál sorszámot kértem, bementem a váróba, és döbbenten figyeltem, hogy nálam sokkal később jövő páciensek kezében az enyémnél jóval kisebb sorszámú jegyek vannak. Megtudtam egy betegtől, hogy ahány betegirányító ül a recepción - egyébként négy fő - annyiféle sorszámjegyet adnak ki. Az egyiknél aznap reggel csak öt beteg jelentkezett, és a másiknál huszonöt, akkor alakulnak ki ezek az össze-vissza kuszálódott sorrendek. Én két és fél órás hiábavaló várakozás után otthagytam a rendelőt.
Ezen túl ezt a műintézményt nagy ívben kerülni fogom .
De azt hiszem, a sógornőméknél is utoljára voltam. Nagyon rossz hatással van rám ez a ház. A kiskutyával jól kijövök, de a nagyságos asszony már egy egész más habitusú embert kíván, mint amilyen én vagyok. És egyébként is van ennek a háznak a légkörében valami kellemetlen, amit nem tudok szavakban kifejezni, mindenesetre nekem nem tesz jót lelkileg, és ezért fizikailag is rosszul érzem magam ott. Szerdán szerettem volna "kapcsolatot" létesíteni Veled, de mintha egy leárnyékolt területen próbál valaki adást sugározni, úgy nem sikerült ez nekem sem. Mintha a Gonosz birodalmában lennék ilyenkor. Röviden, egészségtelen számomra ez a hely.
Ma reggel elmentem a háziorvos "nénihez", megmutattam neki a laborleleteket és a hétfő délutáni szemészeti vizsgálat eredményét, majd kiírattam a betegszállítási rendelvényt, mert jövő héten csütörtökön visz le a mentőautó Sopronba a kardiológiai rehabilitációra. Addig már nincs sok hátra. És ma felhívott Lévay Zoli barátom is, és közölte, hogy akkor ahogy megbeszéltük, vasárnap tíz órakor itt lesz értem. Addigra legyek készen, mert irány Szolnok-Szandaszőlős, az Emlékpark.
Ennek örülök is meg nem is. Tulajdonképpen az volna az igazi, ha nem ott, hanem itt az életben lehetnénk együtt, de most még egyenlőre ez a lehetőségünk van. Remélem nemsokára ez megváltozik, és én is együtt lehet Veled odaát. Tudom, addig még eltelik egy idő, de kivárom.
Visszatérve a két utóbbi naphoz , ezek negatív hatása most is érezteti még egy kicsit a hatását. Nyomott a hangulatom, levert vagyok és túl sokat foglalkozom ezzel az egésszel, pedig már itt vagyok és nem kellene törődnöm a sötét "árnyakkal". Csak még bánt, és fáj egy kicsit nagyon.
Szeretnék megint csak Rád gondolni, csak Veled foglalkozni és más, lényegtelen dologgal nem törődni! Tudod hogy mennyire szeretlek, és nincs Nálad fontosabb nekem az egész hatalmas Univerzumban. Számomra Te vagy a kezdet és a vég. Nincs más!!!
Most elbúcsúzom Egyetlen Szerelmem, de csak éjszakáig. Szeretnék megbirkózni a belsőmmel, és tisztán a Szemedbe nézni. És nagyon szeretném, ha éjjel megint működhetne a "privát csatornánk". Nagyon fontos számomra, hogy mindent őszintén elmondhassak Neked, hogy ne maradjon bennem ennek a lélekérgező tüskének még a nyoma sem.
Kérem addig az "Öregkorút és odaát a többieket, vigyázzanak Rád Szerelmem!
Millió csók: hűséges párod, Feri
Sajnos tegnap semmit nem tudtam írni, mert az egy szerencsétlen bal szememen lévő kontaktlencsém valahol kiesett a szememből, és oly vak lettem, mint egy denevér. Persze az egészért csak magamat okolhatom, mert nem vittem magammal a lencsetisztító folyadékot meg a lencsetartókat, pedig akkor lefekvés előtt kivehettem volna ezt a szegény lencsémet, arról nem is szólva, hogy e tartóban vannak a pótlencséim. Tulajdonképpen azt sem igen értem, hogy úszhattam meg baleset nélkül a beutazást a szemészeti felülvizsgálatra.
Aznap ott ért a második kellemetlenség. Az első már reggel ébredéskor megvolt.
Akkor derült ki, hogy az éjszaka folyamán valahogy elhagytam ezt a szegény kontaktlencsét.
Nos amint lesz félretett pénzem, csináltatok egy rendes szemüveget, mert így ez nem az igazi.
A nap második kellemetlensége az orvosi rendelőintézetben ért. A betegirányító pultnál sorszámot kértem, bementem a váróba, és döbbenten figyeltem, hogy nálam sokkal később jövő páciensek kezében az enyémnél jóval kisebb sorszámú jegyek vannak. Megtudtam egy betegtől, hogy ahány betegirányító ül a recepción - egyébként négy fő - annyiféle sorszámjegyet adnak ki. Az egyiknél aznap reggel csak öt beteg jelentkezett, és a másiknál huszonöt, akkor alakulnak ki ezek az össze-vissza kuszálódott sorrendek. Én két és fél órás hiábavaló várakozás után otthagytam a rendelőt.
Ezen túl ezt a műintézményt nagy ívben kerülni fogom .
De azt hiszem, a sógornőméknél is utoljára voltam. Nagyon rossz hatással van rám ez a ház. A kiskutyával jól kijövök, de a nagyságos asszony már egy egész más habitusú embert kíván, mint amilyen én vagyok. És egyébként is van ennek a háznak a légkörében valami kellemetlen, amit nem tudok szavakban kifejezni, mindenesetre nekem nem tesz jót lelkileg, és ezért fizikailag is rosszul érzem magam ott. Szerdán szerettem volna "kapcsolatot" létesíteni Veled, de mintha egy leárnyékolt területen próbál valaki adást sugározni, úgy nem sikerült ez nekem sem. Mintha a Gonosz birodalmában lennék ilyenkor. Röviden, egészségtelen számomra ez a hely.
Ma reggel elmentem a háziorvos "nénihez", megmutattam neki a laborleleteket és a hétfő délutáni szemészeti vizsgálat eredményét, majd kiírattam a betegszállítási rendelvényt, mert jövő héten csütörtökön visz le a mentőautó Sopronba a kardiológiai rehabilitációra. Addig már nincs sok hátra. És ma felhívott Lévay Zoli barátom is, és közölte, hogy akkor ahogy megbeszéltük, vasárnap tíz órakor itt lesz értem. Addigra legyek készen, mert irány Szolnok-Szandaszőlős, az Emlékpark.
Ennek örülök is meg nem is. Tulajdonképpen az volna az igazi, ha nem ott, hanem itt az életben lehetnénk együtt, de most még egyenlőre ez a lehetőségünk van. Remélem nemsokára ez megváltozik, és én is együtt lehet Veled odaát. Tudom, addig még eltelik egy idő, de kivárom.
Visszatérve a két utóbbi naphoz , ezek negatív hatása most is érezteti még egy kicsit a hatását. Nyomott a hangulatom, levert vagyok és túl sokat foglalkozom ezzel az egésszel, pedig már itt vagyok és nem kellene törődnöm a sötét "árnyakkal". Csak még bánt, és fáj egy kicsit nagyon.
Szeretnék megint csak Rád gondolni, csak Veled foglalkozni és más, lényegtelen dologgal nem törődni! Tudod hogy mennyire szeretlek, és nincs Nálad fontosabb nekem az egész hatalmas Univerzumban. Számomra Te vagy a kezdet és a vég. Nincs más!!!
Most elbúcsúzom Egyetlen Szerelmem, de csak éjszakáig. Szeretnék megbirkózni a belsőmmel, és tisztán a Szemedbe nézni. És nagyon szeretném, ha éjjel megint működhetne a "privát csatornánk". Nagyon fontos számomra, hogy mindent őszintén elmondhassak Neked, hogy ne maradjon bennem ennek a lélekérgező tüskének még a nyoma sem.
Kérem addig az "Öregkorút és odaát a többieket, vigyázzanak Rád Szerelmem!
Millió csók: hűséges párod, Feri
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése